Az elnyűtt sárga ing

Hogyan lett egy kis tréfából a szeretet megnyilvánulása?

Kapcsolódó cikkek

Az elöl patentos, hosszú ujjú, elnyűtt sárga ingen négy fekete cérnával körülvarrt hatalmas zseb éktelenkedett. A többéves használattól kifakult ugyan, de még viszonylag jó állapotban volt. Akkor bukkantam rá, mikor főiskolásként 1963-ban hazamentem a karácsonyi szünetben, és a ruhák között kotorásztam, amiktől a mama meg akart szabadulni.

– Csak nem akarod elvinni azt a vacakot? – kérdezte a mama, mikor látta, hogy elrakom a sárga inget. – Ezt akkor hordtam, mikor az öcséddel voltam terhes 1954-ben!

– Jó lesz a ruhám fölé a rajzórákon, mama. Köszi! – Gyorsan becsúsztattam az inget a bőröndömbe, mielőtt még anyám bármi kifogást talált volna.
 

A sárga ing főiskolás ruhatáram része lett. Imádtam. Miután megkaptam a diplomám, ezt az inget viseltem az új lakásba költözéskor, és szombat reggelenként a takarításhoz.

Egy év múlva férjhez mentem. Amikor terhes voltam, a sárga inget viseltem a „pocakos időkben”. Hiányzott a mama, meg az egész család, mert távol éltünk tőlük. De az ing segített. Mosolyogtam, ahányszor csak eszembe jutott, hogy a mama is ezt hordta terhesen, tizenöt évvel ezelőtt.

Akkor karácsonykor megfoltoztam az egyik könyökét, kimostam, kivasaltam, szépen becsomagoltam és elküldtem a mamának.

A mama levélben megköszönte a „valódi” ajándékokat, és hozzátette, hogy a sárga ing csodálatos. Többet soha nem említette.

A következő évben a férjemmel és a lányommal elmentünk a szüleimhez, hogy elhozzunk néhány bútort. Napokkal később, ahogy a konyhaasztalt kiszedtük a dobozból, láttam, hogy valami sárga van az aljára erősítve. Az ing volt az! Így kezdődött a játék.

Amikor legközelebb hazalátogattunk, az inget titokban betettem mamáék matraca alá. Nem tudom, mikor találta meg, de majdnem két év telt el, míg felfedeztem a nappalinkban lévő állólámpa alatt. Éppen a sárga ingre volt szükségem a bútorok fényezéséhez. A diófapác foltok még egyedibbé tették az inget.

Aztán 1975-ben férjemmel elváltunk. Három gyerekemmel készülődtem, hogy visszaköltözzek arra a vidékre, ahol felnőttem. Csomagolás közben nagyon elkeseredtem. Azon tűnődtem, végig tudom-e csinálni egyedül? Találok-e munkát? A Bibliát lapozgattam, hogy megvigasztalódjak. Az Efezusiakhoz írt levélben a következőt olvastam:

„Ezért öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve állva maradhassatok.” Próbáltam magamat elképzelni isten fegyverzetében, de csak a pecsétes, sárga inget láttam magamon. Aztán lassan kezdtem megérteni. Anyám szeretete nem tartozik-e hozzá Isten fegyverzetéhez? Visszanyertem a bátorságomat.

Miközben új otthonunkban kicsomagoltunk, tudtam, hogy az inget vissza kell juttatni a mamának. Legközelebbi látogatásomon bedugtam a konyhaszekrény legalsó fiókjába. Időközben jó állást kaptam az egyik rádióállomásnál.

Egy évvel később megtaláltam a sárga inget egy rongyoszsákba rejtve a szekrényemben, ahol a tisztítószereket tartottam. Valami újdonság volt rajta. A felső zsebre a következő volt ráhímezve: „TULAJDONOSOM PAT”.

Nem akartam alulmaradni, előszedtem a hímzőkészletemet és hozzáhímeztem még hat betűt. Az ing most már büszkén hirdette: „TULAJDONOSOM PAT MAMÁJA”. De nem elégedtem meg ennyivel. A kifeslett varrásokat eldolgoztam, aztán díszdobozban elküldettem az inget a mamának egy barátommal. Hivatalosnak tűnő levelet is mellékeltünk a „Nélkülözők Intézeté”-ből, amely arról értesítette a mamát, hogy jó tetteiért jutalomban részesül.

Mit meg nem adtam volna, hogy láthassam az arcát, amint kinyitja a dobozt! Persze soha nem említette.

Két évvel később, 1978-ban, újra férjhez mentem. Az esküvőnk napján Harolddal az autónkat egy barátunk garázsában hagytuk, hogy elkerüljük az ilyenkor szokásos csínytevéseket. Az esküvő után, amikor a férjemmel nászútra indultunk, az autóban odahúztam magamhoz egy párnát, hogy ráhajtsam a fejem. Valamit kitapintottam benne. A huzatban díszes papírba csomagolva megtaláltam a sárga inget. Az egyik zsebében cédula volt: „János evangéliuma 14: 27-29. Szeretlek titeket. Anya.”

Éjszaka átlapoztam a Bibliát a hotel szobában és megtaláltam az idézetet. „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam. Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”

Az ing mama utolsó ajándéka volt. Három hónapja tudta, hogy izom- és idegsorvadásos betegsége végső szakaszába ért.

A mama egy év múlva, ötvenhét éves korában halt meg. Nagy volt bennem a kísértés, hogy mellé temessem a sárga inget. De örülök, hogy nem tettem, mert az ing emlékeztet arra a szeretettel teli játékra, amelyet tizenhat éven keresztül játszottunk.

A nagyobbik lányom most képzőművészeti főiskolára jár. És biztosan szüksége van egy elnyűtt, sárga ingre, hatalmas zsebekkel.

Vote it up
5
Tetszett?Szavazzon rá!