Baszkföld találkozása az Alfölddel

Huszár Krisztián, a budapesti Zona bisztró séfje egyénien ötvözi a két távoli vidék ízvilágát

Kapcsolódó cikkek

Már gyermekkoromban imádtam a nagyszüleim konyháján sürgölődni, velük nőttem fel, ők neveltek. Hatalmas üstökben rotyogott az étel, szálltak az illatok a konyhában. Biztos, hogy a főzés szeretete innen ered. Az iskolák elvégzése után sok helyen dolgoztam, és mindenhol tanultam valamit. Egy menzán például azt, hogy hogyan nem szabad főzeléket készíteni, mert ott csak úgy dőlt a liszt a fazékba.

Aztán jól prosperáló éttermekben lestem el a szakma csínját-bínját. Végül eljött az a pillanat, amely mindent megváltoztatott. Egy hónapot tölthettem fizetés nélküli gyakornokoskodással San Sebastiánban. Nem hittem el, hogy ilyen színvonalon lehet szakácskodni. Itthon aztán nem találtam a helyem, éreztem, hogy vissza kell mennem.

Az összes megtakarításomat arra költöttem, hogy 2008 telén, majd 2010 júniusától egy fél évig kint lehessek. A 3 Michelin-csillagos Martín Beresategui konyhájára kerültem. Ott tanultam precizitást és azt, hogy hogyan kell szervezni a konyhai munkát. No meg recepteket és technológiákat, a mai napig ezekből merítek.

Az olvasóknak kacsamájat ajánlok pisztáciás nudlival. A magyar libamáj Európa-hírű, de szívesen használunk kacsamájat is.

Én a hagyományostól eltérő párosításban tálalom: pisztáciás nudlival. A nudli is tipikus magyar étel, hasonló az olaszok gnocchijához, de én pisztácialisztbe is forgatom, a zöld magokba még San Sebastiánban szerettem bele. Ez a fogás valamiféle esszenciája a konyhámnak és az életemnek is: ott van benne a hazám és ott van benne San Sebastián is.

Vote it up
216
Tetszett?Szavazzon rá!