Az a fránya november!

Kezdődhet a szokásos tervezgetés, hogy kinek mit és mennyiért, és melyik rokonhoz melyik nap, és ki legyen meghíva, és miből

A november csak látszólag dögunalmas hónap, valójában irtó izgi, mert az egész világ óriási készülődésben van, persze csak titokban.

Ott van például a nagy bajuszú fejszés ember, aki az éjszaka leple alatt kivagdalja a fenyőcsemetéket az erdőszélről. A nagyáruházi eladó új (borsos) árcédulákat aggat a márciusban már leakciózott téli ruhákra.

A csokigyáras dolgozó ügyesen kivonja az ízt az étbevonó masszából, amelyből a csokimikulás készül, az iparművész (műanyagfröccsöntő kisiparos) pedig kék műfenyőt gyárt. A nagyüzemi bejglikbe belecsempésződik a dejó, a rádióadók versengve hangolnak a Jingle bellsre, a Főkefe feltölti a sókészleteket. A hajléktalanok, illetve a plázacicák mikulássapkát húznak a fejükre, a rénszarvasok pedig berúzsozzák a nózijukat.

Eközben az otthonokban levél íródik a Jézuskának, amelyet apának kell majd kézbesítenie, de nem szabad ám elolvasni, mert titok. Az anyukák nagytakarítást terveznek, mert mégiscsak karácsony lesz, meg hogy majd leszaladnak lezsírozni a cukrásznál a bejglit, a kifőzdésnél a halászlét, a fodrásznál az időpontot. A nagymamák előveszik a spórolós borítékot, a nagypapák új elemet tesznek a táncoló télapóba, az apukák a zenélős fényfüzér körtécskéit csavargatják.

Mindeközben azon is elméláznak, hogy milyen gyorsan elrepült egy év, és hogy tavaly ilyenkor is pont azt tervezgették titokban, hogy milyen sorokban fognak ácsorogni, meg kinek mit és mennyiért, és melyik rokonhoz melyik nap, és ki legyen meghíva, és kinek legyen csak írva, és kit kell majd etetni, kit elég csak itatni, és hogy miből. És apa felhozta a tárolóból a bőröndöt, ami telis-tele volt ajándékkal még tavalyelőttről, szépen felcímkézve, hogy Erzsikétől Mikiéknek szeretettel karácsonyra, és anya előkapta a szintén összegyűjtött csomagolópapírokat, meg egy csomó új üdvözlőkártyát, és ügyesen átcímezte az ajándékokat, persze apa közben figyelt, nehogy az kapja, aki adta. Aztán elment, hogy megvegye a fát a nagy bajuszú, fejszés embertől aranyárban, és felkötötte a nagyszoba ablaka alá, hogy meg ne lássa a gyerek, hisz azt az angyal hozza. És este anyával a tévét bámulva arra gondolt, persze csak titokban, hogy ejnye, az ember már novembertől stresszel, miközben a gatyája megy rá.

És most, hogy eltelt egy év, és megint a fránya november van, és apa ugyanúgy ül anyával a tévé előtt, arra gondol titokban, hogy talán nem kéne idén is pont ugyanazt gondolni, és ránéz anyára, aki meg arra gondol, persze ő is csak titokban, hogy vajon idén megkapja-e azt a szép kis karkötőt, amit kinézett.

Eközben a karácsony meg csak készülődik, nem stresszel, mert úgy van vele, ő bizony akkor is lesz, ha leég a bejgli vagy bezár a bolt. Fénygömböket aggat a kültéri fák ágaira, zúzmarát szór a játszótéri padokra, szétfújja a fahéjas bor illatát a levegőben. Elmegy az iskolai ünnepségre, hogy újra megnézze a háromkirályokat, és nem titok, hogy picit meghatódik, amikor igaz ölelést lát. Az ajándékok kibontását viszont minden évben végignevetgéli, mert tudja, hogy ami valódi ajándék, azt úgysem lehet becsomagolni.

Vote it up
199
Tetszett?Szavazzon rá!