Csak kérd meg Kumart!

A Cseh Köztársaság keleti részén, Morvaországban, 1997 júliusában árvíz pusztít. Ilyen méretű áradásra még nem volt példa e térségben. A nagy iparvárosban, Ostravában sokan, köztük 28 roma család veszítette el otthonát.

A romák azonban a többieknél sokkal nehezebben találnak új lakóhelyet. Senki nem akarja őket szomszédnak. A hatóságok végül átmenetileg farostlemez építményekben helyezik el őket Ostrava egy békés utcájában, a Na Liscinén, ahol kétszintes, kertes házak állnak, de a helybeliek nem fogadják őket szívesen.

Az amúgy is feszült viszonyok hamar elmérgesednek: bármikor elkezdődhet egy rasszista megmozdulás Csak a csoda előzheti meg ezt. A rendőrség készenlétben áll.

A csoda egy indiai természettantanár képében jelenik meg, aki a közeli Olomouc két tannyelvű középiskolájában tanít. Az alacsony, zömök, derűs mosolyú Kumar Wishnawathan egy tervvel áll elő. Beköltözik az egyik átmeneti otthonba, melyet a kijelölt család nem fogadott el (olyan rosszak voltak ott a körülmények), és sajtótájékoztatót tart, ahol nyilvánosságra hozza a tervet. Ezzel némi időt és támogatókat nyerhet.

Vajon miért vállalt részt Kumar a konfliktus megoldásából? – Az iskolában szünet volt, a hírekből értesültem a helyzetről, és nagyon megsajnáltam azokat az embereket. Úgy gondoltam, tudom, mit kellene tenni. Megbeszéltem a feleségemmel és az apósommal, akik egyetértettek, és elengedtek. Így aztán odamentem, hogy a romákkal együtt éljek. Ez döntő volt a bizalmuk elnyeréséhez.

A 34 éves Kumar mindennap beszélgetett a cseh és a roma lakosokkal egyaránt, jegyzetelt, majd megoldotta a mindannyiukat érintő legfőbb problémákat. Esténként az érintettek találkoztak, és Kumar beszámolt arról, mit végzett napközben. Lassan elnyerte mindkét fél bizalmát. A Na Liscine utca lakói lassan megtanultak együtt élni.

Mivel a nyári szünidőnél tovább volt rá szükségük, Kumar felmondott a munkahelyén, és karácsonyig ott maradt. 1998-ban megalapította a Közös Élet (Vzájemné souzití) nevű, nem kormányzati szervezetet ostravai és olomouci egyetemi hallgatók segítségével. Azóta ezt irányítja, gyűjti az adományokat, hogy segíthessék a hátrányos helyzetűeket. Tevékenységével széles körben vívott ki elismerést, díjat kapott a Charta 77 Alapítványtól, az Egyesült Államok nagykövetétől és a cseh rendőrségtől is.

Az együttérzés vitte el Olomoucból Ostravába, a szerelem hozta el Olomoucba. Kumar Kollamban született, az indiai Kerala államban, egy magas rangú kaszt tagjaként. Nagyapja a briteknek dolgozott, az édesapja erőműveket épített. Az ifjú Kumar bármilyen pályát választhatott volna magának. Megváltoztatta azonban az életét, hogy a szülei és a kiszemelt lány szülei is ellenezték a házasságkötésüket. Bánatában Kumar Moszkvába ment, ahol 1983-tól 1989-ig fizikát tanult a Patrice Lumumba Egyetemen.

Ott ismerkedett meg a cseh egyetemista Ladkával. A lány családja eleinte nem fogadta szívesen. 1990-ben házasodtak össze és telepedtek le Olomoucban, ahol Kumar a British Council kezdeményezte cseh–angol gimnázium egyik alapítója lett. Aztán jött az árvíz.

Wishnawathan a családjával Ostravában él. Mivel a nevét nem tudják kiejteni, egyszerűen csak Kumar úrnak szólítják. – Errefelé ezt hallani a legtöbbször: „Megyek, megkérem Kumart!”– mondja Jitka Blaskova, a Közös Élet által létrehozott egyik közösségi központ munkatársa.

És a jövő? – A harmónia magvait próbálom elhinteni – mondja Kumar. – És ha naponta teszünk ezért, idővel történik valami.