Beszédet kell tartania?

Íme, néhány jó tanács egy volt elnöki beszédírótól

Valaki egyszer azt mondta: – Az elme csodálatos dolog. Születésünkkor kezd működni, és egy pillanatra sem áll meg... egészen addig, amíg nem kell tömeg előtt szólásra emelkednünk.

Egy néhány évvel ezelőtti közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak mindenekfelett a beszédmondástól rettegnek. Ezen persze nem lepődtem meg, hiszen első nyilvános beszédem megtartásáig én magam is 40 éven át irtóztam az efféle megpróbáltatásoktól.

A lámpaláz legyűrése azonban csak a kihívás második fele, ugyanis az embernek először azt kell kitalálnia, mit is mondjon. Sokan már itt elakadnak, mivel azt képzelik, hogy a beszéd varázslatos dolog, a boszorkányság és a show-business sajátos, a hétköznapi ember számára egyszerűen felfoghatatlan elegye.

Nos, a beszédnek semmi köze sincs a varázslathoz. A beszéd lényegében nem más, mint tények és vélemények papírra vetett, majd szóban elmondott keveréke. Aki képes arra, hogy értelmesen elbeszélgessen másokkal, az valószínűleg egy értelmes beszédet is meg tud írni és tartani.

Az alábbiakban közzéteszem, amit hivatásos beszédíróként tanultam, mert hasznos lehet másoknak is:

A beszéd soha ne tartson 20 percnél tovább
Szinte mindig igaz az az ellentmondásosnak tűnő kijelentés, hogy minél fontosabb a tartalom, annál kevesebb idő kell az elmondásához.

Ehhez még azt is hozzátenném, hogy a televízió immár 40 éves korszaka is nagy hatással volt arra, hogyan fogadják be az emberek az információkat. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a műsorok részekre tagozódnak, és a gondolatmenetet rendszeresen megszakítják a reklámok. Ezért se feledjük el az Egyesült Államok néhai alelnöke, Hubert Humphrey feleségének többször is hangoztatott tanácsát: – Egyetlen beszéd sem attól lesz örök érvényű, drágám, hogy végtelenül hosszú.

Összpontosítson egy témára
Emberek vagyunk, ezért rengeteg, gyakran kusza gondolatunk van, amit általában egy sor vélemény, ötlet és megérzés fűszerez. Muszáj kirostálnunk a felesleget.

Tartson ki egyetlen téma mellett, kerülje a lényegtelen dolgokat és a túlzottan aprólékos részleteket! Csak olyan dolgokkal foglalkozzon, amelyek megmagyarázzák és alátámasztják az álláspontját.

Képzelje azt, hogy érckutató, aki a szerszámait cipelő málhás ló társaságában járja a hegyeket. Ha a lóra csak kevés terhet rak, akkor nagy utat tehet meg, és esetleg még aranyat is lel. Ha viszont túl sok zsákot pakol a ló hátára, szegény pára összeroskad, és nem jut sehová.

Gondosan válogassa meg a szavait
Nagyon fontos, hogy szavai az első pillanattól kezdve hallhatóak és érthetőek legyenek.

Van, amikor a szövegkörnyezet segít a megértésben – és van, amikor nem. Olvassa fel a beszédet a családnak vagy a barátainak, és kérje meg őket, szóljanak, ha valami nem teljesen világos a számukra. Ilyenkor ragaszkodhat ugyan az eredeti szóhoz vagy megfogalmazáshoz, de szerencsésebb, ha olyasmivel egészíti ki, ami teljesen egyértelművé teszi a kérdéses részt.

Ne a beszéd dramaturgiája, hanem a tartalma hasson
A politikusok gyakran mondanak olyasmiket beszédíróiknak, hogy: „Nagyon megindító akarok lenni, a beszéd legyen csupa zene és költészet!” A vállalatvezetők is hajlamosak erre: „Legyen a beszédem érzelmekkel teli, az se baj, ha érzelgős!” Manapság sokan vélik úgy, hogy az a jó beszéd, amely megríkatja a közönséget.

