Csak helyi forrásból!

Egy francia férfi úgy döntött: kizárólag olyan élelmiszert fogyaszt, amelyet a lakóhelye körzetében termeltek

Kapcsolódó cikkek

A Franciaország délnyugati részén fekvő kisváros, Castelnaudary híres regionális gasztronómiai hagyományairól. Csakhogy Franciaország más részeihez hasonlóan ma már itt is a nagy élelmiszer-áruházaké a vezető szerep. De vajon tényleg így kell ennek lennie?

Mi történne, ha a boltok kifogynának az ételből? Ez a kérdés foglalkoztatta a 38 éves Stéphane Linout. A parasztgazda nagyszülőktől származó földrajztudós rájött, hogy mivel egyre jobban függünk a szupermarketektől, egy üzemanyag-ellátással kapcsolatos sztrájk vagy más válság igazi katasztrófát jelentene. – Alig négy nap múlva már harcolnánk egymással – véli.

De nem csak ez aggasztotta. Nehezen talált termelőket helyi családokat ellátó biozöldség- és -gyümölcsértékesítő programjához. Ez elgondolkoztatta.

Végül elhatározta, hogy próbára teszi önmagát, és egy éven át kizárólag helyi eredetű élelmiszert eszik. Ez tökéletes módszernek tűnt arra, hogy felhívja a figyelmet magára a problémára és annak az – általa elképzelt – megoldására: egy fenntartható, virágzó, a helyi élelmiszer-termelésen alapuló gazdaság létrehozására. Azzal, hogy csak helyi forrásból fogyasztóvá válik, kevesebbet kell utaznia, ösztönözheti az organikus mezőgazdasági tevékenységet, és helyben teremthet állásokat a fiataloknak.

Stéphane egy nagyjából 150 kilométer sugarú kört rajzolt a térképen Castelnaudary körül. De valójában azt tervezte, hogy amit csak tud, 15 kilométeres körzetből fog beszerezni.

Ezzel eleve kizárta az étrendjéből a teát, a kávét és az olyan, messziről érkező luxuscikkeket is, mint a banán.

A helyi bárba mentalevelekkel felszerelve érkezett, s ott csak forró vizet kért a teához. Arra is rábeszélte a tulajdonost, hogy vegyen fel a kínálatába egy általa felfedezett, a környéken főzött sört.

De persze ennie is kellett. Rendszeres időközönként rendelt a helyi zöldségtermesztőktől, hús- és tojástermelőktől, baromfitenyésztőktől, s csak olyan tésztát és kenyeret vásárolt, amelyek a térségben termesztett búzából készültek.

Még rizst is sikerült találnia, amelyet 60 kilométerre, egy kiszáradt szikes tó helyén termesztettek. A finomabbnál finomabb helyi sajtokból – nem meglepő módon – igazán bőséges volt a választék.

Sokat segítettek a családtagjai és a barátai is. – Mindenki igyekezett hozzájárulni valahogy – mondja. – Már-már kötelességüknek érezték, hogy hozzanak nekem valamit enni. – Vadász unokatestvérétől például szarvas- és vaddisznóhúst kapott, amelyekből Stéphane ragukat készített. Lelkes és leleményes szakáccsá vált.

– Semmit sem dobtam ki – vallja be. – Mindent tartósítottam. – Ha például nagyobb mennyiségű húshoz jutott, nagy közös pástétomkészítéseket és pacalfőzéseket rendezett a barátaival, máskor leveseket és zöldségragukat készített, amelyeket azután sterilizált üvegekbe töltött. Így egyrészt mindig kéznél volt az étel, ha szüksége volt rá, másrészt némi pénzt is megtakaríthatott.

Persze nem volt mindig könnyű dolga. – Le fogsz fogyni, és megbetegszel – korholta a nagymamája, amikor Stéphane nem fogadta el a süteményét, mert nem tudta, honnan származtak annak alapanyagai. – Láttalak megszületni, és most látni foglak meghalni is – folytatta az idős asszony. Ő azonban nem halt meg, ehelyett a koleszterinszintje még csökkent is.
 

Stéphane Linou helyben termesztett búzából sütött kenyérrelCastelnaudary jó néhány lakója kezdett maga is helyi forrásokból származó élelmiszert enni. Carole Lemercier és a férje, Hervé gyakran főztek Stéphane-nak, s a kedvéért még egy finom fagyasztott vaníliakrémes desszertet is kitaláltak, amelyet a közeli Souilhanels-ből származó sáfránnyal ízesítettek.

– A kísérlete arra késztetett, hogy elgondolkozzunk azon, miként készíthetnénk az étkezéseinket kizárólag helyi alapanyagokból – mondja Carole.

– Elkezdtem olvasgatni a címkéket. Akkor vettem észre, hogy a hajdina, amit venni akartam, Kínából származik. – Stéphane példája akkora hatást gyakorolt Carole-ra, hogy felmondott addigi divatipari munkahelyén, és bio-szövetkezetet alapított Castelnaudaryban, ahol zömében helyi élelmiszert árusít.

Öt esztendő telt el az óta, hogy Stéphane a „helyi evő” kísérletébe belefogott, és az általa elfogyasztott élelmiszer 90 százaléka máig környékbeli forrásokból származik. Elhatározásának szélesebb körű kedvező hatásai is voltak. Mivel kísérlete nagy nyilvánosságot kapott, a nagyközönség is érdeklődni kezdett az általa újra felfedezett villemagne-i hagyma iránt. Az édes és igen kellemes ízű hagymafajta már kezdett feledésbe merülni, de azóta újra nagyobb területen termesztik.

Stéphane ma Aude megye zöldpárti tanácsnoka, elindul Castelnaudary polgármesteri székéért, emellett megmentett egy benzinkút melletti éttermet is, amely a helyi konyha fogásaira specializálódott. Egészen a közlekedési miniszterig kellett mennie, akit rábeszélt arra, hogy korábbi döntését felülbírálva ne hagyja, hogy egy étteremlánc vegye át a Toulouse-ba vezető A61-es autópálya melletti vendéglőt.

Stéphane Linounak azonban azt is el kellett fogadnia, hogy nem minden ötlete vált be. A helyi bár például már nem rendel abból a bizonyos sörből: túl erős íze miatt a vendégek nem szeretik.

Vote it up
198
Tetszett?Szavazzon rá!