Csak kétszer élsz

Egy téli napon Howard Snitzer összeesett a járdán. Kilencvenhat perc múlva még mindig nem vert a szíve, de túlélte – így

Kapcsolódó cikkek

Goodhue mákszemnyi település Minnesota államban: lakossága 1176 fő, egyetlen közlekedési lámpája sincs, a legközelebbi város, Rochester, mintegy 50 kilométerre fekszik tőle. Howard Snitzer nagy szerencséje, hogy mégis éppen Goodhue-ba talált.

Miután elbocsátották az étteremből, ahol dolgozott, az 54 éves séf 2010 végén költözött ide, hogy barátnőjével, Tammy Ryannel élhessen. Minden idejét lekötötte a házuk helyrepofozása és hogy megpróbáljon leadni valamennyit közel százkilós súlyából. Barátnője ösztönzésére rendszeresen látogatta az edzőtermet. Tammy nem akarta, hogy Howard is a 2004-ben szívroham következtében elhunyt férjéhez hasonlóan végezze.

2011. január 5-én délután Snitzer felfrissülten tartott hazafelé az edzésről. Tornaruháját le sem véve salátát kevert és fűszeres pácba tett két tonhalszeletet, hogy később majd meggrillezze.

A fürdőszoba kifestésének felénél tartott, amikor eszébe jutott, hogy kifogyott a gáz a grillsütőből, ezért át akart ugrani a boltba, hogy feltöltse a tartályt. Kint mínusz 11 fok volt ugyan, de mert csak pár percről volt szó, még nadrágot se húzott az edzősortjára. Beugrott 2001-es zöld Toyota Highlanderjébe, és elindult a bolt felé.

Percekkel később már nem élt.
 

Al és Roy Lodermeier, a goodhue-i Roy & Al Autószerviz tulajdonosai épp zárni készülnek. A fivérek régóta élnek itt, s évtizedek óta önkéntes tűzoltók. Szomszédjaik gyakran beugranak hozzájuk csevegni, csöppet sem lepődnek hát meg, ha valamelyik barátjuk benéz a bolt hátsó traktusába. Ezúttal azonban olyan hír érkezik, amitől egyből fölpattannak.

„Valaki összeesett Donék előtt!”

A fivérek kiszaladnak. Az utca túloldalán egy idegen fekszik a járdán, Don élelmiszerboltjának a bejárata közelében, a kólaautomata mellett. Egy másik barátjuk, Candace Koehn hajol fölé, próbálja élesztgetni. Két gondolat cikázik át a testvérek agyán. Először is: miért visel rövid tornagatyát ez a fickó ilyen hidegben? Másodszor: ez a férfi nem lélegzik.

Roy átrohan a 30 méternyire lévő tűzoltósághoz a mentőkocsiért, amelyben van oxigén és defibrillátor. A nem kórházban szívrohamot szenvedők túlélési aránya igen alacsony – csak 5-10 százalékuk marad életben. De ha a szívkamra fibrillációja áll a háttérben és megfelelő orvosi segítséggel 30 percen belül helyre tudják állítani a szívritmust, 30 százalékra nő a túlélési arány.

Oxigén hiányában viszont az agy öt percen belül kezd elhalni. Kardiopulmonáris reszuszcitációra (CPR-re), azaz a szívműködés és a légzés egyidejű fenntartására van szükség. Akad azonban egy csapda: a siker esélye 45 percet meghaladó CPR esetén elhanyagolható.

Az óra 16.57-et mutat. Az elsősegélyhez érkezők nem tudják, hogy legkésőbb 17.42-re stabilizálniuk kell Howard Snitzer állapotát és el kell juttatniuk a legközelebbi kórházba, a rochesteri Mayo Klinikára, amely képes egy ennyire súlyos eset ellátására.

– Be kell vinnünk! – mondja Al Candace-nek. A férfi fölemeli Snitzert a hónaljánál, a nő pedig megragadja hideg, pucér lábait. Együttes erővel bevonszolják Don élelmiszerboltjába.

