Dohogva mindörökké

A humoros írás szerzője őszintén bevallja, hogy házasságának igen szilárd alapja van: a szívből jövő zsörtölődés

Kapcsolódó cikkek

Ha felbomlik a házasságom, Rob Marcianót fogom okolni érte. Rob Marciano lesz a következő férjem, bár pillanatnyilag inkább a CNN kimondhatatlanul jóképű, sűrűn tévedő meteorológusaként ismert. Alakra, mint Ken (bár remélhetőleg a fiú-Barbie-tól eltérően Rob férfiassága szabad szemmel is látható), keze egy istené, amelynek egyetlen érintésével képes sistergő villámokat szórni az időjárástérkép-monitorra: fürge ujjai alatt csak úgy reszketnek a felhőfrontok. De elsősorban ártatlan ministránsfiú tekintete taglóz le. Az a bánatos szempár, amely azt sugallja: „Bocsánat, de gőzöm sincs, miről beszélek. Egyikünknek se. Hogy közeleg-e szörnyű hóvihar? Sejtelmünk sincs róla.”

Nos, lehetséges, hogy futólag tettem már említést Johnnak, a férjemnek Rob Marciano iránti lángoló szenvedélyemről úgy egy-két-háromszázszor. De hát magam sem veszem komolyan rajongásomat egy olyan férfiért, aki a fiam lehetne. Mint ahogy az sem rendít meg különösebben, amikor John áhítatosan suttogja jövendőbelije, Martha Graham nevét. – Martha… te vagy az igazi! – mormolja különösen olyankor, ha a mikrosütőben melegítem fel a zacskós levest, mert a tűzhelynél elkészíteni túl nagy fáradság volna.

Rob azonban háztartásunk neuralgikus pontjává vált. Valahányszor a meteorológia Adoniszának egy-egy baljóslata valótlannak bizonyul, csak úgy záporoznak rám férjem epés megjegyzései: – Mit is mondott Robbie tegnap? Zivatar, felhőszakadás? Nézz csak ki az ablakon! Hétágra süt a nap. Szinte elvakít…

Azt hiszem, John titokban mulatságosnak találja szerelmetes hevületemet. De szeret bosszantani, mert szerinte a morgolódás mindig is házasságunk sarokköve volt.

És most következik a vallomásom: John zsémbelését kifejezetten kedvesnek – és végtelenül mulatságosnak tartom. Emlékszem, egyszer megkérdeztem egy állatorvos barátomat, miért az angol buldog a kedvenc kutyafajtája. – Egyfolytában olyan mérgesnek tűnnek – felelte. – Ettől valahogy jókedvem lesz. – Pontosan értettem, hogy mire gondol.

A hasonló humorérzék a szerelem próbája, előre jelzi, hogy egy pár együtt marad-e. Egy nemrég készült tanulmány alátámasztja a nézetemet. Patrick Whalen és Robert Levenson, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológusai a hosszú ideje együtt élő házaspárok stressz-szintjét vizsgálták, és a vérnyomás, a pulzus és verítékezés mérése alapján kimutatták, hogy a szeretetteljes (de nem bosszantó vagy gúnyos) humor türelmesebbé és fogékonyabbá tesz minket partnerünk iránt a feszült időszakokban. Vagyis: jobban szeretjük őket, mert ha velünk vannak, jobban érezzük magunkat. Így persze hosszabb ideig maradunk mellettük. Ezt ösztönösen eddig is tudtuk, de azért jó, hogy a tudomány a pártunkra állt.

A „Házassági bíró”
Tom Papa, a Házassági bíró („Marriage Ref”) sorozat házigazdája a házasságok árnyoldalával találkozik hétről hétre. Ez a véleménye: – A házasság olyan, mint egy terepjáró. Talán nem szép, de átvisz hegyen-völgyön.

A további meglátásai a következők:

A valóságshow-k a házasságot próbálják lemásolni. – Kirakjuk ezeket az idegeneket egy szigetre, és megnézzük, képesek-e életben maradni 66 éven át.

– Ebből a meggondolásból azt ajánlom a boldog házasság révébe igyekvőknek: hazudjanak! Mindig hazudjanak. Nem a nagy dolgokban persze, de itt egy férfi és egy nő együttéléséről van szó, akikben nincs semmi közös. De ezt sohasem vallhatják be.

Nő: Nincs kedved eljönni velem gyertyát venni?

Férfi: Isteni ötlet, úgyse tudtam, mit csináljak szombaton!

– De a nőnek is hazudnia kell, hiszen egy gusztustalan férfival él együtt. Úgy kell tennie, mintha örülne annak, hogy ez a szőrös szörnyeteg ott lakik a házában.

– A nők mindig előre haladnak. „Talán, ha majd eljegyezzük egymást, talán, ha majd összeházasodunk, talán, ha majd gyerekeink lesznek, talán, ha majd felújítunk.” A pasik? Képesek volnának egész hátralevő életüket leélni az első garzonban, ahová beköltöztek.

– A show-ból két dolgot tanultam meg a házasságomról. Az első, hogy minden pár szeretné azt hinni, hogy ők különlegesek. Felejtsd el! Minden pár rendelkezik egy titkos házassági kézikönyvvel, és valamennyien ennek az utasításait követjük anélkül, hogy tudnánk, hogy a többieknél is van belőle egy példány.

