Az ötven legfőbb tennivaló

Ha meg akarja tudni, mi az, ami igazán fontos önnek, készítsen listát

Kapcsolódó cikkek

Néhány héttel ezelőtt az egyik barátommal bementem egy művészeket ellátó üzletbe. Mivel az illető nem festő, meglepett, hogy a vízfestékes tubusok között válogat.

– Beiratkoztam egy akvarellfestő tanfolyamra, mely a jövő héten indul – mondta kissé zavartan. – Voltaképp nincs időm rá, viszont rajta van azon a listán, mely hátralevő életem ötven legfontosabb tennivalóját tartalmazza. Úgyhogy elhatároztam, megpróbálom.

Ez érdekesen hangzott. – Mi szerepel még a listán? – kérdeztem.

– Mindenféle – felelte a barátom. – Néhány havonta átnézem ezt a jegyzéket, és kiválasztom, mire összpontosítsak legközelebb. Azelőtt csak sopánkodtam, ha úgy éreztem, elmulasztok valamit az életben. Most legalább megteszem, ami rajtam múlik.

– Láthatom egyszer azt a listát? – kérdeztem.

– Nem is tudom – felelte. – Túl sokat elárulna rólam. Inkább állítsd össze te is a magadét. Akkor majd meglátod, mire gondolok.

Már aznap este megfogadtam barátom tanácsát, és rájöttem: igaza van. A lista segítségével tudatosodott bennem, hogy mi minden fontos a számomra. De egyúttal az is kiderült, milyen reménytelenül lemaradtam a kitűzött célok megvalósításában.

Már a lista összeállítása révén sikerült megállapítanom a fontossági sorrendet. Az első húsz tennivalót hamar össze tudtam írni, de aztán gondolkodóba estem. Végül kibővítettem a listát azokkal a dolgokkal, melyek már sok éve foglalkoztattak, továbbá felírtam ifjúkorom óta dédelgetett álmaimat, és azokat az ötleteket, amelyek már első hallásra felkeltették kíváncsiságomat. Amikor később átolvastam a jegyzéket, néhány tétel nagy meglepetést okozott.

Először is kitűnt, hogy sokkal többet akarok utazni, különösen most, hogy a gyerekeim már nagyobbak, és eljöhetnek velem világot látni. Tíz útitervemet szeretném a fiúkkal megvalósítani. Ezek közt éppúgy szerepel egy dániai kerékpártúra, mint a kempingezés a kanadai Sziklás-hegységben.

Néhány olyan tétel is a szemembe ötlött, melyeket hamarosan meg kell valósítani. Ha például meg akarok tanulni görkorcsolyázni, jobb, ha ötvenéves korom előtt belefogok.

Más tervek megvalósítását viszont idősebb koromra halasztom. Szeretnék virágot termeszteni, kertészkedni, de amíg gyermekeket nevelek és dolgozom, nincs időm rózsákkal bíbelődni.

Egyszer majd szívesen vállalnék önkéntes munkát egy kórház szülészeti osztályán, ahol síró újszülötteket ringatnék és én füröszteném őket először. Szeretnék fiatalokkal foglalkozni, ifjúsági csoportot vezetni, vagy segédkezni a helyi középiskolában. Ha azonban ilyen munkákat akarok végezni, akkor talán le kell mondanom a sütemények árusításáról az évenkénti iskolai vásáron.

Néhány terv azért tűnik ijesztőnek, mert komoly elkötelezettséggel jár. Mielőtt meghalok, szeretnék megjelentetni egy regényt, továbbá el akarom nyerni a bölcsészdoktori címet angol irodalomból. Ezenkívül szeretnék megtanulni rajzolni és zongorázni egy vonósnégyessel. Ha ezeket a terveimet meg akarom valósítani, mindennap írnom kell valamennyit, és csiszolni a zongoratudásomat.

Talán nem is jutok a lista végére. Bizonyos dolgok, mint például egy új-zélandi utazás, egyenesen elérhetetlenek, mások pedig már nem valósíthatók meg – ilyen például, hogy saját lovam legyen. Mégis úgy látom, hogy sok vágyálom valóságalapját sikerült megvetnem, és ha ma célul tűzöm ki ezek elérését, minden esély megvan rá, hogy holnap – legalább részben – valóra válnak.

Akárcsak a barátom, most már én is találtam jobb megoldást a panaszkodásnál. Ha úgy érzem, unalmas az életem, csak elő kell vennem a listát. Esetleg megrendelek néhány utazási prospektust, vagy kiviszem a ceruzákat a kiskertbe, és firkálgatok egy óra hosszat, hogy megpróbáljak élethűen lerajzolni néhány fát.

Arról fogalmam sincs, hogyan jutunk el a fiúkkal Afrikába, de ha elég fontos nekem, bizonyára megtalálom a módját. Lehet, hogy egyikükből zoológus lesz, vagy én felcsapok útikönyvírónak, és épp e témára kapok megbízást, de az is elképzelhető, hogy minden héten megtakarítunk egy kevéske pénzt, míg össze nem gyűlik az útiköltség.

Van egy unokanővérem, aki meghökkentően izgalmas tervek egész sorát valósította meg. Ő egyszer azt mondta nekem, a dolog nyitja abban rejlik, hogy a sors titokzatos módon segíti az embert. – Ha azt akarod, hogy befusson a hajód, kikötőt kell építened – állította.

Hála a listámnak, már épülnek a nagy kikötők.