Cseles csigacsapat

A puhatestűek fittyet hánynak az ember alkotta akadályra – ezzel és két másik remek sztorival bizonyítjuk, hogy okosak az állatok

Kapcsolódó cikkek

Mivel álmatlanságban szenvedek, hajnali 3-kor kimentem a kertbe friss levegőt szívni. Néhány csiga éppen jóízűen rágcsálta a pár napja ültetett salátapalántákat, amitől, hogy is mondjam, nem voltam kirobbanóan boldog. Nekiláttam hát, hogy kezdetleges ismereteim, továbbá egy kilencvoltos elem, némi drót és egy ellenállás felhasználásával összebarkácsoljak egy kis kerítést. Gondoltam, ez emberbarátibb megoldás, mint ha mérget szórnék el, veszélybe sodorva ezzel a szomszéd kisállatait is.

Kivártam, amíg az öt csiga végre-valahára odacammog az akadályhoz. Amikor finoman megérintették a drótot, cseppnyi ütést éreztek, mire „hátramenetbe kapcsoltak”. Egészen zseniális feltalálónak éreztem magam, és néhány órára magával ragadott az illúzió, hogy briliáns ötletem jóvoltából bizony most már egykettőre gazdag ember leszek!

Miután vagy két órán át figyeltem a csigákat, legnagyobb elképedésemre megtalálták a módját, hogy keresztülhúzzák a számításaimat. Az egyik csiga megállt a drót alatt, a másik felmászott az első házára, így át tudott jutni a drót fölött a minimális áramütés veszélye nélkül. Szóhoz sem jutottam, hogy a csigák így túljártak az eszemen!
Hayden Sherwood

Larry, a birka
Vidéken nőttem fel, így sokféle állatot megismerhettem. A kedvencem Larry volt, akit magam neveltem fel pici bárányból hatalmas, vastag bundájú birkává. Jó cimborák lettünk: tanítás után szinte mindennap megsétáltattam. Póráz sem kellett hozzá, úgy lépegetett mellettem, akár egy kutya. Egy alkalommal az ösvény felénél lecövekelt, és figyelt. Én már az ösvény végén jártam, amikor vágtatás hangja ütötte meg a fülemet: Larry közeledett teljes sebességgel. Majdnem feldöntött, de hirtelen lefékezett, fejét oldalra döntötte, és kópés fény csillant meg a szemében. Attól kezdve minden sétán előadta ezt a „magánszámát”. És még azt mondják, hogy a birkák buták...
Stacey Tajber

Tisztára mosva
Sheena, 12 éves border collie kutyám ma higgadt és megfontolt hölgy, de ez nem volt mindig így. Imádott gödröket ásni, én pedig le akartam erről szoktatni. Ám mivel nem szeretett bajba kerülni, nagyon ügyesen igyekezett a szidalmaimat elkerülni. Egy nap, amikor számon kértem rajta ásási szenvedélyét, kötelességtudóan megmutatta először az egyik, majd a másik tappancsát. Tiszták voltak, az orra azonban sáros, és persze csakhamar megtaláltam a frissen ásott gödröt is. Nem értettem. Később láttam, hogy a tálkája sáros vízzel van tele. Vagyis megmosta a tappancsait, mielőtt én szemügyre vettem őkutyaságát! Hogyan is haragudhattam volna rá mindezek után?
Rob Harrop

Vote it up
274
Tetszett?Szavazzon rá!