Arra is rájöttem, hogy Cyntia és én egész jó formában vagyunk. Tíz év után nem is rosszak a veszekedéseink.

– Szerepelt a műsorban egy pár, akik 35 éve házasodtak össze, most a nő a Beverly Hillsre szeretne visszavonulni, míg a férj egy amish faluba. Nocsak?

35 évig élsz együtt valakivel, és a végén ilyen távolra kerültetek egymástól? Ez lehetetlennek tűnik.

Persze a Házassági bíró adásaiban szereplő párokat látva már senki sem áltatja magát azzal, hogy egy házasságon belül bármi is lehetetlen.

– A nevetés a legnagyobb intimitást teremti meg két ember között, ami érintés nélkül kialakulhat – állapítja meg Gina Barreca, a feminista tudományok professzora a Connecticuti Egyetemen. – Gondoljon csak bele! A filmekben két ember mindig nevet vagy sír közvetlenül az előtt, hogy megérintené egymást. – És lássuk be, Julia Roberts kivételével szinte mindenki jobban fest nevetés közben.

Egy jó kis röhögés nemcsak a hétköznapi stresszt oldja. A hasonló humorérzék átsegít életünk legfájdalmasabb szakaszain.

Egyik barátnőm épp próbálja helyrehozni a házasságát, miután férje rövid időre elhagyta egy másik asszonyért. A „másiknak” volt két gyereke, egy öt- és egy hétéves. A terápia részeként a férjnek be kellett vallania a bűneit.

– Én meg csak zokogtam, zokogtam, miközben Rick elmesélte, hogyan vitte el nyaralni a nőt és a gyerekeit – mondta a barátnőm. – Majd meghaltam a gondolattól, hogy ilyen bensőséges kapcsolat volt közöttük. Aztán Rick végső elkeseredésében kinyögte: „De, de… Disney Worldbe utaztunk”.

– Ekkor egy pillanatra elhallgattam. Eszembe jutott, hogyan utaztunk mi is Disney Worldbe, amikor a gyerekeink még kicsik voltak. A hosszú sorok, a hőség, az, ahogy a fiunk rémülten felsikított, valahányszor meglátta Mickey-t vagy Goofyt… Ó, istenem, az minden volt, csak nem romantikus… Hirtelen elkezdtem nevetni, és ő is. Ez volt a fordulópont számunkra.

Persze a humor fejbe is kólinthat, különösen, ha nem jön be a poén. Hány házasság omlott össze, amikor az egyik vagy mindkét fél rádöbbent: de hisz ezt valaha viccesnek találtuk!

Másik barátnőm, Lauren egy sor orvosi vizsgálaton esett át, hogy kiderítsék, mi áll egyensúlyzavarai és kettős látása hátterében. Később sclerosis multiplexet diagnosztizáltak, de eleinte az orvosok agydaganatra gyanakodtak. Egy röntgenfelvétel előtt heccből felírta a homlokára: „Ezt az agyat”, hisztérikusan parodizálva a sebészek eljárását, akik cédulával jelölik meg az operálandó végtagot.

– A férjem egyáltalán nem találta viccesnek – meséli Lauren. Az, hogy nem tudtak együtt nevetni életüknek ebben e kritikus pillanatában, jelezte, hogy házasságuk mélypontra jutott. Hamarosan elváltak.
 

Függetlenül attól, hogy John és én kézen fogva andalgunk-e a parkban, vagy álmunkban kihajítjuk a másikat az ablakon, örömmel jelenthetem, hogy még mindig ugyanazokat a dolgokat találjuk mulatságosnak – s valószínűleg ezért vagyunk még mindig együtt.

Itt van például, ami pár éve történt. A kimondhatatlan nevű izlandi vulkán kitörése és az összes európai repülőjárat törlése vagy elhalasztása után a férjemnek Angliába kellett utaznia. John, aki folyton aggodalmaskodik akkor is, ha minden rendben, most magán kívül volt. Mi lesz, ha a járata napokat késik visszafelé? Vagy, ami még rosszabb, mi lesz, ha megérkezik Angliába, és utána újra kitör a vulkán? Végleg ott ragad? És mi lesz, ha a gépe hamufelhőbe kerül? És lezuhan?

Ez a monológ napokig tartott. Végül felhívott a reptérről azzal, hogy a gépe rendes időben fog indulni, de ő arra gondolt, hogy mégsem száll fel rá. – Édesem, ha valami történne veled a gépen, szeretném, ha tudnál valamit.

– Igen?

– Rob Marciano és én mindig rád fogunk gondolni, amikor beváltjuk a légitársaság csekkjeit.

Döbbent csend. Aztán felnyerített. Majd felszállt a gépre. És túlélte.

– Az egyetlen ok, amiért az ember hosszú távú kapcsolatot tart fenn egy másik felnőttel, az, hogy legyen kivel együtt nevetni – mondja Gina Barreca. – Arra, hogy föltegye a függönyöket, mindig föl lehet valakit fogadni.

Vote it up
276
Tetszett?Szavazzon rá!