Egy Beatle szívügyei

Paul McCartney, aki immár 70 éves, egész életében az igaz és örök szerelemért küzdött

Kapcsolódó cikkek

Paul McCartney és John Lennon 1968. május 11-én cégük, az Apple Records népszerűsítésére repültek New Yorkba. A John F. Kennedy repülőtéren jókora tömeg fogadta őket, majd szegődött nyomukba a szállodájukig. Másnap a két Beatles-tag a Szabadság-szobor körül hajózó jachton tartott fogadást, azután sajtótájékoztató következett.

Linda Eastman fotóriporter is megjelent ezen a sajtótájékoztatón. Paul előző nyáron Londonban ismerkedett meg a fiatal és csinos fotóssal, aki egy zenészekről tervezett könyvhöz készített képeket, és egy bárban mutatták be őket egymásnak.

A nő többedmagával hazakísérte Pault, de az este történéseinek emléke elhomályosult. – Az ember azt hihette, csak egy lány a sok közül, az ikszedik buliból – jegyezte meg McCartney barátja, Dudley Edwards.

– Az Apple sajtótájékoztatóján elevenedett föl a kapcsolatunk Paullal – emlékezett vissza Linda. – Sikerült odacsúsztatnom neki a telefonszámomat. Föl is hívott, és azt mondta, aznap este elutaznak, de szeretné, ha kikísérném őket a reptérre. Úgyhogy beszálltam a limuzinjukba, Paul és John közé.

Az Apple cég New York-i üzletfele, Nat Weiss is a kocsiban ült. A férfi úgy látta, ez a mozzanat is hozzátartozik Linda fáradhatatlan férjvadászatához. – Régóta hajtott Paulra – mondta –, de azt hiszem, Paul akkor még nem döntött Lindát illetően.

McCartney hazatért Angliába, ahol fölvették a Beatles – sima fehér borítója miatt leginkább Fehér album néven emlegetett, hivatalosan a The Beatles címet viselő – leplezetlenül nagyra törő, művészieskedő lemezét. A Beatles tagjai ekkor már külön utakon jártak, eltérő és egyéni dalokat alkottak. Míg John Lennon olyan számokat írt, mint a Revolution vagy a Yer Blues, George pedig a While My Guitar Gently Weeps szerzőjeként járult hozzá az albumhoz, Paul a szerzője a legmaradandóbb sikereknek, amilyen például a Back in the USSR, a Blackbird, a Mother Nature’s Son és a bájosan csacska Rocky Raccoon.

A zenei változatosság azonban részben abból fakadt, hogy a Beatles immár nem alkotott összetartó csapatot. A tagok egyre többet civakodtak, sokszor a saját számaikon dolgoztak, kritizálgatták egymást és munkatársaikat.

Paul és Jane Asher 1967-benYoko Ono jelenléte eleinte bizonyos értelemben pezsdítően hatott, végül azonban megpecsételte a zenekar sorsát. Yoko kitúrta John Lennon első feleségét, Cynthiát, és behurcolkodott John vidéki rezidenciájára, Kenwoodba. Mindenhová, még a Beatles lemezfelvételeire is elkísérte Johnt. Éppúgy különbözött Cynthiától, ahogyan George feleségétől és Ringóétól is, mivel azok az asszonyok mind a Beatles engedelmes támogatóinak bizonyultak. Nem hasonlított Paul régi barátnőjére, Jane Asherre sem, aki ügyelt arra, hogy ne ártsa bele magát Paul munkájába, és folytatta saját színésznői pályáját.

1968 májusának végén, amikor a zenekar stúdióba vonult, George és Ringo megrökönyödtek azon, hogy Yoko egyszerűen John mellé telepedett, és a felvétel végeztéig nem is tágított onnan. A Beatles tagjai azelőtt nemigen tűrtek meg másokat a stúdióban – legfeljebb néha egy-egy vokálozót vagy csörgődobost. Most pedig Yoko ott ült a fiúkkal, vokálozott, még a stúdiófülkében folyó munkába is beleszólt.

