Boldog évek

Tart az öregedéstől? A Reader’s Digest új felmérése szerint könnyen lehet, hogy időskori éveink lesznek a legszebbek

Kapcsolódó cikkek

– Mozogj! – mondja a 63 éves nyugalmazott könyvelő, Nicole Marc jó hangosan, hogy érteni lehessen a szavait a ricsajban, amit az unokái csapnak a belgiumi Châtelet-ben álló házukban. – Ez a legjobb tanács, amit adhatok. A férjemmel mindketten aktívak vagyunk. Igyekszünk tartani a kondíciónkat, és nem vesztegetjük az életünket a televízió előtti ücsörgéssel. Kerékpározunk, sétálunk, kirándulunk, péntek esténként pedig társastáncestekre járunk, amelyekre hét közben is gyakorolunk.

– Borzasztóan élvezzük mindezt – teszi hozzá Nicole. – Időnként mindenkinek meg kell bizonyosodnia arról, vajon kellőképpen élvezi-e az életet. A negatív érzések depresszióhoz és mindenféle egyéb problémához vezetnek, jobb tehát derűlátónak maradnunk.

Valahogy így gondolkodik és él manapság egy hatvan feletti európai: vidáman, energikusan, rácáfolva az időskorról alkotott általános felfogásra, mely szerint az öregek elesettek, betegek és magatehetetlenek.

Természetesen vannak kivételek. Moszkvától 650 km-re, a Volga-parti Csebokszáriban él a 61 éves Natalja Trubnyikova, egykori operaénekes. Szerinte Európában az időseknek ma két fő problémával kell szembenézniük. – Nem tisztelnek bennünket – mondja Natalja –, és akkor még finoman fogalmaztam. Rendszeresen szembekerülök ezzel, különösképp az egészségügyi intézményekben.

A másik gond az anyagiak azok számára, akik állami nyugdíjból vagy személyes megtakarításból élnek. – Nincs elég pénzem, noha 33 éven át dolgoztam – mondja Natalja. – Ha nem volna férjem, havi 5400 rubelből (jelenleg kb. 23 ezer Ft) kellene megélnem. Ki képes fenntartani magát ennyiből? Hála az égnek, a férjem dolgozik, így van miből fizetnünk az alapvető kiadásainkat – sóhajt Natalja, aki a nehéz körülmények ellenére is időt szakít rá, hogy másokat támogasson. – Habár az egészségi állapotom nem túl jó, vallásos ember lévén mindig próbálok segíteni. Sajnos fizikai segítséget vagy pénzt nem tudok nyújtani, de elbeszélgetek az emberekkel. A másokkal való törődés rajtam is segít.
 

Nicole és Natalja ahhoz a mintegy 8000 Reader’s Digest-olvasóhoz tartozik, akit tavaly júliusban, tíz európai országot átfogó felmérésünkben kérdeztünk az egészségi állapotáról, az öregedéssel kapcsolatos tapasztalatairól és arról, milyen bánásmódot tapasztal a környezete részéről.

Mivel egyre több a hetvenes–nyolcvanas éveiben járó, sőt ennél is idősebb ember, igényeik egyre jelentősebb társadalmi és politikai kérdéssé válnak. A felmérés során kapott válaszokból érdekes kép rajzolódik ki arról, milyennek látja a kontinens lakossága az időskori életet, és – ami legalább ennyire fontos – hogy az egyes nemzetek között milyen eltérések mutatkoznak a megkérdezettek tapasztalataiban és hozzáállásában.

Ki számít idősnek?
A különböző országokban markánsan eltértek a vélemények már arról is, hogy hány éves kortól idős valaki. Az oroszok például úgy nyilatkoztak, hogy a férfiak 76 éves kortól, a nők 74 éves kortól számítanak öregnek. Mivel azonban az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint egy orosz férfi születéskor várható élettartama mindössze 63 év, az orosz férfiak jelentős része e szerint 13 évvel előbb hal meg, mint hogy megöregedhetne!

Ellenkező a helyzet Magyarországon, ahol a válaszadók jóval korábbra tették az időskor kezdetét, mint bárhol másutt Európában: a férfiaknál a 68., a nőknél a 67. életévre. Mivel a magyar nők átlagéletkora 79 év, ez azt jelenti, hogy ők életük utolsó 12 évében tekintik magukat öregnek.

Szinte valamennyi országban úgy vélték, hogy a nők, akik várhatóan tovább élnek a férfiaknál, hamarabb megöregszenek, mint az erősebb nem képviselői.

De valójában ki számít idősnek? A belga Nicole Marc véleménye, miszerint a kor nem annyira az évek számától, mint inkább a viselkedéstől függ, sok válaszadónk álláspontját tükrözi: – Akkor vagy öreg, ha már nem akarsz többé örülni és nevetni.

