Az elveszített fiú

A kínai vidéken működő tábortól remélték, hogy fiuk ott majd kigyógyul a félelmetes betegségből

Megjelent: 2010. november

Kapcsolódó cikkek

Egy forró délutánon, 2009 augusztusában az anya, az apa és fiúgyermekük beültek az autójukba, és elindultak a kínai vidéken működő Csihang Megmentő Edzőtábor felé. A félórás út nanningbeli szállodájuktól sokkal hosszabbnak tűnt Teng Fej és Csou Csüan számára. A hátsó ülésen ülő fiuk, Teng Szensan bágyadtan nézte a mellettük elsuhanó látványt, a dél-kínai Kuanghszi tartomány raktárainak, félkész épületeinek sorát és a földeket.

A Csihang tábor az ígéretek szerint kigyógyítja a gyermekeket az úgynevezett internetfüggőségből, ez a kóros állapot Kínában az egyik legfélelmetesebbnek tartott közegészségügyi kockázattá vált. A tábor tájékoztatójában azt állították, hogy a becslések szerint a kínai fiatalok 80 százaléka szenved ebben.

A jelek szerint a 15 éves Teng Szensan is közéjük tartozott. A korábbi kitűnő tanuló eredményei az elmúlt egy-két évben feltűnően leromlottak. Ideje legnagyobb részét internetkávézókban vagy az otthoni gépén játszva töltötte. Teng Fej és Csou Csüan attól tartott, hogy egyetlen fiuk a technika olyan démonának áldozatává válik, amelyet ők alig-alig értettek. A tábor a „káros magatartásforma” megszüntetését ígérte.

Amikor azonban Teng Fej megpillantotta a helyet, az nem olyan iskolaforma létesítménynek tűnt, amilyet ő korábban elképzelt. A háromemeletes betonépület a rácsos ablakaival, körötte magas gazzal inkább elhanyagolt, omladozó börtönnek látszott. A két kosárlabdapályán tizenéveseknek tartottak kimerítő edzést a szubtrópusi hőségben. Katonai rendőrségi emblémával ellátott fekete pólót viselő nevelőtanárok álltak őrt.

A család kiszállt a kocsiból. Egy óra felé járt az idő. – Nem akarok itt maradni – rimánkodott szüleinek Teng Szensan.

A Csihang Megmentő Edzőtábor elhanyagolt, omladozó börtönnek látszott

Teng Fej elnyomta feltámadó kétségeit. – Jót fog tenni neked – magyarázta a fiának. – Egy hónap múlva gyógyultan, megerősödve jössz el. – Az édesanyja is igyekezett elfojtani aggodalmait. Valamivel később félrehívott egy nevelőtanárt, hogy megkérdezze, miért kényszerítik edzésre a gyerekeket ilyen hőségben. – Odahaza a srácok nagyon elkényelmesednek – felelte. A terhelés a gyógyítás része.

– Ugye, nem verik a gyerekeket? – kérdezte Csou Csüan. A férfi megnyugtatta: – Mi itt csak pszichológiai eszközöket alkalmazunk.

Teng Szensan szülei átadták a több mint 7000 jüant (kb. 220 ezer forint), az egyhavi kezelés díját, aztán nézték, amint a fiukat a kosárlabdapálya melletti helyiségbe viszik. A tábor vezetői azt tanácsolták nekik, hogy menjenek el. Távozóban Csou Csüan vetett még egy pillantást a fiára. Az ajtón lévő repedésen át azt látta, hogy a gyerek görnyedten, lehajtott fejjel ül egy széken.
 

Mivel az elmúlt 13 évben Kínában az internethasználók száma 620 ezerről 420 millióra szökött fel, a kínai fiatalok remekül bánnak a digitális kor eszközeivel. A hangár méretű, 24 órán át nyitva tartó internetklubokban serdülők százai töltenek el órákat a villódzó monitorok előtt. Csak a qq.com közösségi és azonnali üzenetküldő fórumnak több mint 568 millió aktív tagja van. Illegális szoftverek tömkelege segíti, hogy a felhasználók kikerüljék a YouTube-ot és a Twittert részben blokkoló tűzfalakat.

Mióta a világ világ, a szülők mindig nyugtalankodnak a fiatalok kultúrájának veszélyei miatt – legyen az képregény, rock and roll avagy videojáték. A merev, rendkívül szigorú kínai társadalomban az internetrobbanás nem csupán a fegyelmezettséget veszélyezteti, hanem egzisztenciális fenyegetésnek tekintik. Ez részben megmagyarázza, miért vált országos üggyé az állítólagosan internetfüggő gyerekek kezelése.

Az állami tulajdonú újságokban már 2002 óta folyamatosan megjelenő rémtörténetek csak növelték a pánikot: 24-en haltak meg egy engedély nélkül működő internetkávézóban keletkezett tűzben; kétnapi online játéktól elcsigázott két csungcsingi fiatal elájult a vasúti síneken, és halálra gázolta őket a vonat; Csingjüan városában egy fiú lemészárolta az apját, akivel nem értett egyet az internetezéssel töltött időt illetően; egy 13 éves tiencsini kamasz 36 órán át játszotta a World of Warcraftot, majd leugrott 24 emeletes házuk tetejéről, azt remélve, hogy „csatlakozhat a játék hőseihez”.