Az is hallatlannak számított, hogy az együttes valamelyik tagja lemezfelvétel közben elutazzon Londonból. Paul, George és Ringo most mégis elhagyták a várost. Paul északra ment, hogy a fivére esküvőjén vőfélykedjen, és Jane Ashert is magával vitte.

Paul és Jane eljegyezték egymást, csakhogy nem jöttek ki jól. A fivér esküvőjén boldognak látszottak, ám Londonba visszatérve Paul lefeküdt egy másik nővel, Francie Schwartz forgatókönyvíróval, aki azért érkezett Londonba, hogy filmforgatókönyvet próbáljon eladni az Apple-nek. Francie ezután hamarosan beköltözött Paul londoni házába, a Cavendishbe, és követte őt az Apple-beli irodájába is.

Őrségváltás
Paul folytatta a stúdióbeli munkát, majd ismét távozott: üzleti ügyben Los Angelesbe repült. Félúton, New York-i pihenője közben fölhívta Linda Eastmant. Üzenetet hagyott, hogy a nyugati partra tart, és a Beverly Hills Hotelban vesz ki szobát.

Aznap este bejelentkezett a szállodába, majd belevetette magát az éjszakába. Másnap reggel az úszómedencénél viháncolt valami lányokkal, akikkel akkor ismerkedett meg. Később megbeszélésre ment a Capitol Recordshoz. Amikor visszatért a szállodába, hogy a következő programjához átöltözzön, Linda a küszöbén ült. A lány az első géppel odarepült New Yorkból.

– Paul erre rögtön szólt nekem, hogy tüntessem el az összes csajt, és bezárkózott a szobába Lindával – mesélte az Apple munkatársa, Tony Bramwell. Paul és Linda a következő napot együtt töltötték Mike Nichols filmrendező jachtján. – Egy szempillantás alatt elválaszthatatlanokká váltak – jegyezte meg Bramwell. – Az a lány tökéletesen megfelelt Paulnak: anyáskodó volt... dús keblű, és volt benne valami megfoghatatlan.

Akárcsak Paul, Linda is vadul füvezett. Egy egész szatyorra való anyagot hozott magával, neki is veselkedtek, és ahogy betéptek, még közelebb kerültek egymáshoz.

– Mindannyian elképedtünk, milyen mély érzelmeket táplál Linda iránt Paul – tette hozzá Bramwell, aki megfogalmazta, szerinte hogyan festettek Paulék másnap, amikor kijelentkeztek a Beverly Hills Hotelból. – Akár a sziámi ikrek. A reptérre menet egész úton kézen fogva ültek, és egymás szemébe néztek.

Linda visszatért New Yorkba, Paul pedig Londonba repült. Folytatta a munkát az új albumon és az Apple különféle más vállalkozásain. Lótott-futott az otthona, az irodája, a lemezstúdió és a szórakozóhelyek között, s a Beatles tagjai ezalatt egymás idegeire mentek. Paul magánélete kezdett bohózattá fajulni.

Francie szerint a Cavendishben egyik reggel arra ébredtek, hogy kopogtatnak a hálószoba ajtaján. – Ki az? – kérdezte Paul, mert mindig lődörögtek barátai a házban.

– Jane – felelte a menyasszonya, aki visszatért Londonba, hogy fellépjen egy színdarabban.

Paul kiugrott az ágyból, magára kapott valamit, levitte Jane-t a földszintre, majd ki a kertbe. Francie az ablakhoz lépett, Paul ráordított, hogy tűnjön el onnan. Azután Jane elment. Kisvártatva az édesanyja jelent meg a házban, és összecsomagolta a lánya holmiját.

Néhány nap múlva Jane egy televíziós műsorban szerepelt, ahol azt nyilatkozta, hogy fölbontották az eljegyzésüket Paullal. – Vége – szögezte le, és soha többé nem ejtett szót az ügyről.

John és Yoko ezalatt otthagyták Kenwoodot, és beköltöztek Paulhoz, a Cavendishbe. Együtt tévéztek, állítólag ópiumos süteményt eszegettek, de a helyzet rövidesen kényelmetlenné vált, ezért Johnék áttették a székhelyüket Ringo londoni lakásába.

