De akkor mit egyek?

Ahányszor nekiállok, hogy egyek valamit, eszembe jut egy nemrég hallott vagy látott műsor a „mérgező” táplálkozásról

Kapcsolódó cikkek

Az van, hogy éhes vagyok. Falun töltött, régi nyarakról ábrándozom, nagyi vajas kenyeréről. Képtelenség volt vékony szeletet vágni a még langyos kenyérből, megolvadtak rajta a sárga vajdarabok. Hozzá frissen fejt tej dukált, még tehénmeleg, sűrű tejszínnel.

Szóval nagyon, de nagyon éhes vagyok. Itt Pesten. Már megint. Vagyis még mindig. Mert ahányszor nekiállnék, hogy egyek valamit, eszembe jut egy nemrég hallott vagy látott műsor a „mérgező” táplálkozásról, és elmegy a kedvem az egésztől.

Például úgy döntök, hogy eszem egy kis vajas kenyeret, kinyitom a hűtőt, meglátom a vajat, szép nagy, és majdnem olyan sárga, mint régen, de akkor bevillan, hogy fúúúj, csupa zsír és koleszterin. Jó, akkor inkább margarinos kenyeret eszem.

De nem eszem, mert a margarinról az hírlik, hogy gyári zsírral keményítik, ami nem tudom, micsoda, de a tehénzsírnál biztos nem finomabb.

Sebaj, úgyse jó kenyeret enni, most hallottam a rádióban, hogy a gabonafélék színezéket tartalmaznak, a színezékektől pedig hiperaktív leszek, és le-föl viháncolok hujjogatva a felmosóval, ahelyett, hogy leülnék kajálni végre. De mit?

Bekapok egy kis sonkát, az legalább nem hizlal, tegnap vettem, szép rózsaszín, és egyáltalán nem zsíros. És nem is sonka. Inkább szója és nitrozamin. A nitrozamint nem annyira szeretem, olvastam az újságban, hogy rákkeltő, és úgy rémlik, a szója is szerepelt már horrorfilmben.

Akkor inkább kisütök egy kis előre panírozott tonhalat, abban foszfor van, és az jó. Meg ízfokozó, és az nem jó. Mert az ízfokozótól ingerlékeny leszek, földhöz vágom a frizsidert, ráadásul agyilag is károsodom, ahogy szegény kísérleti patkányokkal is történt, a neten olvastam.

Megvan! Gyümölcsjoghurt! Zsírszegény, cukormentes, szuper! Lenne. Ha nem lenne benne édesítőként aszpartám. Régen szacharint használtak, de már nem, mert rákkeltő, most viszont aszpartámot, ami zöld hályogot és irritábilisbél-szindrómát okoz. A tévében adták. Nem tudom, milyen az irritábilisbél-szindróma, zöld hályogom se volt még, de valami azt súgja, hogy inkább a gyomorkorgás és a szemkopogás.

Zöldség! Igen. Mától csak zöldséget eszem. Dehogy eszem! Mert mi van a zöldségben? Műanyag trágya és más csúfságok. Szerintem a paradicsom újabban piros színezőből és szivacsból van, az uborka pedig műfűből főtt zselatinból.

Az ízfokozótól ingerlékeny leszek, földhöz vágom a frizsidert, ráadásul agyilag is károsodom

Marad a gyümölcs. De ki tudja, nem csempésztek-e bele egy kis növekedési hormont? Akarok én nőni? Még az kéne!

Ehetnék még biokaját, de csak a hónap elején, hónap végén meg semmit, mert elviszi az összes kosztpénzt.

De akkor mit egyek? Anyukám szerint semmit, legalább fogyok. De az se jó, mert azt hallottam, hogy az alultápláltság depresszióhoz vezet. A depit nagyon nem szeretném, inkább iszom egy kis bort. De csak, ha előbb akarok asztmás lenni, mint becsípni. Bizony, bizony, a szulfitoktól. Megírták az újságban.

Nem szabad ám elkeseredni, mert mindenre van megoldás. Tessék, a napi étrend: reggelire három C-vitamin, egy pohár tej, szigorúan dobozos, mert az porból van, miképpen mi is, és semmiképp sem a tehénből, amely viszont hormonos műtrágyán kérődzik. Ebédre egy bögre, legjobb üresen, hozzá egy ábrándos gondolat, hogy már épp kiittuk belőle az ízlelőbimbóinkat bedrogozó zacskós levest. Vacsorára egy közepes adag fogkrém, lehetőleg fehér és íztelen, abban egészen biztosan nincs E-621.

De az is megoldás, ha nagyítóval minden apró betűs összetételt elolvasunk a boltban, szigorúan válogatunk, és beérjük kevésbé piros-ínycsiklandó-tartós kajával. Talán így megérjük a vacsiidőt.

Vote it up
336
Tetszett?Szavazzon rá!