16.59 – hátralévő idő: 43 perc: Besétál az üzletbe Jeremy Schafer, Goodhue önkéntes mentőse, az iskolabusz sofőrje. A bolt előtt parkolt le, zsömlét akar vásárolni vacsorára. – Amikor beléptem, nagyon meglepődtem – mondja. – Az orrom előtt, az első polcnál, a mogyoróvaj mellett látom, amint Al és Candace dolgozik ezen a fickón. – Schafer azonnal csatlakozik hozzájuk.

17.00 – hátralévő idő: 42 perc: Roy az üzlet bejáratához áll a mentőkocsival. Berohan, kezében oxigéntartály és defibrillátor. A legtöbben azt hiszik, hogy szívroham esetén a szív megáll. Pedig ilyenkor néha túlságosan gyors vagy szabálytalan ritmusban ver – azaz fibrillál, remeg –, és emiatt nem tudják a kamrák a vért kipumpálni. Ekkor csak a fibrilláció megállításával lehet megmenteni az áldozatot. Al kivesz egy kézi oxigénpumpát a sürgősségi Ambu-táskából, és Snitzer szájára és orrára helyezi. Most, hogy áramlik az oxigén, a mellkas nyomásával megpróbálják a beteg tüdejébe préselni, azt remélve, hogy így eljuthat a vérkeringésbe és az agyba is. Azt a munkát végzik, amelyre Snitzer szíve már nem képes.

17.01 – hátralévő idő: 41 perc: A defibrillátorra kapcsolt Snitzer magatehetetlenül fekszik. A CPR-t egy pillanatra abbahagyják, a férfi teste megrázkódik a defibrillátor első sokkjától. Szíve megrebben – de képtelen fenntartani a szabályos ritmust, így újrakezdik a CPR-t.

17.02 – hátralévő idő: 40 perc: Odakint megszólalnak a szirénák – jönnek a goodhue-i tűzoltóság önkéntesei, utánuk azok, akik vészhelyzet esetén segítséget tudnak nyújtani a városban, majd hamarosan befutnak a közeli Zumbrota és Red Wing elsősegélynyújtói is. Mindannyiukra szükség lesz. A CPR gyakran fizikailag túlságosan kimerítő ahhoz, hogy egyetlen ember végezze huzamosabb időn át. Percenként 100 mellkasi kompresszióra van szükség, egyforma ritmusban. Minden egyes nyomásnak gyorsnak, mélynek és keménynek kell lennie. Az önkéntesek két-két percig csinálják, amíg kezük görcsbe nem rándul és izmaik fájni nem kezdenek, s akkor a következő ugrik a helyükre. 23 férfi és nő végzi ezt, szoros egymásutánban. Snitzernek végül is van némi szerencséje: a segélyhívásra reagálók többsége vagy otthon volt már, vagy éppen hazafelé tartott. Ha néhány órával korábban kap szívrohamot, mindannyian munkában lettek volna.

17.03 – hátralévő idő: 39 perc: Két segélyhívás érkezik a rochesteri Mayo Klinika légimentő szolgálatához: egy férfi összeesett, szívroham, CPR folyamatban. Egész nap rossz idő volt, a helikopter a földön. Ám mostanra javultak a légköri viszonyok, így a legénység megkísérelheti a felszállást.

17.06 – hátralévő idő: 36 perc: A zumbrotai Dave Schaller mentőápoló is részt vesz a CPR-ben. – A kardiopulmonáris újraélesztés rendkívül személyes és intim dolog – magyarázza. – Egészen ráhajolsz az illetőre, kezed a szívén, arcod az arcához ér. Nem könnyű ez. Az idős emberek gyengék. A gyerekek törékenyek. Olykor az ember el is töri a beteg bordáit. Láttam kollégákat, akik sírtak, miközben ezt csinálták.

Snitzer azonban szokatlan eset. – Nagydarab fickó volt, széles mellkassal – idézi fel Schaller. – Éreztem a test ellenállását, mintha egy levegővel teli dudát vagy egy párnát próbálnál összenyomni. De bármennyire igyekeztünk, a szíve nem vette fel a ritmust.