Paul ekkor kiadta Francie útját. – Schwartz azt képzelte, hogy Paul imádja – mondta Tony Barrow, a Beatles PR-osa –, de én nyomát sem láttam ilyesminek. Paul egyszerűen kihasználta azt a lányt.

John közben el akart válni Cynthiától, és a Beatles emberei közül sokan szóba sem mertek állni az asszonnyal, nehogy magukra haragítsák Johnt. Paul azonban tartotta vele a kapcsolatot, és egyik nap Kenwoodba autózott, hogy elmondja, mennyire sajnálja, amiért John így bánik vele. Paul máskor is szokott dalokat kiötleni Kenwoodba menet, mert a régi időkben ott jöttek össze Johnnal, hogy számokat írjanak. Ez a kocsikázás is termett egy dalt, amellyel John ötéves kisfiát, Juliant akarta fölvidítani.

– Julianre célozva abból indultam ki, hogy „Hey Jules, don’t make it bad, take a sad song and make it better. Hey, try to deal with this terrible thing.” (Figyelj, Jules, ne bánkódj, fogj egy bús nótát, és jobbíts rajta. Igyekezz megbirkózni ezzel a rémes helyzettel.)

Paul és Linda Eastman 1970-benA sors fintora, hogy Paul immár otthon, éppen John és Yoko látogatásakor öntötte végső formába a dalt.

A Beatles a Hey Jude-ot a Fehér album helyett kislemezre vette föl. Több mint hétperces terjedelmével szokatlannak számított: akkoriban a legtöbb popszám három percen belül maradt.

Az első szó, a „Hey” az előtt hangzott el Paul szájából, hogy bármiféle zene hallatszott volna, a „Jude” alatt ütötte le az első billentyűt a zongorán, majd saját magát kísérte, a többiek a második versszaknál kapcsolódtak be, a dal lassanként bontakozott ki, egészen Paul sikolyáig, amellyel szenvedélyes, négyperces zárórész kezdődött, a Beatlest harminchat tagú szimfonikus zenekar egészítette ki, és John meg George zenes hangulatban nanananáztak. Ritkaság, hogy ennyire egyszerű refrén ilyen erőteljes hangzást eredményezzen.

A Hey Jude felvételén kívül azonban a Beatles zűrzavart okozott a stúdióban. George Harrison megfogalmazásával „fura légkör” alakult ki. Azután Ringo átmenetileg kiszállt az együttesből. Azt mondta, nem játszik jól, úgy érzi, kilóg a sorból. – Ti hárman tényleg együtt vagytok – jelentette ki.

John erre azt felelte, hogy szerinte inkább ő nem illik a csapatba, George, a legfiatalabb pedig kezdettől fogva úgy gondolta, hogy Paul és John mellőzik őt.

Paul közben elunta az élvhajhász legényéletet. Ahhoz az egyetlen nőhöz fordult, aki a legutóbbi hónapokban jelentett számára valamit. Linda egy kaliforniai megbízatáson dolgozott, Paul telefonált neki, és Angliába hívta.

Linda befejezte a fotózást, visszatért New Yorkba, onnan repült Londonba. Amikor megérkezett, Paul a stúdióban volt, úgyhogy Linda átment az Abbey Roadra, és fényképeket készített a zenekarról. Ez 1968. szeptember utóján történt, a Beatles históriája már majdnem véget ért, de Paul és Linda közös élete ekkor kezdődött.

A Paulnál egy évvel idősebb Linda apja gazdag New York-i ügyvéd volt, kliensei a szórakoztatóipar jól kereső személyiségei közül kerültek ki. Az apa, zsidó lévén, eredetileg az Epstein nevet viselte, de Eastmanre változtatta. Linda a New York állambeli módos Scarsdale-ben és a Long Island-i East Hamptonban nőtt fel, nyúlánk, vörösesszőke nővé serdült, mintha alkalmazkodott volna az apja által választott fehér-angolszász-protestáns családnévhez.

Linda tizenhét évesen iratkozott be az Arizonai Egyetemre, ott ismerkedett meg első férjével, Mel Seevel, összeházasodtak, egy kislányuk született. Két év múlva szétköltöztek, Linda a kicsivel visszatért New Yorkba. Lakást bérelt, fotózásból élt, gazdagok és hírességek társasági összejövetelein dolgozott.

