Cifra riksa

Ázsiában sok helyütt már csak távoli emlékkép, egyes városokban azonban még ma is igen hatékony közlekedési eszköz

Kapcsolódó cikkek

Feljövök a metróból a Mogul Birodalom fővárosában, Ódelhiben. A hatalmas nyüzsgésben két hosszú sorban álldogálnak a riksások. Választásom egy nyurga fiatalemberre esik, akit Arun Kumarnak hívnak. Beugrom a járgányába, ám alighogy elindulunk, Arun hirtelen jobbra fordul, és én a menetiránnyal szemben találom magam a forgalmas főúton. – Mit szólna ehhez egy rendőr? – kérdem ingerülten.

– Nem, én riksás vagyok – érkezik a válasz sajátos angolsággal értelmezett kérdésemre. Keskeny ülésem kissé előredől, a jármű pedig szinte teljesen nyitott, leszámítva a díszes vászontetőt, amely azonban nem akadályoz meg abban, hogy egészen rálássak a forgalomra: körülöttem tülkölő kocsik, teherautók, buszok és megszámlálhatatlan riksa. A szemközti sávból egyszerre elénk vágódik egy másik háromkerekű, amelynek ugyancsak nyakigláb vezetője ugyancsak szabálytalanul előzött. Riksánk nagyot rándul, megragadom a tetőállványt. Újabb kanyar, és ismét biztonságban vagyunk – a menetiránynak megfelelő oldalon. Arun ekkor úgy dönt, felcsap idegenvezetőnek: – Ez volt a Haldiram. Jó étterem – kiáltja hátra, majd megkérdi: – Szeretne látni Vörös Erőd?

Arun gyakran az ülésről felemelkedve, nyújtott lábbal tekeri a pedált, és merev karral tartja a kormányt, ami kőkemény munkát jelent. Emelkedőn mind a 72 kilójával nekifeszül a pedálnak, miközben megállás nélkül kommentálja az elénk táruló látványt: mesél a piacokról, a régi mecsetről, a riksájáról…

Az első riksák Japánban jelentek meg az 1860-as években. Eleinte kézzel vontatott járművek voltak, s a riksa szó is ezek elnevezéséből, a japán dzsinrikisa kifejezésből ered, amely a dzsin (férfi), riki (erő) és a sa (kocsi) szavakból állt össze. A dzsinrikisák fokozatosan váltották fel a gyaloghintókat, amelyek mozgatásához több ember kellett, és idővel egész Ázsiában, illetve Afrika egyes vidékein is elterjedtek. A futva húzott riksák később átadták a helyüket a kerékpáros riksáknak.

Ram GaneshMa Delhi óvárosában és másutt Ázsiában sok száz riksa közlekedik, noha a motoros járművek a legtöbb indiai városból kiszorították őket. Ám a riksások számos helyen megélnek ma is, hiszen olcsók, hatékonyak a városi forgalomban, és nem szennyezik a levegőt. Banglades fővárosát, Dakkát a riksák fővárosaként is emlegetik, minthogy az utakat itt közel 600 ezer gazdagon díszített jármű rója. Errefelé a biciklis riksák, akárcsak Szingapúrban vagy egyes európai, amerikai városokban, turistalátványosságnak számítanak.

Miután vagy egy órát tekert velem Delhi óvárosában, meghívom ebédelni a Haldiramba Arunt, így alkalmam nyílik rá, hogy jobban megismerjem. Kiderül, hogy csak 22 éves, egy kunyhóban él a feleségével és a kisfiával. Naponta ezer rúpiát keres (kb. 4000 forint), de ha szerencsés, és külföldit szállíthat, még többet összegyűjt. – Ez azért van, mert beszélek angol – mondja Arun, aki bevallása szerint rendszeresen küld pénzt a szüleinek a távoli szülőfalujába. Akkor került el otthonról, amikor hatodik osztályban megbukott. – Fiatal vagy még. Miért nem tanulsz tovább esti iskolában? – kérdezem.

– A nap végére túlságosan elfáradok – feleli. – A fiamat viszont egyetemre fogom járatni. Ezért még keményebben kell dolgoznom.

Vote it up
282
Tetszett?Szavazzon rá!