Az elrejtett télikabát

Nemcsak az emberekre jellemző, hogy úgy tartják: fő a kényelem. Ennek bizonyítására íme, egy-egy kutyás, macskás és tyúkos (!) történet

Három évvel ezelőtt hozzánk került egy Diesel nevű csapzott kis kelpie kutya. Addigi életét nagyrészt láncra kötve töltötte, nem sok szeretetet, figyelmet kapott.

Diesel hamar beilleszkedett, az egyetlen feladata a házőrzés volt. Gyorsan megszokta a puha ágyát, a jó ételt és a szabadságot, hogy szaladgálhat a hatalmas kertben. A kényelemnek csak egyetlen formáját kerülte el: a kiskabátot, amely éjszaka melegíthette volna.

Nálunk rendkívül hidegek a telek, és a többi háziállatom már megszokta, hogy kabátot visel éjjel. Minden este ráadtam Dieselre a kabátját, de ő mindig levette és elrejtette a kertben. Reggelente megkerestem, kimostam és rendbe hoztam, aztán esténként újra meg újra ráadtam. A csata heteken át folytatódott, míg egy este a kabát eltűnt. Hiába keresgéltem. Megadtam magam, és azt mondtam Dieselnek:

– Jó, te győztél! Fagyoskodhatsz!

Így is tett a tél hátralevő részében.

A következő tél kivételesen hideg volt, és Diesel minden este végignézte, ahogy ráadom a kabátot a többi állatra. Néhány hét múlva a kabát rejtélyes módon előkerült, eredeti állapotában. Aznap este Diesel elsőnek jött a kabátjáért, és aztán többé meg sem vált tőle.
Heather Biddle

Tollasbáli rend
Házi kedvenc tyúkunk a Mrs. Orpington, röviden Orpy névre hallgatott. Olyan peckesen járkált kéthektáros telkünkön, mintha az övé volna. Két kutyánk elviselte őt, akkor is, ha bement a kenneljükbe.

A kutyák lakhelye első osztályú – panorámás, kanapéval és rádióval felszerelt. Pedigrés zsebcirkáló kutyánk fejét a kanapé karfájára téve szokott aludni. Terrierünk pedig az ő hátsóján szokta pihentetni a fejét.

Orpy be akart kerülni ebbe a pihe-puha birodalomba. Egyszer késő este, amikor benéztem a kutyákhoz, lenyűgöző látvány fogadott. A két kutya a szokásos módon aludt, de Orpy utánozta pihenő testhelyzetüket. Kinyújtózva rátette a fejét a terrier hátsójára, és láthatóan jól érezte magát.
Jan Lloyd

Tiszta cica
Nemrég én vigyáztam a szomszéd egyéves, az ételére és a vizére nagyon kényes macskájára. A tálkáknak tisztáknak kellett lenniük, nem lehetett bennük sem ételmaradék, sem rovar, különben a cica felszegte a fejét, nyüszögött és nyávogott.

Nem akartam alávetni magam az igényeinek, ezért nem törődtem vele, amikor a cicafelügyelet másnapján elkezdett nyivákolni a tálkája miatt. Harmadnap már duzzogott, rám sem hederített. Aztán aggódni kezdtem, mert napok óta nem láttam inni.

Megadtam magam, és bementem a mosókonyhába, hogy friss vizet tegyek neki. Ekkor jöttem rá, hogy nincs szüksége a tálkára. Ugyanis kinyitotta a vízcsapot, s úgy ivott – őkelmének csakis a csapból jövő friss víz felelt meg.
Erin Foster

Vote it up
169
Tetszett?Szavazzon rá!