Rockzenészek sleppjéhez tartozott, bőséges élettapasztalatot gyűjtött, és mire összeakadt Paullal, legalább húsz szeretőt szedett össze, köztük jó néhány híreset. Nyilvánvaló volt, hogy a szórakozáson kívül valami vonzó, menő pasit is keres, hosszú távra. Egy New York-i barátja úgy emlékszik, Linda még Paullal való megismerkedése előtt közölte vele, hogy kinézte magának McCartney-t.

– Azt mondta, hozzámegy feleségül.

Linda nemcsak a kedvese, hanem elszánt fegyverhordozója is lett Paulnak. – Vigyázott rá – mondta Peter Brown menedzser –, végtelenül, fenntartás nélkül hűséges volt, gondoskodott a háztartásáról és minden egyéb szükségletéről.

Paul azt is szerette benne, hogy Linda az egyszerű élethez vonzódott, ahogy bizonyos mértékig maga McCartney is. Áradt belőle az amerikai önbizalom, ami szintén tetszett a férfinak. A nemi életet mindketten fesztelenül és nyitottan fogták föl. Mindent elmondtak egymásnak a múltjukról. Linda úgy csípte a rock and rollt, mint Paul előző barátnője, Jane soha, és ugyancsak Jane-nel ellentétben nem zárkózott el a drogozástól.

Bár Lin (ahogy Paul szólította) modern, fölszabadult nő volt, nem ragaszkodott az önálló kenyérkeresethez. Már el is unta, hogy rockzenészek fotósaként tengődjön, szívesen megállapodott volna olyan férfi mellett, aki eltartja őt és a lányát. Örömmel hagyta, hogy Paul hagyományos férfiszerepet játsszon mellette, s ez természetesnek tűnt a fiatalember számára, aki – bármennyire kikupálódott is – konzervatív értékrendű északangol munkáscsaládból származott.

Amikor Linda megemlítette, hogy szeretne leállni a tablettaszedéssel, Paul egyetértett, és Linda teherbe esett. Elhatározták, hogy összeházasodnak, 1969. március 12-én elmentek az anyakönyvvezetőhöz, és aláírták a házasságlevelüket. Beugrottak egy templomba, hogy áldást kérjenek, fogadást adtak egy szállodában, majd New Yorkba mentek nászútra.

Linda zavaros időszakban lépett be Paul életébe. A Beatles felbomlófélben volt, Paul emiatt kis híján összeroppant. – A sok kínlódás, a csalódottság, a szomorúság, hogy oda ez a szuper banda, ez a klassz baráti társaság... Azt hittem, megbolondulok. Reggelente kedvetlenül keltem föl, és mindjárt a pohárért nyúltam.

Meghökkentő hasonlóságok mutatkoztak Linda és Yoko között. Ez a két erős asszony kiütött a nyeregből egy-egy hűséges, jámbor természetű angol nőt, akivel John, illetve Paul már régóta élt. Yoko idősebb volt Lindánál, és Japánban született, de fiatalon Amerikába került, és csaknem annyira amerikaivá vált, mint maga Linda. Miként Linda apja, Yokóé is vagyonos volt, New York-i bankszakember.

Linda és Yoko egyaránt belekeveredett a New York-i bohémvilágba – Yoko konceptművészként, Linda fotósként. És mire megismerkedtek a Beatles tagjaival, mindketten elváltak a férjüktől, a kislányukat nevelték.

Linda ébresztette rá Pault, hogy továbbléphet, a Beatles nélkül is zenélhet, ő segít neki, ha a férfi is akarja. Paul így kezdett gondolkozni a Beatles utáni pályáján, hallgatott Lindára, és még inkább kötődött hozzá. Sülve-főve együtt voltak. Nem sokkal házasságkötésük után írta Paul a Maybe I’m Amazed című számot, ebben adott hangot mélységes hódolatának az asszony iránt, aki kimentette ebből a Paul számára – mint énekelte – elképesztően érthetetlen helyzetből. Később még egy rajongó szerzeményt írt Lindának: a My Love 1973-ban a slágerlisták élére került.