17.20 – hátralévő idő: 22 perc: Rochester: a légimentőknél szolgáló Mary Svoboda nővér bemászik a Mayo One elnevezésű helikopterbe, és Bruce Goodman mentőtiszt mögé ül. Goodhue alig 50 kilométerre fekszik, ez 14 perc repülési idő. Fölszállás után áttekintik, amit az esetről tudnak, és arra a megállapításra jutnak, hogy „valószínűleg nem kell majd szállítaniuk”. Vagyis nem lesz élő beteg, akit kórházba vihetnének.

17.23 – hátralévő idő: 19 perc: Tony Korder Red Wing-i mentőápoló gyomra majd kilyukad az éhségtől. Későre jár, rég nem evett egy falatot sem. Most azonban a vacsora körül forgó gondolatait félretéve addig végzi a CPR-t, amíg bele nem fárad. – Válts fel! – kiáltja. Odalép a következő önkéntes. – Megvan! – mondja, és ütemkihagyás nélkül átveszi Korder helyét. A következő férfi úgy készül fel, hogy egy lépést tesz előre. – Utána én jövök – mondja halkan. Aztán anélkül, hogy bárki is szólna, három másik sorakozik fel mögötte. Dave Schaller az iPhone-ján felhív egy metronómot kínáló alkalmazást. Percenként 100-as ritmusra beállítva biztosítja a kardiopulmonáris újraélesztés tempóját.

17.28 – hátralévő idő 14 perc: Húsz perccel ezt megelőzően Gary Albers, képzett elsősegélynyújtó és megyei karbantartó munkás már otthon vacsorát készített a két gyerekének, és arról faggatta őket, mi történt velük napközben. – Megkérdeztem tőlük, „Mit tanultatok ma az iskolában?” Semmit, válaszolják. – Most ő is a sorára vár, hogy CPR-ben részesítse Howard Snitzert. Tapasztalatai szerint ilyen állapotot még senki nem élt túl. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy öt menetben is dolgozzon Snitzer életéért. Bármi lesz az eredmény, nem fogja elmondani a családjának. A többiekkel együtt úgy tartja, a beteg személyiségi jogainak megsértése lenne, ha mesélne róla.

17.32 – hátralévő idő: 10 perc: Az élelmiszerbolt tele önkéntes elsősegélynyújtókkal, mentőápolókkal és kíváncsi alkalmazottakkal. Mivel a Mayo legénysége hamarosan megérkezik, Snitzert egy guruló hordágyra helyezik és áttolják a tűzoltóság tágasabb épületébe.

17.34 – hátralévő idő: 8 perc: A helikopter leszáll a tűzoltóság parkolójában, a Mayo-csapat átveszi az irányítást. Az elsősegélynyújtók mindent helyesen csináltak: percekkel Snitzer összeesése után hozzáláttak a kardiopulmonáris újraélesztéshez. Négyszer sokkolták. Ambu-táskát használva ellátták oxigénnel – Al Lodermeier továbbra is ezt teszi. A beteg pedig szén-dioxidot bocsát ki, ami azt jelenti, hogy a CPR hatott, az oxigén cirkulál a szervezetében. Ez csupa jó hír. Azonban nem sikerült tubust illeszteni Snitzer légcsövébe, mert a fogai szorosan összezáródtak. Mary Svobodának meg kellene lazítania a férfi állkapcsát, hogy Bruce Goodman behelyezhesse a tubust. Goodman arra utasítja Schallert, hogy fogjon be egy tűt egy elektromos fúróba, és fúrjon bele Snitzer sípcsontjába. Amint ez megtörténik, intravénás kanült rögzít a vérerekben gazdag sípcsonthoz, hogy közvetlen úton juttathasson nyugtatót és egyéb orvosságokat a szervezetbe. Néhányan köréjük gyűlnek, csöndben figyelnek, ügyelve, hogy semmiben ne akadályozzák a mentést.

