Bébi, ez igazi zöldség

A városi lány a fejébe vette, hogy bebizonyítja: a mennyiség helyett a minőségre érdemes összpontosítani

Megjelent: 2014. július

Kapcsolódó cikkek

Pár éve az egész kertészkedés képtelenségnek tűnt volna. Sikeres újságíróként Dóra Melinda Tünde élte a szinglik mindennapjait, s növényekkel legfeljebb akkor találkozott, amikor a ferencvárosi lakás ablakában kókadozó bazsalikomról letépte a leveleket. Aztán jött az ötlet, hogy kéne egy kert. Csak úgy, hobbi szinten. A cukkinik nőttek a használatra átadott kertben, Melindában pedig elkezdett mocorogni a gondolat: csak kéne ezzel az egésszel valamit kezdeni, amiből pénzt is lehet keresni.

Esténként amerikai kertészeti oldalakat böngészett az interneten, tanfolyamokra járt, s vidáman újságolta: papírja van arról, hogy paraszt, és meg tudja javítani a fűkaszát. Mindezt púderszínű, pöttyös ruhában, lakkozott körömmel.

A pesti Costes volt az első étterem, amelynek szállított. Újságíróként ismerte meg az ottani séfet. Meglepte, hogy az étterem minden alapanyagot Bécsből hozat, mert itthon nincs olyan beszállító, aki tartósan tudná az elvárt minőséget hozni. Ez Melindának sem volt egyszerű. – Nekik mindenből a bébi kell – mondja. A kétcentis retek vagy cékla már nagy.

Az étterem a kínálatot megvizsgálva látott fantáziát a kiskertben, s hajlandó volt maga is befektetni, hogy Budaörsön olyan termények bújjanak ki a földből, amelyeknek a minősége a legfinnyásabb Michelin-alkalmazottnak is megfelel. A következő – nem csúcs-, de magas minőséget követelő – éttermet személyes ismeretség révén sikerült becserkésznie, bár azért számított a referencia is. Ezt követően már elkezdték keresni Melindát a szakácsok. Jelenleg hat-hét étteremnek szállít rendszeresen. A második Michelin-csillagos vevőjének, az Onyxnak bemutatkozó anyagot készített – pár hétre rá már rendszeres rendelést kapott.

Sőt, a terményeiből főzött a híres francia séfverseny, a Bocuse d’Or idei selejtezőjén Stockholmban a Magyarországot képviselő Molnár Gábor, aki bejutva a legjobb tíz versenyző közé, jövő januárban a lyoni döntőn is vélhetően ezeket használja majd. Jó, hogy egy Michelin-csillagos étteremre jut pár bisztró. Ugyanis az a koncepció, hogy az egy-két centis retek, répa, cékla a Costesé, a háromcentis pedig a bisztróké, mert nekik ez a jó méret. Ami ennél is nagyobb, azt pedig termelői piacra lehet vinni. Oda sem könnyű ám bekerülni: első körben azzal küldték el, hogy nincs hely, nincs stand, de próbálkozzon még később is. Próbálkozott, tíz perc múlva: megmutatta a portékát, s lett hely egy kis stand felállítására.

Melinda egyfajta missziónak tekinti a kertészkedést, és példát akar mutatni vele

De hogyan lehet ebből megélni? – Simán – állítja. Meg kell találni a piaci rést. Ma Magyarországon a csúcsminőség és a ritka növényfajta termesztése jelentheti a sikert a kistermelők számára. Persze nehéz télen-nyáron ugyanazt a minőséget hozni. Minden növénynél egyenként kellett kitapasztalni, mit szeret: milyen talajt, mennyi vizet, mennyire kell sűrűn ültetni, milyen más növények mellett érzi jól magát. A magyar agrárszakmának ilyen jellegű ismeretei gyakorlatilag nincsenek, mivel a termesztésben nem az ízvilág, hanem a hozam a fontos szempont.

Melinda több mint ötszáz maggal dolgozik. Nagyon nehéz elhinni, de egy négyzetméteren akár negyven kiló termény is leszüretelhető egy év alatt. A kertben egy nagy fóliasátor és számtalan fóliaalagút van – utóbbiak mindössze 60 centi magasak. Minden ágyásban egymást érik a sorok, ami első látásra sima gaznak néz ki, az is valamilyen nehezen kimondható nevű saláta vagy fűszer. Bazsalikomból is van vagy húszféle, kezdve a citromillatúval, a lila levelűn, az irániakon, a fahéjillatúakon át a sima görög fajtáig.

Elég jól viszik az éttermek a mikrozöldségeket is – ennek egyrészt most nagy felvevőpiaca van, másrészt a beszerzés sem egyszerű.

A magyar éttermek korábban a borsóhajtást (ami lényegében pár hetes kihajtott mag) Hollandiából hozatták, mert itthon nem volt olyan termelő, aki ezt a feladatot elvégezte volna. A csíratermesztés külön szakma, annyira speciális és annyi odafigyelést igényel.

– A kertészet most ért el arra a szintre, hogy nem fér el más munka mellette – mondja. Most profi kertészt keres, ő maga inkább a menedzseléssel, a szakácsokkal való kapcsolattartással foglalkozna. A 2800 négyzetméteres kert nagyjából évi tízmillió forint bevételt tudna hozni, ha minden fejlesztést végrehajtana, és az éttermi beszállítás mellett a piacozás is beválik.

A következő ugrás ráadásul jóval nagyobb befektetést igényelne: ilyen a kiszolgálóépületek fejlesztése – a telken csak villany van, víz, gáz nincs –, a fűtött fóliasátor, az állandó klíma kialakítása a csíráknak. Ha ez is meglenne, akkor is van tovább, csak már egy másik, nagyobb kerttel. – A párom szerint simán benne van, hogy milliárdos üzletem is lehet, de azért nem álmodom ekkorát – neveti el magát két zápor között. A kertészkedés egyfajta misszió Melinda számára. Nem a klímaváltozás miatt, sokkal inkább azért, mert ma Magyarországon szűk a kínálat a friss és tápanyagdús élelmiszerekből. S ezen szerinte is változtatni kellene.

Vote it up
214
Tetszett?Szavazzon rá!