Linda új házasságával közszereplővé vált, de a média durva, minden bájt nélkülöző egyéniségnek találta. Paul némelyik barátja hamisnak tartotta, úgy vélték, manipulálja Pault, kihasználja, hogy saját magát tegye híressé. Paul mégis ragaszkodott hozzá, hogy Linda is belépjen új együttesébe, a Wingsbe, pedig a vak is láthatta, hogy a nő amatőr. A legtöbben úgy gondolták, Lindát nem érdekli a hírnév, csak Paul kedvében akar járni azzal, hogy megpróbálja a zenekari tag szerepét játszani.

Paul és Linda meg a lányokA hosszú és kanyargós út
Paul és Linda együtt zenéltek, turnéztak. Paul örökbe fogadta Linda lányát, három közös gyermekük született, különböző angliai ingatlanaikban bensőséges családi életet éltek. Linda rajongott az állatokért, és az ő hatására Paul is állatbolonddá vált. Később Linda javaslatára csaptak föl vegetáriusnak – lehetőség szerint még az állataikat is növényi koszton tartották.

Az apaság átformálta Pault. A családi élet mindennél többet jelentett, és a Wings turnéin határozottan családias hangulat uralkodott. A kulisszák mögött sokszor a McCartney-csemeték rajzolgattak vagy mózeskosárban szundikáltak. Az egyik európai koncertkörútra babzsákokkal és matracokkal fölszerelt, tarkára pingált buszt vittek magukkal, amit a kölykök kimondhatatlanul élveztek.

Bár Linda és Paul továbbra is füveztek, a koncerteken Linda száműzte a drogot az öltözőkből.

A grupikat is hivatalosan eltiltotta, vagyis távol tartotta a kísértést, bár Paul egyáltalán nem mutatott hajlandóságot a félrelépésre. – Sosem láttam másik nővel – mondja róla Denny Laine, a Wings tagja.

Sőt, Denny alig látta Pault Linda nélkül. Ha Paul belépett valahová, fogadni lehetett rá, hogy mindjárt Linda is megjelenik. – Kellett Paulnak valaki, akire támaszkodhatott – magyarázza a vonzalmat Denny. – Linda vagyonos családból származott, így Paul tudhatta, hogy nem a pénzére utazik, és persze ott voltak a gyerekek is. A gyerekek mindenhová velük mentek. Paulnak azelőtt nemigen volt része ilyen életben, és tényleg imádta.

Linda 1995-ben egy csomót tapintott ki a hónaljában, és orvoshoz fordult. Az év decemberében kioperálták a csomót, ezzel eltávolították a rákos daganatot és a környező szöveteket. Paul és Linda azután sussexi birtokukra vonultak vissza, hogy az asszony ott lábadozzon. Ahogy Paul a feleségét figyelte, az édesanyja betegsége jutott eszébe, aki 1956-ban, Paul tizennégy éves korában emlőrákban hunyt el. Paul azóta sem felejtette el ezt a megrázkódtatást, és teljesen kiheverni sem tudta.

Paul bálványozta az anyját, aki ápolónőként és bábaként dolgozott, de munka után hazament, vacsorát főzött, és mindig szakított időt a gyermekeire. A fiú a Lady Madonna soraiban örökítette meg őt és a keményen dolgozó asszonyokat: „Lady Madonna, children at your feet / Wonder how you manage to make ends meet.” (Lady Madonna, gyerekek körülötted / Vajon hogy jutsz egyről a kettőre?)

Most a felesége jutott ugyanarra a sorsra. 1997 nyarán New Yorkba utaztak, ahol Lindát a tekintélyes Sloan-Kettering Onkológiai Központban kezelték, de kiderült, hogy a rák átterjedt a másik emlőjére is. Mindenféle beavatkozással próbálkoztak, a legnevesebb londoni és New York-i orvosokat keresték föl, az asszonyt rendkívül erős kemoterápiának és csontvelő-átültetésnek vetették alá. Arizonába repültek, hogy alternatív gyógymóddal kísérletezzenek. De kiderült, hogy az asszony mája megnagyobbodott, ami áttétet jelez.

