Azt hallgatom meg, amit én csinálok

A 64 éves sztár a világ egyik legsikeresebb popzenésze, szólóban és a Genesis együttes dobosaként-frontembereként egyaránt. Eddig összesen 250 millió lemezt adott el. Most újra kiadták nyolc szólóalbumát és pár egyéb felvételét. A kiadásban szerepelnek a híres 1981-es bemutatkozó szólóalbum, a Face Value olyan számai is – például az In the Air Tonight –, amelyek a művész életének zűrzavaros időszakát tükrözik: viharos szakítását első feleségével, Andreával, a válás okozta keserűséget és csalódottságot.

Milyen érzés hallani ezeket a számokat, amelyek az életének elég mozgalmas szakaszát idézik fel, hogy finoman fogalmazzunk...
Sokszor hallottam már ezeket a megírásuk óta. De soha nem volt olyan pillanat, hogy arra gondoltam volna, „Istenem, ez óriási!” vagy „Lejátszódik előttem az életem…”

Ön az élő bizonyíték rá, hogy a szenvedésből születnek a legjobb művek?
(kuncog) Hát kiömlött némi könny.

Mi a helyzet az önben szunnyadó dobossal? Előveszi még néha a régi verőket?
Nem, volt ez a neurológiai probléma a bal karommal. 2007 körül kezdődött, amikor a Genesis újra összeállt. A turnén történt valami a bal könyökömmel. Most sem tudom igazán, mi okozta, de nem bírom jól megmarkolni a dobverőt.

És mi a megoldás?
Többször megoperáltak – egyszer a nyakamat, amire valószínűleg mindenképpen szükség volt. Az orvosaim MRI-vizsgálatot javasoltak, amely kimutatta, hogy egyes csigolyáim nyomják az ideget. Szóval ezt rendbe kellett hozni, de a karomon nem segített. További két műtét után most egy kicsit már jobb. Néhány héttel ezelőtt EMG- (elektromigráfiás) vizsgálatot végeztek rajtam Miamiban, amely az izmok elektromos aktivitását méri. Van pár remek orvos Miamiban, akik gerincsérülésekkel és idegrendszeri problémákkal foglalkoznak. Én a legjobbak közül járok kettőhöz.

Szóval megpróbál véget vetni a dolognak?
Ja. Eleinte nem izgatott különösebben. Egész életemben doboltam, de ahogy az ember öregszik, megváltoznak a dolgok. Most az a helyzet, hogy a gyerekeimmel akarok lenni. Leköltöztem Miamiba, ahol laknak. Így naponta találkozhatok velük, láthatom, ahogy felnőnek. Nagyon szeretnék, ha megint beindulnék. És rám is átragadt a lelkesedésük.

Ezért szállt be az iskolai zenekarukba egy koncerten nemrég?
Pontosan. Kábé két évvel ezelőtt a tizennégy éves fiam dobolni kezdett a suliban. A zenetanára azt mondta: „Szuper lenne, ha az apukád eljönne és énekelne veled.” Szóval megkértek, én meg elmentem és énekeltem vele. Az In the Air Tonightot nyomtuk, ő dobolt.

Mennyire követi a mai popzene eseményeit? Miket hallgat mostanában?
Nem hallgatok zenét.

Még klasszikus zenét sem?
Nem. Nem mintha szándékosan elkerülném. Csak nem hallgatok. Régebben kínosan érintett, amikor megkérdezték: „Miket hallgatsz?” Kétségbeesetten próbáltam valamit kitalálni, de nem tudtam. Aztán olvastam egy interjút Roger Waters-szel, akit – meg kell, hogy mondjam – nem szeretek (kuncog). Amikor ugyanezt megkérdezték tőle, azt felelte: „Engem nem érdekel semmi más. Csak az érdekel, amit én csinálok. Csak azt hallgatom meg, amit én csinálok, próbálok javítani rajta.” És arra gondoltam, hogy én tulajdonképpen ugyanígy érzek.