Az agy és a boldog házasság

Természetüket illetően a férfiakat és a nőket nem egymásnak teremtették. Így cselezheti ki DNS-ét, és élhet boldogan

Vajon ha túlságosan közel kerül egymáshoz férj és feleség, az veszélyes lehet a kapcsolatukra? Eredményezhet-e válást a túlságosan is meghitt viszony? Az új agykutatás kimutatja, hogy ez bizony lehetséges. Ha a párok nem tudnak úrrá lenni házasságuk különböző szakaszain, a válás elképzelhető, sőt gyakran megjósolható, mert az emberi agy egy sor természetes reakcióval válaszol a kapcsolatban felmerülő problémákra. Ahogyan ezeket a változó szakaszokat az érintettek kezelik, megerősítheti vagy éppen tönkreteheti a házasságot.

Húsz éven keresztül tanulmányoztam azt, miként működik a nők és a férfiak agya az első szerelmes elpirulástól egészen az egy életen át tartó kapcsolatig. A magatartásbeli, vérmérsékletbeli különbségek megértése perdöntő lehet az életre szóló szerelemben.

Első szakasz: Az idill
Amikor két szerelmes összetalálkozik, tulajdonképpen az agyuk kezd „szerelembe esni”. A pár feromonjai - ezek kémiai jelek, amelyek az érzékeken keresztül hatnak - erőteljesek, így amikor megérzik egymás testének az illatát, vagy egymás szemébe néznek, a különálló férfi- és női elme szinte eggyé válik. Az oxitocin, vagyis az őket összekapcsoló hormon magas szintje elrejtheti egymás elől az idegesítő viselkedésformákat. Ám végül a szerelmesek mennyei boldogsága véget ér egyszer, és a kapcsolat új biológiai szakaszába lép.

Második szakasz: A kiábrándulás
Néhány hónappal vagy akár egy évvel később a hormonok és az agy vegyi összetétele változni kezd, és a „gondolkodó” agy, vagyis az agykéreg esetleg észreveszi, hogy a partner bizony nem hibátlan. Ilyenkor bosszúságot, haragot, néha még félelmet is éreznek a felek egymás iránt. Ha az idill időszakában házasságot kötött a szeretett lénnyel, ebben a második szakaszban talán még kételyei is támadhatnak.

A feleség talán eltűnődik azon, hogy „Vajon min gondolkodik ez az ember?”, amikor ott fekszik a kanapén, és a tévét nézi ahelyett, hogy őt babusgatná. Az asszony úgy érzi, háttérbe szorult, különösen azért, mert a férfi már nem mondja el neki, hogy mit érez, amikor pedig tagadhatatlanul vannak érzései.

A férfi viszont nem érti, miért bírálja őt az asszony minden apró-cseprő dolog miatt. Már néhány éve együtt élnek, talán már van egy gyermekük is. Ugyan mit akarhat még? A férfi érzi, hogy valami rosszat tesz, de nem tudja, hogyan változtathatna ezen.

A meghittség elősegítése
• A boldog pár a boldog házasságban kapocserősítő rítusokat alakít ki, mint például az esti randevúzgatás, a családi étkezések, a telefonbeszélgetések, az e-mailek váltása, amikor az egyikük éppen úton van. Ezek a rituálék olyan erős pillérekké válhatnak, amelyek életben tartják a házasságot. Szükségtelen, hogy kapcsolatuk minden perce meghitt legyen: a férj és a feleség tudja, hogy az összekötő rituálék megőrzik a szerelem erejét akkor is, amikor az élet túlságosan mozgalmas és teli van stresszel.

• A boldog házaspárok az egymással töltött időnek legalább a 95 százalékában kedvesek és udvariasak egymáshoz. Talán senki sem érdemel jobb bánásmódot, mint az ember házastársa, de a hatalmi harc időszakában gyötrődve bárki hajlamos azt gondolni, hogy szükségszerűen partnerén kell levezetnie a stressz okozta feszültséget. A homloklebeny valóban akkor működik érett módon, amikor férj és feleség rádöbben, hogy egy jó házasság mennyire függ a kedvességtől.

