Charlize Theron

Nem esett nehezére az sem, hogy csúnyára maszkírozva keltse életre A szörny címszerepét. Olyan jól sikerült, hogy Oscart kapott érte

Külső adottságai már önmagukban megalapozták volna színésznői karrierjét az odaadó szeretők és feleségek szerepkörében, de neki más cél lebegett a szeme előtt. Nem esett nehezére, hogy csúnyára maszkírozva keltse életre A szörny címszerepét, amelyért 2004-ben a legjobb színésznőnek járó Oscarral jutalmazták.

Háromévi kihagyás után első filmje a Pszichoszingli, amelyben újabb ellenszenves figurát alakít remekül: Mavis Gray írónő azért tér vissza a szülővárosába, hogy elhódítsa gimnáziumi szerelmét a jelenlegi feleségétől és kisgyermekétől.

A közönség a figurát viszolygással fogadta, de Theron alakítása számos elismerésben és díjban részesült.

A 36 éves, dél-afrikai származású Theron elkötelezett munkát végez szülőhazája kulturális nagyköveteként, és támogatja az Africa Outreach Project segélyprogramot, amely az AIDS visszaszorítását és az erőszakos szexuális cselekmények meggátlását tűzte ki célul.

A Reader’s Digest nemrégiben készült interjújában filmes és filmen kívüli munkájáról beszél.

Reader’s Digest: Egy darabig eltűnt a filmvászonról. Némi időre volt szüksége az újrakezdéshez?
Charlize Theron: Ez nem valami tudatos dolog volt. Beleegyeztem, hogy részt veszek George Miller filmjében, amelyet egy évig forgattunk volna Ausztráliában. De a forgatás késett. És 16 hónap múlva az ügynököm azt mondta, hogy nem várhatok tovább tétlenül.

RD: Miért keresi folyton a bonyolult szerepeket?
CT: 36 éves vagyok, de úgy érzem, valójában csak most kezdem kapiskálni, milyen irányban akarok fejlődni színésznőként és hogy érdekes emberekkel akarok dolgozni.

RD: Hogyan talál rá ezekre a figurákra saját magában?
CT: Azt hiszem, úgy, hogy rögeszmésen dolgozom. Amint elfogadok egy feladatot, teljesen belemerülök, attól kezdve folyton azon jár az eszem. Mindent, amit látok vagy valaha megismertem az életben – művészetet, zenét és így tovább – kizárólag ehhez a rögeszméhez mérek. És ez egészen addig tart, amíg befejeződik a forgatás.

RD: Olyan karaktereket alakít, akikkel az életben egyetlen percet sem töltene el. Miért él velük hónapokon át?
CT: Ezzel nem értek egyet. Szívesen meginnék egy italt Mavisszel vagy Aileennel. Ha az ember elkezdi mélyebben tanulmányozni őket, egyszer csak ráébred, hogy sok minden közös bennünk, hogy egy csomó dolog egyáltalán nem olyan felfoghatatlan, mint amilyennek tűnik, ezek a dolgok igenis összefüggenek az emberi természettel.

RD: Nehéz volt bebizonyítani, hogy ön több is lehetne, mint egy szép arc?
CT: Nem. Ha az ember olyasmit csinál, amit igazán szeret, nehéz pusztán munkának vagy erőfeszítésnek tekinteni. A büszkeségem nem engedné, hogy bármit elfogadjak ingyen. Muszáj, hogy megdolgozzam azért, amit elérek. Erre tanítottak a szüleim. Az is segített, hogy egy darabig táncos voltam és egy olyan fegyelmezett világban éltem, ahol minden a kemény munkáról szólt.

RD: Táncosnak készült és modellként is dolgozott. Gyerekkorában nem akart színésznő lenni?
CT: Soha. Abban a kultúrában, amelyben felnőttem, nem olvastunk híres színészekről, és nem tudtuk, hogyan készülnek a filmek. Azt hiszem, a tudatlanságom miatt volt bátorságom ahhoz, hogy megpróbáljam.

RD: Sok jótékonysági munkát végez.
CT: Szerintem az élet minden területén azt kell csinálnunk, amit szeretünk, és én szeretem ezt a részét az életemnek. Alkalmat nyújt arra, hogy visszatérhessek a hazámba, számomra nagyrészt ez jelenti a spiritualitást. Mások templomba járnak, én ezekbe a közösségekbe, hogy együtt legyek az emberekkel.

RD: Hogy megy az Africa Outreach Project?
CT: Remekül! Az igazgatóm most is ott van, hogy három új programot készítsen elő. Szeretem, amit csinálunk. Egy olyan földrészen, ahol ennyire terjed az AIDS, ez a kötelességem. Főleg azért, mert sok ember nem tudja, hogyan lehet elkerülni a fertőzést. Ezért támogatjuk az ott dolgozó civil szervezeteket a megelőzési kampány erősítésében.
 

A cikket angolul is elolvashatja.

Vote it up
295
Tetszett?Szavazzon rá!