Denzel Washington: Igazi jófiú

Miközben pályája egyre magasabbra ível, a hollywoodi sztár tudja, milyen fontos két lábbal a földön maradni

Megjelent: 2009. december

Kapcsolódó cikkek

Denzel Washington horribilis gázsija (filmenként 20 millió dollár) és elismertsége (két Oscar-díj) ellenére kitart azon álláspontja mellett, hogy ő köznapi ember. Szerető apa és férj, aki mindig udvarias és higgadt a nyilvánosság előtt. Ami egy ilyen kaliberű hollywoodi sztár esetében, mondhatni, rendkívüli.

2009. decemberében jelenik meg DVD-n a Hajsza a föld alatt című, egy New York-i metrószerelvény eltérítéséről szóló filmje. A cselekmény a metró egyik dolgozója (Washington) és egy börtönviselt pszichopata (John Travolta) alakja körül bonyolódik. A dráma még közel sem ér véget, amikor a Washington alakította szerény figurát már rég a szívünkbe zártuk.

A Los Angeles-i forgatás helyszínén adott interjú során hírnevéhez méltón előzékeny és mosolygós.

Reader’s Digest: Egy fotón kabátban és sapkában egyedül üldögél a pódiumon Barack Obama beiktatási ceremóniája előtt. Miért ment oda két órával korábban?
Denzel Washigton: Több is volt, mint két óra. A feleségem tehet róla. [Washington 26 éve él házasságban Paulettával.] Ha a fiam meccse hétkor kezdődik, mi már ötkor ott vagyunk. A beiktatás 11.30-kor volt, ő már reggel hétre odacipelt minket.

RD: Min gondolkozott?
DW: Azon, hogy mennyire fázom.

RD: Megválasztása előtt Obama elnök egy Tyra Banksnek adott tévéinterjúban azt mondta, hogy szeretné, ha ön játszaná a szerepét a róla szóló filmben. Illene önhöz a karakter?
DW: Nagyon hízelgő, hogy ezt mondta, amikor azonban az ő történetét majd megfilmesítik, én már nagyon öreg leszek. Ha pedig most készülne el az a film, az elnök akkor is túl elfoglalt volna ahhoz, hogy kérdésekkel nyaggathassam az alakításommal kapcsolatban.

RD: Egyszer azt mondta: „Ha megnövök, olyan akarok lenni, mint Clint Eastwood.” Hát most olyan. Játszik és rendez. Miért éppen ő a példaképe?
DW: Nem csap nagy hűhót maga körül és kitűnő formában van.

RD: Akárcsak ön.
DW: Amikor a The Great Debaterst (egy vesztes főiskolai vitacsapatról szóló 2007-es filmet) rendeztem, 93 és fél kiló voltam. A vágószobából 11 kilóval súlyosabban léptem ki, úgyhogy komolyan elkezdtem edzeni. Aztán elszakadt a térdem, és meg kellett operálni. A következő hat hétben csak ülve tudtam edzeni. A Hajszát 104 kilósan kezdtem el, végül 13 kiló lett a túlsúlyom. Úgy döntöttem, rendben, egy átlagos fickót alakítok, ez a filmnek még jót is tesz. Most 22 és fél kilóval vagyok soványabb. Heti hat napot edzek. A következő filmemben, az Eli könyvében [amelyet előreláthatóan 2010-ben mutatnak be] megint egészen más lesz a formám.

RD: Az önnek felajánlott forgatókönyvek sokaságából miért éppen a Hajszára esett a választása?
DW: Szeretek Tony Scott rendezővel dolgozni. Ő is sok kutatómunkát végez. Valóságos történetet dolgoztunk fel egy bajba került fickóról. És szeretem Travoltát, az egyik legaranyosabb ember, akivel valaha dolgoztam. Tetszett, hogy egy átlagos fickót kell megformálnom, aki rendkívüli körülmények közé keveredett. Éppen befejeztem egy rendezést, és valami nagyobb szabású dolgot akartam csinálni. A következő pillanatban már ott voltam New York alatt, két metróállomás között. Csak a patkányok és én.

RD: Egyesek szerint ön olyankor nyer Oscart, amikor kicsit eltávolodik a fekete vezetők életrajzi filmjeitől, és gonosztevőket alakít.
DW: Én csak filmezek, és élvezem, amit csinálok. A Kiképzésben kapott szerepem volt a legdurvább figura, amelyet életemben játszottam. Eszembe se jutott, hogy, aha, ezzel Oscart lehetne nyerni. Állítom, hogy jobban meglepődtem, mint bárki más. Viszont azt tapasztaltam, hogy szeretek rosszfiúkat játszani. Nagyon szórakoztató.

RD: A magánéletben mindent elkövet azért, hogy jófiú legyen. Elkötelezett bibliaolvasó. Most éppen a biblia melyik könyvénél tart?
DW: János [apostol első levele] harmadik fejezeténél, amely a bűnről, a törvénytelenségről és az engedelmességről szól. Most olvasom másodjára végig a Szentírást. Már csak négy könyv van hátra. Aztán kezdem elölről az egészet.

RD: Sokszor beszélt már a családja iránti szeretetéről és a gyermekei iránt érzett apai büszkeségéről. Mit tanult a négy gyerekétől?
DW: Most éppen azt, hogy felnőttek. Nagy dumás vagyok, és most meg kell tanulnom befogni a számat. Izgalmas átmenet ez a számomra – és még inkább a feleségem számára, aki 25 éve igyekszik mindennel felvértezni őket.

RD: Évtizedek óta mindenkinek azt nyilatkozza: „Nem vagyok ünnepelt híresség, csak egy színész, aki mostanában elég népszerű.” Természetesen ön is tudja, hogy sztár. Miért ilyen szerény?
DW: Vagyok, aki vagyok – egy átlagos fickó, akinek remek munkája van. Az elemzésem másra tartozik. El kell mennem egy kölyökmeccsre, aztán a lányomat viszem meghallgatásra. Ma ez a dolgom.
 

A Denzel Washingtonnal készült interjút angolul is elolvashatja.

Vote it up
194
Tetszett?Szavazzon rá!