• A vitákat lezárják, ahelyett hogy tovább szítanák. Természetesen haragra lobbannak és vitatkoznak, de feltétlenül bocsánatot kérnek, ha utálatosak, és megoldják a konfliktusokat. Ha szükséges, segítséget kérnek a barátoktól, a tágabb értelemben vett családtól vagy esetleg szakemberektől.

Azok az agyban lévő vegyi anyagok, amelyek az udvarlás és a szerelem korai szakaszában domináltak, mostanra eltűntek, és ez olyan, mintha kihúzták volna a szőnyeget a szerelmesek lába alól. Mi sem könnyebb ilyenkor, mint azt gondolni, valami baj van önmagammal vagy a másikkal! Milyen könnyű azt mondani: „Ő már nem az, akivel házasságot kötöttem!”

Ám ez a zavarba ejtő helyzet normális időszak; ilyenkor a mindkét fél agyát addig uraló vegyi anyagok elillannak. Ez a szakasz feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a két, nagyon is különböző agyműködés egy életre összhangba kerüljön.

Harmadik szakasz: A hatalmi harc
Két ember, aki már átélte a kiábrándulást, általában hatalmi harcba kezd. Úgy akarnak ellenállni a láthatatlan „vegyi cserbenhagyásnak”, hogy megpróbálják egymást olyanná visszaváltoztatni, amilyenek voltak - vagy amilyennek vélték egymást - az idill időszakában. A szerelmes, de ily módon harcoló férfi és nő ráadásul még eltérő idegrendszerük tényével (és fegyverkészletével) is meg van terhelve, hiszen a férfi- és női agy teljesen egyedi módon gondolkodik, cselekszik, viselkedik és szeret is.

Ez nehéz, fájdalmas időszak. A hatalmi harcba bonyolódott párok nincsenek tudatában annak, hogy éppen agyuk különbözősége lehet a hosszú házasság kulcsa.

Amikor véget ér az idill szakasza, a férfi esetleg több független tevékenységre vágyik, a nő pedig több időt szeretne eltölteni a barátaival. Miután ez a törekvés jól megfelel a tanult viselkedésformáknak és a nemi szerepeknek, a nemi hormonok, a tesztoszteron és az ösztrogén, csak erősítik ezeket a különbségeket.

Milyen hatással van ez a házasságra? Nos, az egyik ok, amiért a hatalmi harc időszakában oly könyörtelenül piszkálják egymást a felek, éppen a házastársi függetlenséggel kapcsolatos eltérő megítélésben rejlik. Nem meglepő, hogy a válással végződő első házasságok átlagban hét-nyolc évig tartanak - vagyis éppen addig, amíg megpróbálják egymást megváltoztatni.

Ám a természet nem engedi meg, hogy visszafordítsuk a vegyi és az idegi óra mutatóját. A természet állandóan előre halad az életciklusban. A házastársi szerelem új időszaka köszönt be, amikor a párok végül felfedezik egymást mind szexuálisan, mind pedig férfi és női személyiségként. Egyiküknek vagy mindkettőjüknek fel kell fedezniük valamit, ami eddig a felszín alatt rejtőzött.

A függetlenség védelme
• Értékelik egymás hóbortjait és különbözőségeit. A férfi kisajátítja a távirányítót, amikor a tévét nézik. Az asszony kuncogással reagál. Vagy esetleg ő az, aki beszélni akar férjével az érzéseiről; a férj megérti, hogy ez a feleség mint nő számára mennyire fontos, és figyelmesen meghallgatja.

• Különböző barátokra tesznek szert, a feleségnek általában barátnői vannak, míg a férjnek férfi barátai, és ösztökélik egymást ezeknek a barátságoknak az ápolására. Az évek során kiderülhet, hogy miközben valakinek a házastársa egyben a legjobb barátja is, sokféle érzelmi szükséglet forrásai lehetnek a baráti kör tagjai.