Hasonló nézeteket vall a 77 éves francia Colette Routkovsky is: – Nem „öregnek” érzem magam, inkább „bölcsebbnek”. Idősnek lenni gondolkodásmód kérdése. Vannak, akik harmincévesen öregnek érzik magukat, és akadnak nyolcvanasok fiatalos életkedvvel. Minden azon múlik, hogy mennyire vagy nyitott az új dolgokra és hogy megmaradt-e benned a kíváncsiság az élet dolgai iránt.

Makszim Bulle, egy moszkvai székhelyű kiállítási cég PR-igazgatója definíciója kemény, de gyakorlatias: – Akkor vagy öreg, ha a többiek már nem értenek meg, és te sem tudod megértetni magad másokkal. Amikor kimennek a fejedből a dolgok, és nem vagy képes újakat az agyadba vésni. Ha már senkinek sincs szüksége rád, és csak teher vagy a környezeted számára.

Jóllét
A kis bajor városban, Essenbachban élő dr. Wolfgang Gebauer 70 éves nyugdíjas orvos a fentiekhez hozzáteszi, hogy az ember fizikai állapota nagyban meghatározza a korról való vélekedését: – A közkeletű mondás, miszerint annyi idős vagy, amennyinek érzed magad, igaz ugyan, de csak addig, amíg az ember jó egészségi állapotnak örvend. A betegségek határt szabnak a lehetőségeknek.

Sokáig „csak” cukorbeteg voltam – folytatja dr. Gebauer –, most azonban, hogy mindenféle egyéb nyavalyával küszködöm, már nem tehetek meg dolgokat. Nem mehetek túrázni például, és mostanában nemigen utazgathatok, pedig régebben beutaztam a fél világot. A másik felét már nem fogom látni.

A legtöbb válaszadó ugyanakkor meglepődve tapasztalta, hogy az idő múlása alig hatott rá megterhelően. A hatvan év feletti európaiak több mint 65 százaléka értett egyet az állítással: „Több az energiám, mint amennyire számítottam.” Több mint 60 százalékuk jelentette ki: „Az egészségi állapotommal kapcsolatos problémáim nem akadályoznak, hogy megtegyem, amit akarok”, és hasonló arányban értettek egyet a következő állítással: „Az öregedés könnyebb, mint gondoltam.”

– Az időskornak is megvannak a maga előnyei – mondja dr. Gebauer. – Az egészségi problémáimtól eltekintve jól érzem magam. Nyugodt vagyok, hisz teljesítettem a kötelességeimet az életben.

– Nincs többé nyomás rajtam – folytatja. Az orvosi hivatás vasárnaponként és éjszakánként is munkába szólított, folyton készenlétben kellett állnom, óriási volt rajtam a felelősség. Most csak nézem a lányomat, aki rengeteget tanul délutánonként az unokáimmal, hogy jobb legyen a tanulmányi eredményük. Nekem már nem kell aggódnom efféle dolgok miatt. Megkapom a nyugdíjam akkor is, ha reggel nincs kedvem felkelni az ágyból.

Anyagiak
Nem meglepő, hogy a pozitív válaszok aránya és az életszínvonal szoros összefüggést mutat. Míg a német válaszadók több mint 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy könnyebb volt megöregedni, mint azt korábban gondolta volna, addig az oroszok közül mindössze 43 százalék vallotta ugyanezt. Nyilván nem véletlen, hogy az orosz olvasóknak csupán 18 százaléka értett egyet a következő állítással: „Elegendő pénzem van arra, hogy azt tegyem, amit szeretnék”, és majdnem kétszer ennyi német mondhatta el magáról ugyanezt.

A franciák országuk jelenlegi gazdasági nehézségei dacára Európa leggazdagabbjai közé tartoznak. Mégis csupán 24 százalékuk jelölte meg azt a választ, hogy „elegendő a pénze”. Ez a megállapítás persze éppúgy árulkodhat magas elvárásokról, mint alacsony jövedelemszintről.

Az élet minősége
De mit is szeretnének kezdeni idejükkel a koros emberek? A válasz egyszerű: mindent. A 66 esztendős Radovan Teslič a szlovén fővárosban, Ljubljanában él 29 éves lányával, Petrával. Korábban a Szlovén Kommunista Párt Központi Bizottságának tisztviselőjeként, majd egy filmstúdió igazgatójaként, pénzügyi elemzőként és befektetési tanácsadóként dolgozott.

Élete most sem kevésbé változatos: lelkes szakács és természetjáró, rendszeresen úszik, valamint utazgat (legközelebb Barcelonába és Budapestre szeretne ellátogatni), horvátországi telkén szilvát és almát termeszt, mindezek mellett nagy rajongója a művészeteknek.

– Alig várom, hogy elkezdődjön a ljubljanai nemzetközi filmfesztivál. Már tíz filmre vettem jegyet – újságolja. – Bérletem van a városi színházba, de gyakran járok koncertekre, kiállításokra is. Tegnap például egy festészeti kiállítás megnyitóján vettem részt, de rendszeresen találkozom írókkal, zenészekkel is.

