Bárki menthet életet

Mit tenne, ha az ön helytállásán múlna egy ember élete? Hőseink nem hivatásos életmentők, mégsem tétováztak

Kapcsolódó cikkek

Versenyfutás az iszappal
2010. október 4-én a devecseri iskolától a kastélyparkban lévő játszótér felé gyalogoló napközis tanárnő és a vele lévő kilenc iskolás mit sem tudott arról, hogy csaknem háromnegyed órája átszakadt a kolontári iszaptározó gátja és gyilkos vörös ár közelít feléjük. Kellemes őszi nap volt, lehet végre játszani egy kicsit!

Mint mindig, most is a nagyobbak jártak elöl a kastélypark árnyas fái között. Legelöl a 11 éves Orsós Krisztina futott: rövid hajú, csendes kislány, aki a szomszédos Pusztamiskéről járt be.

A csúszdára is ő kapaszkodott fel elsőként, déli 1 óra után öt perccel. Amikor azonban a tetejére ért, furcsa zúgást hallott. Megdermedt. A játszótértől alig száz méterre lévő patak kilépett a medréből, kidőlt fatörzseket forgatott a tajtékzó, vöröslő áradat. – Jön a piros víz a folyóból! Kati néni, jön a piros víz! – kiáltotta.

A napközis tanárnő, Kertészné Koczor Katalin a patak felé fordult. Döbbenten nézte a feléjük hömpölygő vizet. Rögtön érezte, hogy nagy baj van, veszélybe került a saját és a rá bízott kilenc gyermek élete is. – Futás! Azonnal fussunk vissza! – adta ki az utasítást.

Rohanni kezdtek, vissza, az út felé. Nyomukban a mind hangosabban morgó áradat. Amint kiértek a főútra, autósok kiáltottak feléjük: „Jön az iszap, fussatok!”

A kis csapat a település belseje felé rohant. A tanárnő volt leghátul, támogatta a fáradó kicsiket. Vissza-vissza nézett. Az első hullámok és köztük tizenöt-húsz méter távolság lehetett. Csak el ne essen valaki!

A polgármesteri hivatal mögötti kis utcáig bírták, több száz méter rohanás után itt lerogytak a fűre – a vörös ár mögöttük néhány méterre állt meg, majd kezdett lassan visszahúzódni.

– Ha Krisztina nem elég szemfüles és nem veszi észre az áradatot, vagy nem szól, mind ott vesztünk volna. A játszóteret embermagasságban borította el a szennyezett víz és iszap – mondja a tanárnő. – Krisztina a sajátján kívül kilenc életet mentett meg.

Tűzbe menne bárkiért
Éppen az udvarán tett-vett 2007. szeptember 12-én Jászkisér egyik utcájában az akkor 88 éves Babos Erzsébet, amikor egyre erősebb füstszagot érzett.

Az alig negyvenkilós idős asszony rosszat sejtve kiment a kapu elé. Ekkor már meg is pillantotta a szomszéd házból hömpölygő füstöt. Tudta, hogy a mellette lévő házban egy fiatalember él, akinek most is otthon kell lennie. Lehet, hogy a házban van?

Babos ErzsébetEgy másik szomszéddal egyszerre ért az épület elé, amelynek az ajtaján, a tetején is dőlt a füst, és már megjelentek az első táncoló lángnyelvek is. Erzsike néni közelebb lépett, s a résnyire nyitott ajtón át mintha egy földön fekvő alak körvonalait látta volna a füsttel elöntött konyhában. – Bent van a szerencsétlen, ki kell menteni! – kiáltotta, ám a szomszéd elborzadt arccal egyre csak hátrált.

Erzsike néni meg sem várta a választ, belökte a bejárati ajtót, amennyire erejéből tellett. Perzselő volt a forróság, s alig lehetett látni a fojtó füsttől. Szinte vakon, de eltökélten araszolt beljebb és beljebb, míg bele nem botlott a padlón fekvő alakba. A szomszéd volt az, ájultan feküdt.