Amint a nyugtató hatni kezd, és Snitzer állkapcsa ellazul, Goodmanre vár a bonyolult feladat, hogy a légcsőbe bevezesse a Combitube-készüléket. Miután ez megtörtént, fölcsavarja az oxigént.

17.36 – hátralévő idő: 6 perc: Most, hogy Snitzer megfelelő oxigénellátásban részesül, Svoboda adrenalint ad neki, majd amiodaront, a gyors és szabálytalan szívritmus ellenszerét. Majd még egy lökést a defibrillátorral.

17.37 – hátralévő idő: 5 perc: Snitzer szíve ritmikus életre ugrik. Aztán, akárcsak egy autó motorja a hirtelen benzinfröccstől, zötyögni kezd, bizonytalankodik, és leáll. Addig nem lehet a Mayóba vinni, amíg önállóan nem ver a szíve – a helikopterben nincs hely CPR-hez. Az önkéntesek így továbbra is négyesével várnak a sorukra. Egyikük Snitzer tornaruhájára mutatva, fapofával elsüt egy poént: – Ezt teszi veled a testedzés!

17.40 – hátralévő idő: 2 perc: Goodman – aki tisztában van a CPR 45 perces időkorlátjával – telefonos segítségért hívja a Mayót. A sürgősségi osztály orvosa még egy adag amiodront és egy újabb szívsokkot tanácsol. Ha ez nem eredményes, mondja Goodmannek, álljanak le.

Végrehajtják a kapott utasítás első felét. A beteg azonban továbbra is mozdulatlanul fekszik, a szíve képtelen segítség nélkül verni.

Az önkéntesek hangját alig-alig hallani. A fiatalabbak, akik számára mindez még újdonság, hátrább álldogálnak, idegesen topogva masszírozzák ki kezeikből a görcsöt. Egyikük közeli rokona nemrég halt meg szívrohamban, és ez az újabb eset most túl hamar jött a számára.

17.42 – elérkezik és elmúlik a határidő: A Snitzer fejénél térdeplő Goodman emelt hangon fölteszi a kérdést: – Van még valaki rajtam kívül, aki szerint folytassuk? – Egyöntetű igen a válasz. Goodman ismét telefonál. Tud még egy embert, akihez végső segítségért fordulhat.

17.55 – a határidő után 13 perccel: Dr. Roger White, a Mayo szívroham-specialistája baráti társaságban van otthon, amikor megszólal a telefon. – Nem sikerül leszednünk a fickót a defibrillátorról – mondja Goodman. White végighallgatja, ahogy Goodman elmagyarázza az esetet. Több száz hasonlót látott már. A legtöbbje rosszul végződött – halállal vagy agykárosodással.

– Úgy hangzik, mintha vérrög lenne a bal oldali elülső leszálló koszorúsérben – mondja. Az ezt az érterületet elzáró rögök esetén különösen gyakori a kamrafibrilláció. Az ebből eredő hirtelen és súlyos szívrohamok miatt nevezik özvegycsinálónak a bal oldali elülső leszálló koszorúseret. Például John Gregory Dunne regényíró és Tim Russert televíziós újságíró feleségének gyászát is ezek okozták.

Egy rettenetes helyzet hirtelen még rosszabbra fordul. Az ilyen vérrögöt csak műtőben lehet eltávolítani. Snitzert azonban nem lehet szállítani, amíg a szíve nem ver önállóan. Folytatják hát az eddigieket.

– Gyakran az áldozatot körülvevő családtagok kedvéért végzünk csak CPR-t, mert tudjuk, hogy nagyon csekély a túlélési esély – mondja Sonja Stehr zumbrotai önkéntes elsősegélynyújtó, aki az IBM-nél dolgozik. – Ennek a férfinak viszont senkije sem volt a közelben, senki sem tudta, ki az. Csak mi voltunk ott, és noha mindannyian pesszimistán ítéltük meg az esélyeit, senki nem akarta feladni addig, amíg úgy éreztük, van valamilyen jele annak, hogy reagál.

