Nemzetközi kapcsolatok szakon szereztem diplomát Olaszországban. Aztán állást kaptam Brüsszelben, de a férjemmel hamar eldöntöttük, hogy az apósom 70-es években nyitott Hiša Franko nevű szlovéniai étterme sokkal jobban érdekel bennünket.
Első lépésként körbeutaztuk a világot, helyesebben körbeettük, megpróbáltuk felfedezni és megérteni, mitől a legjobbak a világ legjobb éttermei. Azután magamra zártam a konyhaajtót, és kemény munkába kezdtem.
A fogásaimban megpróbálom bemutatni az adott évszakot, a helyi sajátosságokat, az utazásainkon szerzett tapasztalataimat és női mivoltomat. Autodidakta vagyok; arra az érzékemre támaszkodhattam, no meg arra a tudásra, amit az anyósom átadott nekem.
Legtöbbször helyi alapanyagokat használok: bárányt a közeli hegyekből, kecskét, vadat vagy éppen a közeli legelőkön nevelkedett marhát, vadvirágokat és vadon termett fűszernövényeket, a tejtermékek is itteniek. Ezek az összetevők alkotják a Hiša Franko ízvilágának alapját.
Főételként egy szarvashátszín receptjét mutatom be az olvasóknak, mert erdő mellett élünk, és ezek a fránya állatok letarolták az eperágyást és az almafáinkat – mondja, és mosolyog. Desszertnek pedig Millefeuille-t ajánlok.
Hozzászólás