Bizalomépítő

A Szíriából származó Nabila Alfakir példamutatóan segíti a bevándorló gyermekeket a svéd iskolákba való beilleszkedésben

Tél közepe és nagyon hideg volt, amikor Nabila Alfakir Stockholmban kiszállt a repülőgépből 1977 januárjában. A szülővárosából, a szíriai Damaszkuszból érkezett. – Jártam már azelőtt Stockholmban, de csak nyáron, ezért egy zöldellő, meleg városra emlékeztem, amikor viszont megérkeztünk, az utcákat hó borította.

Korábban Nabila a damaszkuszi repülőtéren dolgozott földi utaskísérőként, és a férjével is ott ismerkedett meg. A foglalkozásuknak köszönhetően utazhattak, így többször is meglátogatták Nabila két fivérét Stockholmban. Aztán 1977-ben, a szíriai politikai helyzet miatt Svédország politikai menedékjogot adott Nabila férjének, ezért a házaspár oda települt át.

Nabila nagyon igyekezett, hogy otthon érezhesse magát új hazájában, és elkezdett svédül tanulni. Három és fél hónap múltán bement a stockholmi városi könyvtárba, és állást keresett. Miután megtudta, hogy adminisztrátort keresnek, Nabila azt mondta, hogy rövidesen választ ad, majd hazament, felhívta a fivérét, és megkérdezte tőle: – Mit csinál egy adminisztrátor? – Aztán másnap elfogadta az állásajánlatot.

Könyvtári munkája mellett pedagógiát tanult a stockholmi egyetemen, és arab anyanyelvi oktatóként dolgozott. 1987-ben olyan munkakörbe vették fel, ahol háborús sérült gyermekekkel dolgozott. – Ezeket a gyerekeket reménytelen esetnek könyvelték el, de amikor elkezdtem velük dolgozni, hamarosan javulást vettem észre. A tanítási szünet után visszatérő gyerekek azonban ismét ugyanúgy viselkedtek, mint kezdetben. Ez nagyon nyugtalanított.

Nabila rájött, hogy a gyerekek problémái csak otthonról származhatnak, ezért kapcsolatba lépett a szüleikkel. – Akkor értettem meg, hogy a szülők adták át a saját problémáikat a gyermekeiknek – mondja Nabila. – Felismertem, hogy a szülőket be kell vonni.

– A szülők nem igazán bíztak az iskolában, mivel nem tudták, mit csinálnak ott a gyermekeik. Párbeszédet kezdtünk velük, melynek hatására rájöttek, hogy mi a szívünkön viseljük a gyermekek érdekeit.

Nabila Alfakir
Született: Damaszkuszban, Szíriában, 1950-ben.

Lakhely: Stockholm, Svédország

Sikerek: Kifejlesztett egy módszert, amely a szülőkkel folytatott párbeszéd révén segíti a bevándorló gyermekeket a svéd iskolákba való beilleszkedésben. Írt két tanári kézikönyvet is.

Azóta Nabila egyik legfontosabb eszköze lett, hogy beszélgessen a családokkal a szülői értekezleteken. Más tanároknak előadásokat tart a módszeréről, és már két könyvben is részletesen írt róla.

– El kell beszélgetni a szülőkkel, nem csupán beszélni hozzájuk. Ha létrejön a párbeszéd, a szülők érzik, hogy bevonjuk őket.

Nabila úgy véli, segítettek neki a munkájában a saját tapasztalatai, amikor ő volt új az országban. – Nagyon sok új viselkedési normát kell elsajátítania annak, aki új országba érkezik, és nehéz eligazodni. Én attól kezdtem el bízni önmagamban, hogy a városi könyvtárbeli igazgatóm bízott bennem. Szerintem ez mindenkire érvényes. Mindannyian szeretnénk azt érezni, hogy tudunk adni valamit, a párbeszéd-módszerben pedig pontosan ez történik.

Nabila most svédnek és szíriainak egyaránt érzi magát. Szeret Svédországban élni. Ha Szíriában marad, minden másképp alakult volna. – Ha az embert nem viszi rá a kényszer, hogy változtasson az életén, könnyen ellustul. Nekem változtatnom kellett, és miután felismertem, hogy én mit tudok adni, azt is észre tudom venni, hogy másoknak milyen lehetőségeik vannak.

Vote it up
243
Tetszett?Szavazzon rá!