Erzsike néni letérdelt mellé, és megrázta. Rákiáltott, de semmi válasz.

A szomszéd több mint nyolcvankilós, jól megtermett férfi. Kétszer annyit nyom, mint ő. De nincs más segítség. A hátára fordította a magatehetetlen testet, és megragadta a mellkasán az inget. Hétrét görnyedve vonszolni kezdte kifelé. Már az épület belsejében is felcsaptak a lángok, Erzsike néni érezte, amint megperzselik, de egy pillanatra sem engedte el a szomszédot, húzta a kijárat felé. Még az égő ház felé száguldó tűzoltók egyre hangosabban vijjogó szirénáját sem hallotta. Ahogyan az ajtóhoz közeledett, a füst egyszerre ritkulni kezdett.

Kezek ragadták meg őt, és az eszméletlen szomszédot is, és elvonszolták az épülettől. Égett szőr szaga csapta meg az orrát, a hajába túrt, és a szálak elmorzsolódtak az ujjai közt. De nemcsak a haja égett meg: ahogyan felemelte a kezét, látta, hogy karján is foltok sötétlenek. Aztán lejjebb pillantva észrevette, hogy a szoknyája is alaposan megperzselődött. Az első gondolata a szégyen volt: mindig jámborul, istenfélőn élt, erre tessék, itt áll csupasz combbal a bámészkodók előtt!

– Nem volt választás, égett a ház, a szomszédot ki kellett menteni – mondja a ma már az unokájánál, Tápiógyörgyén élő Erzsike néni négy évvel a történtek után. – Tűzbe mennék én még ma is bárkiért, ha az erőm engedné!

Ám Erzsike néni ennél is többet tett. Miután a szomszéd háza leégett, befogadta a fedél nélkül maradt fiatalembert. A férfi két évig élt a megmentőjénél.

Tatár Andrea és megmentői, Marczinka László és Marczinka IstvánGyilkossági kísérlet
A kora délután csendje ülte meg 2010. március 16-án Hódmezővásárhelyen az Ormos Ede utcát. A tízemeletes panelház második emeletén, a nappali szobában két fiatal férfi ült: Marczinka László, a házigazda, akinek alig féléves kisfia a másik szobában aludt, és látogatóban lévő bátyja, Marczinka István. Hirtelen fülsértő segélykiáltás zengett.

– Még felébred a gyerek – sziszegte László, és kilépett az erkélyre. A ház előtti járdán két alakot látott. Az egyik a földön feküdt, a másik rátérdelve fojtogatta.

– Halkabban! Fejezzétek be! – kiáltott le László, aki azt hitte, hogy kamaszok tusakodásának a szemtanúja.

– Majd befejezem, ha akarom! – üvöltött vissza a válla fölött a másikon térdelő, kapucnis alak, és egy pillanatra sem vette le a kezét áldozata nyakáról.

László szó nélkül visszalépett az erkélyről, aztán sietve átvágott a szobán. Testvére, István elkapta a pillantását. Ismerte rég az eltökélt nézést, tudta, hogy az öccse lerohan rendet tenni. Nehogy bajba kerüljön! – gondolta, és utánafutott.

A két testvér néhány másodperc alatt leért az utcára, ám a földön fekvő Tatár Andrea számára a pokol ekkor már csaknem két perce tartott. Miután a fiatal nő leparkolt a ház előtt, majd kiszállt az autóból, meglátta a közelítő kapucnis alakot. Elhagyott élettársa volt az, aki nem tudta elfogadni, hogy Andrea szakított vele, s már többször megfenyegette.

Andrea villámsújtottan állt az autó mellett, miközben a férfi a kocsi túloldalára ért. A zsebébe nyúlt, majd alig fél méterről egy pisztolyt fogott Andreára, és meghúzta a ravaszt.

Ám a pisztoly csütörtököt mondott. A golyó kiesett a tárból.

Vote it up
412
Tetszett?Szavazzon rá!