Csak semmi cirkusz!

Észbontó, hogy amikor elindul a Forma–1, szinte megáll az élet! Mintha a férfiemberek az anyatejjel szívnák magukba ezt a mániát

Mindig csodálattal tölt el, hogy micsoda zseniális lény a férfi. Igaz, én csak egy nő vagyok, ráadásul szőke, így aztán lehet, hogy genetikailag programozva lettem a tátott szájjal történő csodálkozásra.

Vegyünk például egy hároméves Pistikét. A felületes szemlélő azt látja, hogy már két órája hasal a szőnyegen, párnás kis kezével aprócska műanyag járgányt tologat körbe-körbe, és azt ordítja, hogy brű-brű. De nézzük meg őt közelebbről, a kint felejtett kicsi nyelvét, a hajszálnyi barázdákat a homlokán, és máris kiderül, hogy micsoda magasröptű agymunka folyik, hiszen éppen azt számolja, hogy tenyere nyomatéka szorozva erő, szorozva kar hatására miként gyorsul avagy lassul a csodajárgány. (Mindezen tudást, ha nagy lesz, Forma–1-es pilótaként kamatoztatja majd.)

Aztán ott vannak a hatéves Lajoskák, akik mit sem törődve az őserdők fáival, már a hetvenedik A4-es papírból hajtogatják a repcsit, de ez csak a felületes szemlélő számára tűnik bosszantó pazarlásnak, hiszen Lajoskák azt kísérletezik éppen, hogy a papírgöbzaj farkából hány csipetet kell letépni, szárnyát milyen koszinuszban kell kipöndöríteni, orrát hány pöccintéssel kell felturcsizni ahhoz, hogy a találmány a szekrény tetejéről a legkacskaringósabban szálljon alá a fikuszba. (Fenti tapasztalatot később a versenyautók aerodinamikai tervezésénél hasznosítják majd.)

És nézzünk csak néhány tizenöt éves mihaszna Ferikét, kiket haza nem lehet szólítani a játékteremből, pedig dehogy mihasznák ők, amikor a hidraulikus lábakon mozgó berendezésben ülve a tökéletes versenypályát gyakorolják 3D-ben… (És tesztpilóták meg versenyautó-fejlesztő mérnökök, valamint gumikicserélők lesznek, ha megnőnek.)

És lám, mind megnőttek. Érett férfiak lettek, néhányuk itt áll a dobogón tűzhatlan ruhában, bukósisakjuk, mint a páncélos lovagoknak, a hónuk alatt, szépségkirálynők pózolnak a lábuk előtt, csodálva a világbajnok férfit, aki száztizennyolc ezredmásodperccel előbb ért oda.

Aztán megint néhányuk (akiket nyilván szintén szépségkirálynők gyűrűje leng körül) milliárdos szponzorok, ők azok, akik országukat adnák egy istállóért, amely majd hős világbajnokot terem.

Aztán megint néhányan füldoktorok lettek, hogy a márciusban elinduló és a világot körbesikító száguldó cirkusz hallássérültjeinek kidugaszolják a füljáratait.

Aztán pedig a maradék néhányak – és ezzel a pálya körbeért – szintén padlógázzal tepernek, csak hogy hazaérjenek a Forma–1-közvetítésre, és nekifutásból bekapcsolják a tévét, és már vinnyog is a sok fülnyüvő járgány, a mi szőke hajunk pedig magától bepöndörödik.

És ők boldogan hátradőlnek, ledobnak egy energiaitalt (Vettelnek tuti szárnyakat adott), és már alszanak is békésen szuttyogva, és arról álmodnak, hogy ők a hős világbajnok, akinek bukósisak van a hóna alatt és pezsgő a kezében, lába előtt pedig a legeslegszebb királylány, aki csak csodálja és csodálja, tátott szájjal…

De ébresztő! Hát dehogyis érdekli Pistikét a nyomaték vagy Lajoskát az aerodinamika, sőt, talán még Sebastian Vettel is ellenne a száguldó fémkoporsója nélkül, ha biztosan tudhatná, hogy csodáljuk mi anélkül is. Lányok, asszonyok, ha elegetek van a márciustól beinduló őrült száguldásból, csak semmi cirkusz! Tessék egy kicsit több csodálattal lenni csak úgy, minden ok nélkül, hátha akkor nyugton marad a hős férfiember, és hasznosabb tevékenységben teljesíti ki a géniuszát.

Vote it up
225
Tetszett?Szavazzon rá!