18.27 – a határidő után 45 perccel: Goodman már negyedszer hívja fel White doktort. – Még mindig ugyanott tartunk. Nem tudjuk abbahagyni.

– Akkor adjatok neki dupla adag amiodaront – mondja White. – Folytassátok a CPR-t, és adjatok neki még egy sokkot.

18.31 – a határidő után 49 perccel: Svoboda beadja az injekciót. A segítő kezek leállnak a mellkas szüntelen kompressziójával. Azután a Mayo csapata a 12. és egyúttal utolsó szívsokkban részesíti Howard Snitzert.

Semmi. Az elkerülhetetlen vég közeledtétől lehangoltan Goodman megkérdi a jelen lévő önkénteseket és mentőket: – Tudunk még tenni valamit a fickóért? – A kérdés a standard orvosi protokoll része, egy lépés a kezelés befejezése és a páciens halottá nyilvánítása felé. A tűzoltóság épülete néma csöndbe burkolózik.

18.32 – a határidő után 50 perccel: A férfiak és nők összepakolják a berendezéseket. Snitzer éppen olyan élettelenül fekszik a hordágyon, mint amikor munkához láttak. Teste körül használt intravénás csövek, csomagolóanyag, tűk. A padlón az intravénás csövekből kicsorgott vér. Némán peregnek a másodpercek.

18.33 – a határidő után 51 perccel: A szívhez kötött monitor sípol egyet. Aztán még egyet, és abba sem hagyja. Snitzer szíve életre rángott, és immár a saját ritmusában ver.

– Gyerünk, repülés! – kiáltja Goodman. Snitzert gyorsan a Mayo One-ba gurítják. Amint a helikopter magasba emelkedik, a megkönnyebbülés néma sóhajtásai közepette egy önkéntes a fejét rázza: – Istenem, el sem hiszem, hogy még tartja magát.

A Mayóban megállapítják, hogy White diagnózisa helyes volt. A beteg szívműködési zavarát a bal oldali elülső leszálló koszorúsérben keletkezett vérrög gátolta, amelyet eltávolítottak.

Öt nappal később Goodman megnézi a kórház számítógépén, milyen állapotban van a beteg. Meglepetésére Snitzert már át is helyezték az intenzív osztályról az általános részlegbe. De Goodman nem táplál illúziókat. Feltételezése szerint Snitzer vegetatív állapotban lehet. Kíváncsisága mégis odaviszi a szobájába, de az ágyát üresen találja. Tévedtem, gondolja. Meghalt.

Azután hangokat hall a folyosó felől. Három középkorú férfi ül ott cseverészve. Egyikük pizsamában. Snitzer az – beszéde összefüggő, figyelme éber. Goodmannak eláll a szava.

– Igazán hálás vagyok – mondja Snitzer sugárzó mosollyal.

Goodman elhárítja a bókot. – A sok önkéntes mentett meg – feleli.

– Miért tettétek? Miért nem adtátok fel?

– Nem is tudom.

A Mayo Klinika szerint Howard Snitzer, aki „egy kórházon kívül elszenvedett szívrohamot élt túl”, hosszabb ideig bírta gép és spontán pulzus nélkül, mint eddig bárki, bárhol, bármikor. A megpróbáltatások óta már visszatért Goodhue-ba, s az élete is visszazökkent a normális kerékvágásba. Sőt, egy négyszeres bypass operációnak köszönhetően még jobban is van, mint azelőtt. Találkozott a megmentőivel is. Dr. Roger White is közöttük volt. Ránézett a vigyorgó Snitzerre, és elsírta magát.

Snitzer tisztában van azzal, hogy nem tudja viszonozni ezeknek a férfiaknak és nőknek, amit érte tettek. Szakács lévén ezért sajátos megoldást választott: – Addig etetlek benneteket, amíg rimánkodni nem kezdtek, hogy hagyjam abba.

Vote it up
303
Tetszett?Szavazzon rá!