Az utolsó dollár

Előfordult, hogy csak ennyi maradt a zsebemben, ám akadt, akinek még ennyije sem volt

 

Cameron Mounger and I have been friends since we were teenagers. Both of us liked music, and several years after we left high school, Cam became a disc jockey.

Recently he told me the story about the day he was down to his last dollar. It was the day his luck – and his life – changed.

The story began in the early 1970s when Cam was an announcer and disc jockey in Texas, and attained celebrity status. He met many country-music stars, and he enjoyed flying to Nashville in the company plane with the station owner.

One night Cam was in Nashville for the final performance of the Grand Ole Opry at Ryman Auditorium before it moved to Opryland USA. After the show an acquaintance invited him backstage with all the Opry stars. “I didn’t have any paper for autographs, so I took out a dollar bill,” Cam told me. “Before the night ended, I had virtually every Opry personality’s autograph. I guarded that dollar bill and carried it with me always. I knew I would treasure it forever.”

Then the station was put up for sale, and many employees found themselves without a job. Cam landed part-time work at another station, and planned to hang on to this job long enough for a full-time position to open up.

The winter of 1976-77 was extremely cold. The heater in Cam’s old car emitted only a hint of warm air; the windshield defroster didn’t work at all. Life was hard, and Cam was broke. With the help of a friend who worked at a local supermarket, he occasionally intercepted outdated TV dinners. “This kept my wife and me eating, but we still had no cash.”

One morning as Cam left the radio station he saw a young man sitting in an old yellow car in the parking lot. Cam waved to him and drove away. When he came back to work that night, he noticed the car again, parked in the same space. After a couple of days, it dawned on him that this car had not moved. The fellow in it always waved cordially to Cam as he came and went. What was the man doing sitting in his car for three days in the terrible cold and snow?

Cam discovered the answer the next morning. This time as Cam walked near the car, the man rolled down his window. “He introduced himself and said he had been in his car for days with no money or food,” Cam recalled. “He had driven from out of town to take a job. But he arrived three days early and couldn’t go to work right away.

“Very reluctantly, he asked if he might borrow a dollar for a snack to get him by until the next day, when he would start work and get a salary advance. I didn’t have a dollar to lend him; I barely had gas to get home. I explained my situation and walked to my car, wishing I could have helped him.”

Then Cam remembered his Grand Ole Opry dollar. He wrestled with his conscience a minute or two, pulled out his wallet and studied the bill one last time. Then he walked back to the man and gave him his bottom dollar. “Somebody has written all over this,” the man said, but he didn’t notice that the writing was dozens of autographs. He took the bill.

“That very morning when I was back home trying not to think about what I had done, things began to happen,” Cam told me. “The phone rang; a recording studio wanted me to do a commercial that paid $500. It sounded like a million. In the next few days more opportunities came to me out of nowhere. Good things kept coming steadily, and soon I was back on my feet.”

The rest, as they say, is history. Things improved dramatically for Cam. His wife had a baby and named him Joshua. Cam opened a successful auto-body shop and built a home in the country. And it all started that morning in the parking lot, when he parted with his bottom dollar.

Cameron never saw the man in the old yellow car again. Sometimes he wonders if the man was a beggar – or an angel.

It doesn’t matter. What matters is that it was a test – and Cam passed.

Cameron Mounger meg én tinédzser korunk óta jó barátok voltunk. Mindketten rajongtunk a zenéért, és évekkel a középiskola elvégzése után Cam lemezlovas lett.

Nemrég elmesélte nekem annak a napnak a történetét, mikor csupán egyetlen dollár lapult a zsebében. Ez a nap fordulópontot jelentett szerencséjében – és az életében.

A történet az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, mikor Cam egy texasi rádióállomás bemondójaként és lemezlovasaként nagy népszerűségre tett szert. Sok countrysztárral találkozott, élvezte, hogy a rádiótulajdonos gépén Nashville-be repülhet.