Csakhogy semmi sem szárítja fel gyorsabban a kitörni készülő könnyeket, mint egy olyan beszéd, amelyről ordít, hogy meg akar ríkatni bennünket. Jól emlékszem például egy asszonyra, aki néhány évvel ezelőtt egy konzervatív csoport előtt mondott beszédet a mozgalom jövőjéről. Sok értelmes gondolat hangzott el a Kongresszusról és a készülőben lévő törvényekről. A beszéd végén azonban elmondott egy történetet a haldokló Eisenhowerről, aki állítólag tisztelgéssel búcsúzott egy régi barátjától. A beszéd végén az asszony is tisztelgésre emelte a kezét.

Előbb csend volt, aztán visszafogott taps hallatszott. A közönség nem úgy viselkedett, mint aki meghatódott, hanem úgy, mint akit manipulálni akartak. Természetesen ellenálltak.

Az asszony jó beszédet mondott, csak a befejezéssel volt baj. Ő is behódolt annak a közhelynek, hogy a szónoklat végén valami nagyon hatásosat kell mondani.

Sokkal eredményesebb, ha segít a hallgatóságnak figyelni. Egy jó ügy érdekében hatásos érvekkel alátámasztott és jól elmondott beszéd eredendően megindító.

A humor nélkülözhetetlen
Minden beszédben szükség van rá, és nekünk is szükségünk van rá – lehetőleg a beszéd csúcspontján. Ronald Reagan viszont mindig tréfával akarta kezdeni a beszédeit, ugyanis szüksége volt a nevetés jelentette gyors győzelemre. Ettől ő is és a hallgatósága is megnyugodott. A szónok így adja mindenki tudtára: „Nem is lesz olyan szörnyű, amit mondani fogok, hiszen itt még a humornak is jut hely.”

Ha eleve humoros természetű, és saját viccei is akadnak – annál jobb!

Ez roppant munkaigényes feladat, úgyhogy nem árt rögtön hozzáfogni, amint foglalkozni kezd a beszéd felépítésével. Ha segítséget kér, mondja el a barátainak azt is, milyen eseményről van szó: hol, miért, milyen témáról és kik előtt fog beszélni. Gondolkozzon el a beszéd időzítésén is.

Ne felejtsen el köszönetet mondani
Régen a beszéd csúcspontján mindig köszönetet illett mondani a meghívásért, és annak, aki bemutatott bennünket. Ma viszont az a bevett szokás, hogy a beszéd csúcspontján soha nem szabad köszönetet mondani a meghívásért, és annak, aki bemutatott bennünket, ezt ugyanis unalmas és kiszámítható dolognak tartják, ami csökkenti a hallgatóság érdeklődését.

Szerintem viszont az udvariasság soha nem lehet unalmas, és a beszéd csúcspontján kinyilvánított köszönetnek emellett gyakorlati haszna is van. Amíg ugyanis ez tart, addig a hallgatóság egy kicsit megpihenhet, s a figyelme elkalandozhat. Ez utóbbi előbb-utóbb úgyis bekövetkezik, s könnyen lehet, hogy éppen akkor, amikor a mondandója leglényegéhez ér.

Olyan modorban és hangon mondjon köszönetet, mintha fogadásra hívták volna meg, aminek nagyon örül, és éppen most lépett be az ajtón, s kezet fogni készül a házigazdával. Bókoljon vagy mondjon néhány kedves szót.

Ez minden, amire szükség van.

Van néhány jól bevált válaszmondat a bemutatásunkra is. Az egyik kedvencem a néhai Lyndon Johnson elnöktől származik, aki így felelt az őt bemutató szónok szavaira: – Bárcsak itt lehetne most az apám és az anyám. Apám jól szórakozott volna azon, amit mondott, anyám pedig minden szavát elhitte volna!

Vote it up
28
Tetszett?Szavazzon rá!