1998 áprilisában Tucsonba repültek, hogy a sivatagban épült búvóhelyükön rejtőzzenek el. Április 15-én Paul és Linda kilovagoltak. 16-án reggel Linda rosszul érezte magát, ágyban maradt. Kómába esett. A gyermekei bementek hozzá, a szeretetükkel vették körül. Éjjel háromkor az asszony hánykolódni kezdett. Paul bebújt mellé az ágyba, és azt mondta neki, lovon ülnek, a sussexi erdőben ügetnek: – Virít a sok harangvirág, és derült az ég.

Mire befejezte a mesélést, a felesége meghalt.

Melléfogás
Paul McCartney 1999 májusában egy londoni díjkiosztó ünnepségen vett részt, ahol olyanok teljesítményét ismerték el, akik „megváltoztatták a világot”. A rendezvény anyagi támogatója, a Daily Mirror nem kis bravúrként könyvelhette el, hogy sikerült előcsalogatnia a felesége halála óta eltelt tizenhárom hónapban gyászba burkolózó egykori Beatles-tagot.

A ceremónia vége felé egy 31 éves, csinos nő lépett a színpadra feltűnő, áttetsző piros felsőben. Széles mosollyal, kacéran vetette hátra dús, szőke haját. Egy diákot konferált föl, aki vérmérgezés miatt elveszítette egy végtagját, és megküzdött a helyzettel.

Ránézésre nem volt azonnal egyértelmű, hogy a piros felsős nő maga is amputált, műlábon jár. Rokkantságáról csak kissé merev léptei árulkodtak. – Ki ez? – kérdezte Paul a napilap szerkesztőjétől, Piers Morgantől (aki mostanában inkább az egyik televíziós valóságshow zsűritagjaként híres).

Paul és Heather Mills 2000-ben– Heather Mills – felelte az újságíró, és néhány szóban bemutatta neki a nőt, aki a bulvársajtó világában kisebbfajta hírességnek számított: a vagány fotómodell, aki autóbalesetben fél lábát elveszítette, és most jótékony célra gyűjt adományokat.

Heather Mills az ünnepség után Kambodzsába utazott. Hazatértekor telefonüzenet várta: „Paul McCartney beszél. Szeretnék beszélni magával a jótékonysági akciójáról.” Paul ezután az irodájába invitálta Heathert, és 150 ezer fontot adott neki.

Paul McCartney-hoz hasonlóan Heather Mills is észak-angliai munkáskörnyezetből került ki. 1968-ban született, zilált családban nőtt fel. Tízesztendős korában bolti lopáson érték, tizennégy évesen elszökött otthonról, vasúti felüljárók alatt aludt, végül a szexipar peremére sodródott.

Első férjével egy sohói bárban ismerkedett meg. 1990-ben jugoszláviai síüdülésre utazott, ott viszonyba bonyolódott egy síoktatóval, és a polgárháború közepén találta magát. Érdeklődni kezdett azok iránt, akik taposóakna-robbanásban veszítették el végtagjukat. Visszatért Londonba, hogy adományokat gyűjtsön erre az ügyre és elváljon a férjétől. Egy este valamelyik bárban megismerkedett egy gazdag kötvénybrókerrel, és később, amikor a Kensington Roadon keltek át, motorkerékpár gázolta el, leszakította a bal lábfejét. Heathernek térd alatt amputálták a lábát.

A sajtó bő terjedelemben tálalta a merész fotómodellből lett amputált nő esetét, és Heather már a kórházi ágyból áruba bocsátotta a sztorit. Bulvárlapok hasábjain és délelőtti-délutáni tévéműsorokban tűnt föl. Hamarosan már kisebb műsorvezetői feladatokat bíztak rá, önéletrajzot írt, jótékonysági munkájáról és szerelmi életéről adott interjúkat.

Ezután kezdett járni a leghíresebb élő angol férfival. 1999 nyarán Amerikába kísérte Pault, akinek tengerparti üdülője volt Long Island közkedvelt részén, a Hamptonokban. Amikor visszatértek Angliába, már elválaszthatatlanok voltak. Készítettek egy felvételt, amelyen Heather a végtag nélkül élőkről beszélt, aláfestésként pedig Paul gitározott.

