Három évvel ezelőtt hozzánk került egy Diesel nevű csapzott kis kelpie kutya. Addigi életét nagyrészt láncra kötve töltötte, nem sok szeretetet, figyelmet kapott.
Diesel hamar beilleszkedett, az egyetlen feladata a házőrzés volt. Gyorsan megszokta a puha ágyát, a jó ételt és a szabadságot, hogy szaladgálhat a hatalmas kertben. A kényelemnek csak egyetlen formáját kerülte el: a kiskabátot, amely éjszaka melegíthette volna.
Nálunk rendkívül hidegek a telek, és a többi háziállatom már megszokta, hogy kabátot visel éjjel. Minden este ráadtam Dieselre a kabátját, de ő mindig levette és elrejtette a kertben. Reggelente megkerestem, kimostam és rendbe hoztam, aztán esténként újra meg újra ráadtam. A csata heteken át folytatódott, míg egy este a kabát eltűnt. Hiába keresgéltem. Megadtam magam, és azt mondtam Dieselnek:
– Jó, te győztél! Fagyoskodhatsz!
Így is tett a tél hátralevő részében.
A következő tél kivételesen hideg volt, és Diesel minden este végignézte, ahogy ráadom a kabátot a többi állatra. Néhány hét múlva a kabát rejtélyes módon előkerült, eredeti állapotában. Aznap este Diesel elsőnek jött a kabátjáért, és aztán többé meg sem vált tőle.
Heather Biddle
Tollasbáli rend
Házi kedvenc tyúkunk a Mrs. Orpington, röviden Orpy névre hallgatott. Olyan peckesen járkált kéthektáros telkünkön, mintha az övé volna. Két kutyánk elviselte őt, akkor is, ha bement a kenneljükbe.
A kutyák lakhelye első osztályú – panorámás, kanapéval és rádióval felszerelt. Pedigrés zsebcirkáló kutyánk fejét a kanapé karfájára téve szokott aludni. Terrierünk pedig az ő hátsóján szokta pihentetni a fejét.
Orpy be akart kerülni ebbe a pihe-puha birodalomba. Egyszer késő este, amikor benéztem a kutyákhoz, lenyűgöző látvány fogadott. A két kutya a szokásos módon aludt, de Orpy utánozta pihenő testhelyzetüket. Kinyújtózva rátette a fejét a terrier hátsójára, és láthatóan jól érezte magát.
Jan Lloyd
Tiszta cica
Nemrég én vigyáztam a szomszéd egyéves, az ételére és a vizére nagyon kényes macskájára. A tálkáknak tisztáknak kellett lenniük, nem lehetett bennük sem ételmaradék, sem rovar, különben a cica felszegte a fejét, nyüszögött és nyávogott.
Nem akartam alávetni magam az igényeinek, ezért nem törődtem vele, amikor a cicafelügyelet másnapján elkezdett nyivákolni a tálkája miatt. Harmadnap már duzzogott, rám sem hederített. Aztán aggódni kezdtem, mert napok óta nem láttam inni.
Megadtam magam, és bementem a mosókonyhába, hogy friss vizet tegyek neki. Ekkor jöttem rá, hogy nincs szüksége a tálkára. Ugyanis kinyitotta a vízcsapot, s úgy ivott – őkelmének csakis a csapból jövő friss víz felelt meg.
Erin Foster
Hozzászólás