Teslič, miután vázolta programtervét, amely egy feleannyi idős embert is kimerítene, hozzáteszi: – Én sosem unatkozom, és nehéz megértenem azokat, akik ezt állítják magukról.

Párkapcsolatok
Teslič úr nagy energiával dolgozik nemcsak a kulturális, de a magánélete minőségén is. Felmérésünkben a szlovén válaszadók több mint kétharmada jelölte meg a következő állítást: „Nem számít a kor, tudom, hogy mindig élvezni fogom a szexet.” Ezzel ők érték el a legmagasabb arányt az általunk vizsgált országokban.

– Magam is a kétharmados többséghez tartozom – mondja Teslič. – Egyszerű a magyarázat: éltes korban nyugodtabbak vagyunk, több a szabadidőnk, és az együttlétek nem kívánt következményeitől sem kell többé tartanunk.

– De sajnos úgy látom, ebből a szempontból a mi generációnk körében nagy a különbség férfiak és nők között. Mi ugyanannyira igényeljük a szeretkezést, mint korábban, a nők viszont, akiket én ismerek, úgy vélik, hatvan felett nem való már a szex – teszi hozzá.

A franciák viszont hiába érzik úgy, hogy az időskor csak 80 éves korban köszönt be, és hiába állítják, hogy több az energiájuk, mint várták, a romantikus kilátásokat illetően csüggedten nyilatkoznak. A l’amour országának megkérdezettjei közül mindössze 35 százalék hisz abban, hogy kortól függetlenül mindig kielégítő lesz a szexuális élete.

Amikor megkérdeztük Colette Routkovskyt, vajon miért ilyen pesszimisták a franciák, kacagva felelte: – Nem hiszem, hogy a franciák pesszimisták, inkább a többieknek túl élénk a képzeletük!

Középpontban a család
Kivétel nélkül valamennyi megkérdezettünk egyetértett azzal, hogy a család elvitathatatlan központi helyet foglal el az életükben. – A család messze a legfontosabb számomra ezen a világon – mondja Dumitru Panait nyugalmazott mérnök a romániai Constanţából. – Az egészséges és boldog család megadja az embernek a kiegyensúlyozottság és támogatottság érzését, amelyre az életben szüksége van.

Csizmadia Lászlóné 80 éves nyugdíjas tanítónő maga is biztos pont a családja számára. – Van öt unokám, akikkel szoros kapcsolatot tartok – mondja. – A lakásom nem alkalmas nagy családi együttlétekre, de van egy nyaraló a Balatonnál, az amolyan családi bázis. Ott kirándulni, Budapesten színházba járunk az unokáimmal.

Közkedvelt idilli kép, hogy a nagyszülő színházba viszi az unokáit… ám manapság a családtagok sok esetben elsősorban kommunikációs eszközökön keresztül tartják a kapcsolatot.

– Az egyetlen lányom messze lakik, ritkán találkozhatunk – mondja Pál József nyugdíjas mérnök Zalaegerszegről –, de majdnem mindennap beszélünk egymással Skype-on.

A nagyszülő szemszögéből a családi élet már csak azért is rendkívül örömteli, mert nem kíván akkora áldozatot, mint egykor a szülői szerep, amely minden egyebet háttérbe szorított. – A család ma is az első helyet foglalja el az életemben – mondja a 79 éves Savina Milič Gospodjinački, Ljubljanában élő volt rádiós műsorvezető –, de már nem emészti fel minden erőmet, és nem tölti ki minden gondolatomat. Örülök ennek a szabadságnak, és próbálok juttatni belőle a fiataloknak: segítek, amikor csak szükség van rám.

– Nyugodt és elégedett vagyok – összegzi a 66 éves Mioara Mathekis a romániai Mamaiából mindazok életszemléletét, akik számára a kései évtizedek az elmélkedés és a megelégedettség időszakát jelentik. – Úgy vélem, a sors mindenkit elvezet oda, ahová el kell jutnia. Elértem mindazt, amit célul tűztem ki és amire képes voltam.

– Természetes – folytatja –, hogy arra, aki világéletében az élvezeteket hajszolta és csak az ösztöneinek élt, időskorában nem vár boldogság. Annak viszont, aki fontosnak tartotta, hogy tanuljon és fejlődjön, az anyagi szükségletek csupán másodlagosak. Egy kedves szó, egy telefonhívás, egy érintés, beszélgetés a barátokkal – ezek jelentenek igazi menedéket az életben. A kor megajándékoz bennünket elménk, lelkünk és a minket körülvevő dolgok összhangjával. De csak akkor, ha elfogadjuk a tényt, hogy megöregedtünk – összegzi Mioara.

Vote it up
249
Tetszett?Szavazzon rá!