Az aszpirin története

Már több mint egy évszázada segít a különböző eredetű fájdalmak hatékony csillapításában. Hogyan született?

Kapcsolódó cikkek

Az aszpirin elődjét már a híres görög orvos, Hippokratész is ismerte: egyik művében ugyanis fűzfakéregből készült lázcsillapítóról ír.

1828-ban kimutatták, hogy a fűzfakéreg hatékonyságának kulcsa egyik összetevője, a szalicil. Ebből aztán kémiai úton szalicilsavat állítottak elő, amelyet fájdalomcsillapítóként hoztak forgalomba. A szer bevált, de olyan súlyos gyomorirritációt okozott, amit sokan képtelenek voltak elviselni – sok esetben rosszabb volt, mint az eredeti panasz.

Kiderült, hogy az egyik reumás betegnek – akinek a gyomra nem bírta a szalicilsavat – a fia vegyész, s egy német vállalatnál dolgozik. Felix Hoffmannak hívták, és 1897-ben csatlakozott ahhoz a kutatáshoz, melynek célja egy olyan vegyület előállítása volt, amelyet a szervezet jobban fel tud szívni. Hoffman munkájának eredménye az acetil-szalicilsav lett. Az anyag csillapítja a lázat, enyhíti a fájdalmat, és kíméletes a gyomorhoz. A találmányt végül aszpirin névre keresztelték: az „a” az acetilt, a „spirin” pedig a Spireát, azt a növénynemzetséget jelöli, amelyből a szalicilsavat kivonták.

Visszajelzést vártak, és arra kérték ügyfeleiket, hogy mindenképpen számoljanak be a gyógyszer hatékonyságával kapcsolatos tapasztalataikról. A rengeteg kedvező vélemény meggyőzte a fejlesztőket arról, hogy érdemes levédetniük a márkanevet. A gyógyszert 1900-ban szabadalmaztatták az Egyesült Államokban.

Gyengéd, mint az anyai csók – hirdetés a Life magazinbanA vállalat az aszpirinporról hamarosan átállt a vízben oldódó tabletták gyártására, melyek mindegyikére kereszt alakban logót nyomtak. A cég 1903-ban hozta létre amerikai leányvállalatát a New York államban található Rensselaerben. 1915-re a gyógyszer már vény nélkül is kapható lett, éppen akkor, amikor a szabadalom érvényessége a végéhez közeledett.

A vállalat óriási versenyre számított, ezért intenzív reklámhadjáratba kezdett, hogy a terméket belevésse a fogyasztók elméjébe. 1917 volt az utolsó év, amikor az aszpirint nagy A betűvel kellett írni – az egyik reklámjuk fennen hirdette az „Egyetlen igazi aszpirin”-t, és figyelmeztette a fogyasztókat, hogy a hamisítványok és utánzatok ártalmasak lehetnek, nem úgy, mint az ő termékük.

A reklámstratégia bevált. Annak ellenére, hogy az aszpirin ma már általános elnevezéssé vált, fejfájás esetén sokaknak még mindig az a bizonyos gyógyszer jut eszébe.