• A házasságban különböző területet biztosítanak egymásnak. Ha valamelyiküknek akad külön terve, hobbija, vagy sportol, ha a társasági élet nagyon fontos a számára, a másik fél ezt támogatja. Ilyenformán mindegyikük rendelkezik saját, személyre szabott területtel, idővel, tevékenységgel, amely értelmet és hatalmat is biztosít számára.

• Roppant fontos, hogy az ember tudja: az idő múlásával a másik fél iránti érzései valószínűleg meg fognak változni, és hogy ez a változás teljesen normális folyamat. Ebben az agy vegyi laboratóriuma játszik szerepet, és nincs értelme küzdeni ellene. Nyugodtan hagyja, hogy a biológia a megértés és a természetes, hosszú távú szeretet felé terelje! Végül is az emberek a természet teremtményei, és a természet valóban nagyon bölcs.

Negyedik szakasz: A felfedezés
Számos pár nem érti, hogy mielőtt eltávolodnak egymástól, van még egy fázis, ami észrevétlenül múlik el. Az idill, a kiábrándulás és a hatalmi harc során a férfi és a nő túlságosan közel kerül egymáshoz, és szinte kitörlik egymás egyéniségét. A férfi úgy tekintheti felesége érzelmességét, kommunikációs szükségletét, érzéki szerelemre való vágyát, sőt még a házimunkához való viszonyulását is, mint holmi időpocsékolást. A feleség viszont úgy nézheti férje szokásait, hobbijait, munkaközpontúságát, függetlenség iránti igényét, mint valamilyen veszélyes és önző dolgot. A negyedik szakaszban a pár ráébred arra, hogy egészségtelenül és túlságosan közel kerültek egymáshoz, és pszichológiai síkon most szét kell válniuk. Ez a szétválás azonban nem jelent tényleges válást, hanem inkább megértést. Ebben az új szakaszban a gondolkodó elme úrrá lesz az érzelmi reakciókon, amelyek a konfliktust és az elveszett idill feletti szomorúságot okozhatták.

A férfi esetleg csak visszahúzódik, és nem szól semmit, amikor azt látja, hogy felesége valamilyen őt idegesítő dolgot művel - csupán intellektuálisan feldolgozza. Az asszony pedig kedvesen azt mondhatja: „Most már értem, mire jó ez”, amikor véleménye szerint a férfi valami őt felettébb bosszantó dolgot művel.

Végül a férfiak rádöbbennek, hogy a nőknek igazuk van: egy kapcsolat valószínűleg halálra van ítélve, ha nincs elegendő együttlét. De a férfinak is igaza van: egy kapcsolat akkor is komoly veszélybe kerül, ha nincs elegendő függetlenség.

Amikor a két fél túl távol kerül egymástól, a kezdeti csodálatos szerelem meghal. Ám amikor olyan közel vannak egymáshoz, hogy sem a férfi, sem az asszony nem lehet önmaga, a házasság ezt sem bírja ki. A siker kulcsa a férfi- és női „kémia” erőviszonyainak a megértésében rejlik.

Ötödik szakasz: A tartós házasság
A jellegzetes férfi és női kapcsolattartás módjának megfelelő keveréke kiegyensúlyozott szerelemhez vezet, amelyet én „bensőséges önállóságnak” neveznék. A harmadik szakasz hatalmi harca megszűnik, és ekkor előtérbe kerül az érett szerelem stratégiája, amely mind a meghittséget, mind a különállóságot táplálja. A felek együtt élnek, gyerekeket nevelnek, szeretnek és szeretve vannak, de ez nem azért van, mert egymás tükörképeivé váltak, hanem mert megtanulták, hogyan különbözzenek boldogan egymástól.

Vote it up
49
Tetszett?Szavazzon rá!