Dr. Douala hosszú menetelése

Párizsi betegei nem sejtik, mekkora utat tett meg Afrikából származó orvosuk, míg ideért

Kapcsolódó cikkek

Ugyan már, uram! Fölösleges tagadnia, hogy megint iszik! A rendőrség is megerősítette.

A Párizs melletti Lagny kórházának addiktológiai osztályán lévő rendelőjében dr. Wilson Douala hangja szelíden, de határozottan cseng.

A vele szemben ülő férfi bosszús. – Csak egy kicsit – ismeri el. – De egyáltalán nem voltam részeg. Különben is, maga igazi orvos?

A Kamerunból származó dr. Wilson Douala öt éve kezel alkoholbetegeket. Hivatása türelmet és bölcsességet igényel. És az élete arra tanította, hogy keményen állja a sarat.

Yaoundéban több mint száz diákkal ült egy osztályban, ötösével szorongtak egy padban. Wilson mégis kitűnően tanult, és a szülei megpróbálták bejuttatni az egyetemre. Helyben nagyon kevés lehetőség volt, egy európai egyetem szinte képtelenségnek tűnt. De akadt néhány ügynökség, amely kelet-európai egyetemekre küldött ki diákokat.

Wilson egész családja összefogott. 1992-ben egy reggel apa és fia pénzzel teli diplomatatáskát szorongatva ment keresztül Doualán, az ország nagy kikötővárosán. Aztán letették a készpénzt egy asztalra a Szentpétervári Egyetemre való beiratkozás fejében.

Pár hónap múlva a moszkvai repülőtér előcsarnokában egy csoport diák fogvacogva nyitogatta bőröndjét, valami meleg ruhát keresve. A nézelődők közül egy fiatal srác lépett elő, és kezet nyújtott Wilson-nak. Valami érthetetlent mondott, amin a többiek nevettek. Később Wilson megtudta a szavak jelentését: „Isten hozott titeket, majmok!”

Mivel tudott franciául, azt tervezte, hogy a Szentpéterváron eltöltött hét év és a diploma átvétele után Franciaországban szerez gyermekorvos szakképesítést. Csakhogy nehéz volt vízumhoz jutni. Wilsonnak azonban hasznára vált az udvariassága. Miközben sorban állt egy boltban, egy nő lépett be, aki láthatóan nagyon sietett. Wilson átengedte neki a helyét, a nő megköszönte, és beszédbe elegyedtek.

Kiderült, hogy ő a francia konzul felesége. Huszonnégy órán belül megkapta a vízumot.

Első párizsi benyomásai meglepték. A vonaton, amely a repülőtérről a főváros központjába vitte, több színes bőrűt számolt meg, mint fehéret.

Hamar kapott gyakornoki helyet egy kórházban, lemondott a gyermekgyógyászatról – túl sokan dolgoznak ezen a szakterületen –, és az addiktológiára specializálódott, mert ott több volt az álláslehetőség.

Hamarosan megkeresték afrikai barátai: – Nem gondolod, hogy haza kéne menned? – kérdezték. – Kevés az orvos otthon.

Hogy szolidaritását kifejezze, csatlakozott egy francia orvosszövetséghez, amely anyagokat és orvosi képzést nyújt Kamerunnak. Továbbá összegyűjtött 25 ezer könyvet kórházi könyvtárakból Párizsban, amelyeket konténerekben küld Doualába, az ottani diákoknak.

Miután feleségül vett egy francia nőt, Claudiát, Wilson francia állampolgárságért folyamodhatott. Hogy ellenőrizze, mennyire sikerült beilleszkednie, a Créteil prefektúra egyik tisztviselője megkérte, hogy énekelje el a Marseillaise-t, a francia nemzeti himnuszt. Anélkül, hogy észrevette volna, a szövegben szereplő „ma diadal vár” helyett azt énekelte, „ma boldogság vár”, így fejezve ki új hazája iránti érzéseit.

Vote it up
254
Tetszett?Szavazzon rá!