Egyik este Cam szintén Nashville-ben volt, a Grand Ole Opry búcsúkoncertjéről tudósított a Ryman Auditóriumból, mielőtt a fesztivál átköltözött Oprylandbe. Az előadás után egyik ismerőse az Opry sztárjaival együtt a színfalak mögé invitálta. – Nem volt nálam papír, amire autogramot kérhettem volna, így hát elővettem egy egydolláros bankót – meséli Cam. – Az est végére gyakorlatilag minden Opry-sztár neve rajta virított. Megőriztem az egydollárosomat, mindenhová magammal vittem. Tudtam, hogy mindig nagy becsben fogom tartani.

Aztán a rádióállomást eladták, az alkalmazottak többsége utcára került. Cam részmunkaidősként egy másik állomáson kapott munkát, eltökélte, hogy mindaddig kitart itt, míg nem véglegesítik.

1976–77 telén farkasordító hideg volt. Cam régi kocsijának fűtése alig volt érzékelhető; a szélvédő párátlanítója nem működött. Nehéz idők jártak, Cam napi gondokkal küszködött. Egyik barátja révén, aki egy helyi élelmiszerboltban dolgozott, hébe-hóba sikerült lejárt készételekhez hozzájutnia. – Feleségem meg én nem éheztünk, de a zsebünk üres volt.

Egyik reggel, mikor Cam hazaindult a rádióállomásról, észrevett a parkolóban egy öreg sárga tragacsot, egy fiatalember ült benne. Barátságosan odaintett neki, aztán elhajtott. Mikor aznap éjjel visszajött dolgozni, ismét feltűnt neki a még mindig ugyanott álló kocsi. Néhány nap elteltével világossá vált előtte, hogy a tragacs meg se moccant. A benne ülő fickó mindig szívélyesen intett neki, valahányszor Cam jött vagy távozott. Miért ül ez az alak odabent a kocsiban már három napja a szörnyű hidegben és hóban?

A választ másnap reggel tudta meg. Mikor elhaladt a tragacs előtt, a férfi letekerte az ablakot. – Udvariasan bemutatkozott, elmondta, hogy már napok óta pénz és élelem nélkül ücsörög az autóban – idézi fel Cam. – A környékről jött ide, mert állást kapott. Csakhogy három nappal korábban érkezett, s még nem vehette fel a munkát.

Röstelkedve megkérdezte, nem tudnék-e kölcsönadni neki egy dollárt, hogy valami harapnivalót vehessen magának másnapig, mikor munkába áll és előleget kap. Egy árva dollár se volt nálam, amit kölcsönadhattam volna; a kocsimban is épp annyi benzin volt, hogy hazajuthassak. Elmagyaráztam neki a helyzetet, majd az autóm felé indultam, azt kívánva, bárcsak segíthettem volna rajta!

Aztán Camnek eszébe jutott a Grand Ole Opry egydollárosa. Néhány percnyi tusakodás után előhúzta az irattárcáját, és utoljára megszemlélte a becses bankjegyet. Majd visszasietett a férfihoz és átnyújtotta neki az utolsó dollárját. – Valaki összevissza firkálta – jegyezte meg a papírpénzre pillantva az idegen, aki nem vette észre, hogy valójában tucatnyi autogram van rajta. Elfogadta a pénzt.

– Aznap reggel, mikor hazaértem, és megpróbáltam elfeledni a történteket, váratlanul felgyorsultak az események – meséli Cam. – Csörgött a telefon, egy hangstúdió jelentkezett, hogy működjek közre egy reklámfelvételben, melyért ötszáz dollárt fizetnek. Úgy éreztem, mintha egymillió ütötte volna a markomat. Az elkövetkező napokban még további ajánlatok érkeztek, csak úgy a semmiből. Jobbnál jobb felkéréseket kaptam, hamarosan lábra álltam.

A folytatás, ahogy mondják, mesébe illő. Cam élete gyökeresen megváltozott. Hamarosan gyermekük született, akinek a Joshua nevet adták. Cam karosszéria-üzletet nyitott, a bolt beindult, saját házat vehettek vidéken. S mindez azon a bizonyos reggelen kezdődött a parkolóban, mikor fájó szívvel megvált utolsó dollárjától.

Cam soha többé nem látta a sárga tragacsban ülő férfit. Néha eltűnődik, vajon koldus volt-e – vagy egy angyal.

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy próba elé állította – Cam pedig kiállta a próbát.

Vote it up
10
Tetszett?Szavazzon rá!