Barbie vagy süti?

Azt szeretném, ha a lányom nagylelkű és figyelmes lenne. Ezért tettem fel neki a fenti kérdést. Megtalálta a helyes választ

Kapcsolódó cikkek

Ava Scarlett hunyorgott, orra nyergén ránc képződött. A kérdésem nem volt korrekt, tudom, de érdekelt a válasz. Ezen a tikkasztó nyári napon remek időtöltésnek tűnt a lányom gyötrése ilyen alapvető kérdésekkel. Szülőanyjaként tisztában voltam személyisége fő vonásaival, de mindig tanultam valamit róla, amikor nehéz döntések elé került, és megfigyeltem, milyen szavakat használ.

– Melyiket választanád? – kérdeztem. – Az összes Barbie-t vagy az összes sütit?

A lányom hétéves, s a kortársaihoz hasonlóan odavan a Barbie babákért. Néha úgy érzem, kicsit túlságosan is. Aggaszt, hogy milyen hatást gyakorolhatnak a Mattel cég egyenes szőke hajú, irracionális testarányokkal bíró műanyag hercegnői a félvér lányom fejlődő személyiségére. De aztán eszembe jut, hogy ennyi idősen én is ezekkel a babákkal játszottam. Nemigen hasonlítok Barbie-ra, ahogyan Ava Scarlett sem, de abban reménykedem, hogy viszonylag sértetlenül nőttem ki a gyermekkorból.

Hétéves lányomat, a kortársaihoz hasonlóan, a sütemények is lenyűgözik. És itt most nem az evésről beszélek – legalábbis nem kizárólag arról. Lányom minden vágya, hogy csodás alakú és színű süteményeket süssön, amelyeket rafinált krém- és cukormáz-variációk díszítenek. Már-már vallásos révületben nézi egymás után a videókat a YouTube-on, miközben egy barna tincset tekerget mutatóujjával az iPad fényében.

Ava Scarlett megfordult, és rám nézett. Megtalálta a választ. A helyes választ. – Nem kaphatnánk meg mindent? És adnánk belőle bárkinek.

A lányom mindig elfelezi a sütijét, hogy a bátyjának is jusson. Felajánlja nekem az utolsó falatot az uborkájából, pedig az a kedvence. A vele egy fedél alatt élőknek rajzokat és kedveskedő üzeneteket készít, amelyeket becsúsztat a hálószobaajtó alatt, vagy az ebédlőasztalon hagy. Azt akarja, hogy tudjuk: szeret minket. És a torták? A madeleine sütik, a szivárványszínben pompázó cukrászremekek? Amint elkészülnek fantáziája sütőjében, írja is szerettei listáját, akik majd kapnak az álomtortákból.
 

Nagyon sokféle tojáshéj van. De belül minden tojás egyforma, mint az emberek

Az igazat megvallva nemigen sütünk otthon, közel sem annyit, amennyit beszélünk róla. De ha lehetősége nyílik rá, Ava Scarlettet már a kevergetés is boldoggá teszi. A ma esti vacsora készítésekor magára vállalta a tojásverés feladatát a csirkemell panírozásához.

Óvatosan a hűtőhöz viszi kis fehér székét. A szék nem nehéz, a lányom pedig már elég nagy ahhoz, hogy felemelje – már nem a földön húzza végig, nem karcolja fel a padlót, nem kap több szidást. Ezt már megtanulta.

Belenéz a hűtőszekrényben lévő dróthálós tojástartó kosárba, és most ő kérdez: – Választhatok én tojást?

– Persze.

Elgondolkodik egy ideig. – Azt hiszem, barna tojást választok, mert szeretem a mamámat.

Nagyot pislogok – Ava Scarlett sokszor nem hajlandó elismerni, hogy ő is barna bőrű. Emlékszem jól, hétévesen én is átlagos Barbie baba akartam lenni, mintha csak azt mondtam volna: „Nem akarok különbözni.” Annak idején a mamám empátiára akart nevelni, és arra buzdított: „Képzeld el, milyen érzés lehet!”, amikor a nap eseményeiről beszélgettünk. De én csak olyan akartam lenni, mint a többiek.

Rámosolygok a lányomra, és megkérem, másszon fel arra a székre, és törjön fel egy tojást az üvegtálba. Ügyesen teljesíti a feladatot, majd kipiszkálja a tálba került tojáshéjdarabkát, amely barna, mert a lányom így akarta kifejezni szeretetét a mamája és a családja iránt. Úgy döntök, hogy a megjegyzését bóknak veszem. Ava Scarlett fő törekvése, hogy a körülötte lévő embereket boldognak lássa. El akarja kerülni a súrlódásokat. Bár inkább Barbie baba szeretne lenni, mint barna tojás, azt sem akarja, hogy emiatt elárulva érezzem magamat. Ez a kis alma nem esett messze a fájától. Csodálatos meglátni gyermekünkben a tükörképünket.

Villát adok Ava Scarlett kezébe. – Tudtad, hogy nagyon sokféle tojáshéj van? Fehér, barna, mindenféle árnyalatban, még pettyes is. Láttam már halványzöld színűt is. Ám belül mind egyforma. Mint az emberek.

– Tudom.

– Jól van – felelem.

Ava Scarlett most már nem beszélget, megragadja a villát, majd sárgás habot ver a tojásból. Szinte hallom, ahogy fejében zakatolnak a szavaim. Persze, belül minden tojás egyforma, mint az emberek. Tudom, hogy érti, miről beszélek, de emlékeztetni fogom erre, amikor csak lehet. Amikor szükség lesz rá.
 

Nem kaphatnánk meg mindent? És adnánk belőle bárkinek.

Anyámhoz hasonlóan én is azt szeretném, hogy a lányom mások helyébe képzelje magát. A beleérzés képességét fontos fejleszteni. Ha figyelünk másokra – az érzéseikre, a vágyaikra, a szükségleteikre –, könnyebben boldogulunk a világban.

Ava Scarlett nagylelkű és figyelmes, és remélem, hogy az is marad. De el akarom kerülni, hogy azért legyen odaadó, mert cserébe szeretetre vágyik. El kell fogadtatnom Barbie-süti lányommal, hogy ő úgy jó, ahogy van. Fehéren, barnán.

Vote it up
156
Tetszett?Szavazzon rá!