A kínai kormány gyorsan és erélyesen reagált. A tizenéveseket hivatalosan kitiltották a webkávézókból. A kormány nem adott ki több engedélyt új kávézók nyitására, és ezrével záratta be az illegális létesítményeket, 2004-ben 18 ezret. A leginkább látható kezdeményezés azonban az ifjúsági táborok létesítése volt.

A pekingi katonai kórház hozta létre az ország első ilyen központját 2004-ben. Az ötlet a katonai kutató Tao Zsan ezredestől származik, aki a drogfüggők kezelésével vált közismertté. A létesítményben, ahol terápiát, testedzést és gyógyszereket együttesen alkalmaztak, többnyire tizenéveseket kezeltek. Tao tábora rendkívül sikeresnek bizonyult.

Az internetfüggőséggel kapcsolatos megszólalások hangneme egyre hisztérikusabbá vált. 2006-ban a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága „súlyos társadalmi problémával” riogatott, továbbá „a fiatalkori bűnözés és züllöttség melegágyai”-nak nevezte az internetkávézókat. Központilag egyenesen az internetet tették felelőssé a közép- és főiskolákról kimaradók, valamint a fiatalkorú bűnelkövetők számának hirtelen növekedéséért.

Az ifjúsági tábor atyját, Taót aggasztani kezdte, hogy az emberek túlreagálják a problémát. 2008 végén a zűrzavar megszüntetésének reményében Tao nyilvánosságra hozta, szerinte mi jellemzi az igazi internetfüggőt: naponta legalább hat órát játszik online három hónapon át egyfolytában, és érzelmi, sőt fizikai hiányérzettől szenved, ha elzárják a nettől. Igyekezett azt is elérni a kínai kormánynál, hogy ezt az állapotot hivatalosan nyilvánítsák pszichés betegségnek. De a feltevések szerint akkor már kétszáznál több tábor működött az országban.
 

Teng Szensan a táborba kerülését megelőző napon, a Dél-kínai-tengernélTeng Szensan családja egy tágas, négy hálószobás lakásban él, Cejüan megyében, a mintegy 70 ezres lakosú tartományi régióban, a vietnami határ közelében. A fiú 11 éves korában kezdett online játékokat játszani. A fekete tüskehajú, szemüveges, csöndes fiú számára ez csak némi elfoglaltság volt arra az időre, amikor épp nem úszott vagy álmodozott arról, hogy ő lesz a következő Jao Ming – vagyis profi kosárlabdázó.

A változás 13 éves korában következett be, amikor teljesen belemerült a World of Warcraftba és más, több résztvevős online játékokba. Amikor nem az iskolában volt, a számítógép előtt ült. Néha még az étkezést is kihagyta, és alig aludt. Előfordult, hogy éjszaka eltűnt, és nem adott rá magyarázatot. Ilyenkor Teng Fej a város jó pár internetkávézója közül az egyikben talált rá.

Teng Szensan elkezdett hízni, a tanulmányi eredményei pedig romlottak. A szülei átvitték a számítógépet a saját hálószobájukba, csökkentették a zsebpénzét, és szobabiciklit vettek neki. Semmi nem segített. Napirenden voltak a veszekedések. A szülők arra gondoltak, hogy talán függővé vált. Aztán egy este Teng Fej látta a Csihang tábor hirdetését a tévében. Egy családot mutattak, együtt, mosolyogva. A létesítmény törvényesnek, sőt reményt keltőnek látszott. Ezt alátámasztotta, hogy a hirdetést az önkormányzati tévéadó sugározta. Teng Fej felhívta a tábort, és titokban felvetette oda a fiát.

Néhány héttel később Teng Fej bepakolt a kocsiba, és elvitte a családját a tengerpartra. A langyos homokon ülve figyelte a Dél-kínai tengerben úszó fiát. Amikor Teng Szensan odaúszott egy nőhöz, aki kapálódzott a magas hullámokban, és kihúzta őt a partra, az apát büszkeség töltötte el. Csou Csüan lefényképezte Teng Szensant. Vizes hajjal, a vállára terített törülközővel látható rajta, kerek arcán egykedvű kifejezéssel – ekkor még nem tudta, hogy a közelben lévő táborba készülnek őt vinni. Aznap este, a szállodában azonban megmondták neki. – Jót fog tenni neked – nyugtatgatta Teng Fej.
 

