Az én históriám: Boszorkánykölkök

A kezembe került két alma láttán eszembe jutott egyik gyermekkori mókázásunk

Kapcsolódó cikkek

Miután hazaértem az úszásból, gondoltam, pótolnom kell az elveszett kalóriákat. Finom sonkás szendvicset készítettem uborkával és paradicsommal.

A szendvicsek után a szokásos alma következett. Elkezdem törölgetni az almákat, és közben az egyik televíziós csatorna műsorát néztem. Nagyon leköthette a figyelmemet, mert az almákat úgy kifényesítettem, hogy csillogtak-villogtak.

Ahogy forgattam a kezemben a két almát, eszembe jutott egy gyermekkori esemény, amely az almákhoz kapcsolódik.
 

Barcson laktunk, egy villaszerű, félemeletes épületben, amelyet hatalmas kert vett körbe gyümölcsfákkal, mogyoróbokrokkal. Az első bejáratnál volt az óvoda – ezért volt a ház mögött homokozó, babaház, mérleghinta –, a hátsónál pedig a mi lakásunk.

Családunk szolgáltatta a háziállatokat: csirkét, sertést, kacsát, nyulakat és az öreg házőrzőt. Én nyolcéves lehettem, a húgom pedig négyéves. Mondanom sem kell, hogy mindig ott volt, ahol én, egy perc nyugtom nem volt tőle.

Általában irodást, tanár nénist szoktunk játszani. – Ma te mondhatod meg, mit játsszunk! – mondtam neki.

A húgom nem sokat gondolkodott, egyből rávágta: – Asszonyost!

Ez azzal járt, hogy kidekoráltuk magunkat. Elloptunk egy doboz gyufát. A felét elgyújtogattuk, de még mindig nem volt szép, fekete szemöldökünk. Akkor a húgomnak eszébe jutott, hogy a pincében van szén. Persze öklömnyi darabok voltak, de jobb, mint a semmi.

Nekiálltam a húgomat feljavítani, de vég nélkül vihorásztam, ami csak rontott a helyzeten. Már tiszta fekete volt a szeme felett, és még össze is ért a rajzolt szemöldök. A zsebéből előkerült anyukám rúzsa, de azt már a kis tökmag egyedül akarta csinálni egy törött tükörben.

No meg is volt az eredmény! Akkora szájat festett magának, hogy a füléig szaladt.

Én meg szinte fetrengtem a nevetéstől!

Igen ám, de nem volt cicink! Nosza, fel az almafára, mint az újdonsült majom, és kerestem megfelelő almákat.

Persze az én almáim egyformák voltak, a húgomnak két különböző jutott. Volt is ebből nagy vita, de nem engedtem!

Hónaljban megkötöttük madzaggal a ruhánkat, csak az volt a baj, hogy minden mozdulatra kétfelé csúsztak az almák. Magas sarkú cipőt is gyártottunk, mert a nőiesség is kellett.

A szandálba a sarkunk alá félbetört kukoricacsutkát tettünk. Ha tudtuk volna!

Mivel összevesztünk, legalább két kört futottunk az épület körül, és addig teljesen felsebezte a csutka a sarkunkat.

A játékból nem lett semmi, mint mindig, ha valahogy vita lett a vége. A húgom sírva futott árulkodni.

Olyan fertelmesen néztünk ki a hatalmas vörös szájjal, a kétujjnyi vastag, fekete, összenőtt szemöldökkel, amely a sírástól csíkokban lefolyt az arcunkra, elöl egy alma, a hátunk közepén a másik, hogy apukám szája tátva maradt, majd vette a lapot, és elkáromkodta magát: – Azt a krucifixes hétszázát, mutter! Hozzad már a fokhagymafüzért, mert két istentelen ronda boszorkánykölök keveredett be a konyhába!

Büntetésből a tükör elé állítottak bennünket, egy órán át csodálhattuk művészi alkotásunkat

A tükör elé állítottak bennünket büntetésből, és egy óra hosszat ott kellett állnunk, hogy csodáljuk művészi munkánk gyászos maradékát. Persze mi – ahogy a másikra néztünk – szabályosan nevetőgörcsöt kaptunk a látványtól.

Egy ideig megvolt a böjtje, mert étkezéskor, amikor összenéztünk, elfogott bennünket a nevetés, kifújtuk a levest a kanálból, mire mind a ketten kaptunk egy-egy büntetősarkot a konyhában.

Persze a végén szüleink sem tudták visszafogni nevetésüket, és a két pórul járt „asszonyt” felmentették a büntetés alól.
 

Mindez ötven éve történt. Azóta szüleink meghaltak, húgomnak két lánya, nekem egy fiam van. Nekik meséljük el gyermekkori élményeinket, és jólesik újra átélni azokat az örömöket és bánatokat.

Fogtam a két almát és jóízűen megettem. Nem lett cici belőlük…
 

Kíváncsi további olvasói történetekre? Kattintson!

Vote it up
208
Tetszett?Szavazzon rá!