A Csihang Megmentő Edzőtábor 2009 májusában nyílt meg, közvetlenül a nyári szünet előtt. Jóllehet terápiás intézménynek mondta magát, a napirend valójában kemény katonai kiképzésből állt, amely napkeltekor kezdődött, és időnként csak éjfél után ért véget. Azokat, akik nem tudták teljesíteni az előírt mennyiségű futást vagy fekvőtámaszt, megverték. Egy 12 éves fiú, akit a szülei azért írattak be, mert túl sokat játszott a Game Boy-ával, elmesélte, hogy az ott töltött idő nagy részében a puszta túlélésre összpontosított: – Aki azt mondja, hogy nem félt, az hazudik.

A Teng Szensannal egy táborban lévők segítettek rekonstruálni a fiú első és egyetlen Csihangban töltött napját. Minden újonnan érkezőhöz hasonlóan először neki is az épület legfelső emeletén lévő „magányszobába” kellett mennie, ahol ráparancsoltak, hogy forduljon a fal felé. Amikor erre nem volt hajlandó, a nevelőtanárok megütötték.

– Hallottam, hogy kiáltozik – mesélte egy 13 éves lány, akit az anyja azért vitt a táborba, mert időnként lógott az iskolából, hogy a neten cseveghessen. – De kiabálást rendszeresen hallottunk.

Amikor a többi táborlakót este kilenc körül aludni küldték, Teng Szensant és három másik újoncot arra utasítottak, hogy fussanak köröket a két kosárlabdapálya körül, a jupiterlámpák fényében. Teng Szensan legalább 30 kört futott már, amikor megbotlott és elesett. Az egyik nevelő a közelben lévő zászlórúdhoz vonszolta, és egy fa széklábbal ütlegelte, amely eltört. Teng Szensan könyörgött neki, hogy hagyja abba, feltápászkodott, és folytatta a futást. A kör felét tette meg, amikor ismét összeesett. – Akarsz futni? – üvöltött rá a nevelő, aztán odamasírozott egy műanyag székkel, amelyet a fiúhoz vágott.

Teng Szensan összecsuklott a betonra, és aztán már nem mozdult. Az esetnek legalább fél tucat szemtanúja volt. Teng Szensant a hálóhelyére vitték. Vér folyt a szájából, a füléből, a szeméből és az orrából. Az éjszaka folyamán kiabálni kezdett: – Meg fognak ölni! – A nevelőtanárok órákig hagyták az ágyában, csak hajnali háromkor vitték be kocsival a kórházba. Körülbelül 14 órával a táborba érkezése után megállapították a halál beálltát.
 

Szülők látogatóban a ma már beredőnyözött, internetfüggőséget kezelő Csihang táborbanTeng Szensan halála miatt több mint egy tucat embert tartóztattak le. Később azt is közölték, hogy a táboralapító – aki nevelési és pszichológiai szakértőnek mondta magát – még középiskolát sem végzett.

Néhány nappal Teng Szensan megölése után egy Hupej tartományban működő tábor nevelőtanárai halálra vertek egy 14 éves fiút. Hat nappal később egy tizenéves került az intenzív osztályra egy másik táborban elszenvedett sérülései miatt. Ezek a hírek szükségessé tették a kormány beavatkozását.

Eközben a helyhatóságot is bírálni kezdték a tragédiában betöltött szerepéért. A tábor hirdetéseit az állami tulajdonú tévécsatornák sugározták, a létesítmény pedig állami támogatást élvező iskolai területen működött. Az önkormányzat később kártérítést fizetett Teng Fejnek és Csou Csüannak a fiuk haláláért – jóllehet Teng Fej igényét, hogy kérjenek bocsánatot, elutasították. Aztán 2009 novemberében a kínai egészségügyi minisztérium útmutatót adott ki az ifjúsági táborok számára, melyben betiltja a testi fenyítés, a „csonkítás” és a kényszerelzárás alkalmazását. Tao Zsan, aki a fokozott felügyelet egyik élenjáró szorgalmazója lett, a kormány nyilatkozatát reménykeltő „első lépésnek” nevezte.

Teng Fej nemrég arra a következtetésre jutott, hogy a fia valójában nem is volt függő. – Az internet feltehetően arra volt jó neki, hogy oldja a rá nehezedő nyomást – mondja lehorgasztott fővel. – Mi ezt akkor még nem tudtuk. – Csou Csüan felemeli a fejét. – Nem is játszott olyan nagyon sokat – teszi hozzá.

A fiuk számítógépe most is ott van Teng Fej és Csou Csüan szobájában. Teng Szensan elmentett néhány családi fotót a gépre, mielőtt elvitték a táborba. Csou Csüan a könnyeivel küszködve nem úgy beszél a számítógépről, mint a függőség és a félelem jelképéről, hanem mint az emlékek tárházáról, amely mindig hozzáférhető lesz, bármi történik is. Mint mondja, Teng Szensan fogalmazott így. – Azt mondta, hogy a számítógép megbízható.
 

Kuanghszi Csuang autonóm tartomány bírósága Nanningban 2010 áprilisában négy nevelőtanárt kettőtől tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítélt Teng Szensan halála miatt.

Vote it up
295
Tetszett?Szavazzon rá!