Paul megfiatalodott ettől a kapcsolattól, ismét intenzíven építgette a karrierjét, amelyet felesége halála óta elhanyagolt. Ahogy Linda Eastman megmentette őt a Beatles felbomlása okozta kínlódástól, Heather Mills most a gyászból segített talpra állnia.

Ebben a nőben volt kurázsi. McCartney felnőtt éveitől a hírességek közé tartozott, az emberek általában nem tudtak normálisan viselkedni a volt Beatles-tag társaságában, Heather azonban – miként előtte Linda – megállta a helyét parancsoláshoz szokott partnere mellett.

Paul egyik barátja úgy vélte, Heather kihasználja a férfi gyámoltalanságát, amit Linda elvesztése okozott. Elvégre akadtak hasonlóságok a két – egyaránt szőke, dús keblű, sokat tapasztalt – nő között. Mások egyszerűen nem értették, „mit eszik” Paul Heatheren, ezen a kétes múltú, magamutogató, másodvonalbeli celeben. Paul azonban kitartott új barátnője mellett, bár az újságokban aktfotók jelentek meg Heatherről, és olyan tudósítások, miszerint az egykori „particica” ajándékok és pénz fejében gazdag arabokat szórakoztatott. 2002. június 11-én összeházasodtak.

Csakhogy házaséletükben rövidesen problémák merültek föl. Paul azt várta, hogy Heather otthon marad, a háziasszony és anya hagyományos szerepében, miként azelőtt Linda. Heather azonban elunta, hogy Paul azt akarta, mindennap főzzön neki vacsorát. Az sem tetszett az asszonynak, hogy Paul zenészkarrierje háttérbe szorította az ő jótékonysági tevékenységét. Sőt úgy tűnt, általában véve idegesíti a férje.

– Ez az ember egész életében mindent a maga kénye-kedve szerint csinált – nyilatkozta Barbara Waltersnak. – Aki már tizenkilenc évesen híresség, az olykor nehezen hallgatja meg mások véleményét.

Ahogy egyre több részlet látott napvilágot Heather viselt dolgairól – meglopta egyik munkáltatóját, és arról cikkeztek, hogy valaha prostituáltként dolgozott –, Paul barátai még inkább a nő ellen fordultak. Paul egyik munkatársa szerint Heathert egyetlen cél vezérli. – Hogy fogjon magának egy gazdag férfit, aki gondtalan életet, rangot és közmegbecsülést biztosít neki.

Paul összeköttetései révén jótékonysági adományokat és tévészereplési lehetőségeket szerzett Heathernek. Ezenkívül kétszer negyedmillió font készpénzt ajándékozott neki, és egy dél-angliai tengerparti nyaralót vásárolt a nevére. Heather azonban egyre többet akart. Az egyik ingatlana jelzáloghitel-törlesztésére 480 000 fontot kért Paul könyvelőjétől. A könyvelő nem fizetett, mivel az a jelzáloghitel nem is létezett – az esetet később a bíróságon csalással határosnak minősítették.

2006 májusában a házaspár szétköltözött. 2008. márciusban ádáz jogi csetepaté után a brit bíróság kimondta a válást. Heather 24,3 millió fontos végkielégítést kapott – jóval kevesebbet, mint amennyit kért, de ez is gazdaggá tette.

Csak szeretni kell
2007-ben a Heather Millstől hónapok óta külön élő Pault új barátnő, a barna hajú, nádszálvékony Nancy Shevell, egy amerikai kamionmágnás örököse társaságában látták. Mint Heather, ő is jelentősen fiatalabb Paulnál. Egyébként viszont sokkal inkább hasonlít Linda Eastmanhez: zsidó származású édesapja a saját erejéből küzdötte föl magát, a lány Arizonában tanult, New Yorkban lakott, és az előző kapcsolatából született gyermeket nevelt.

Paul és Nancy Shevell 2011. október 9-én, londoni esküvőjüket követően

A pár 2008 tavaszán együtt üdült, az év során közösen autóztak Long Islandből Los Angelesbe – Paul már régóta tervezte ezt a túrát. Útközben benzinkutaknál és falatozókban egyszerű emberekkel elegyedtek szóba, és hagyták magukat fényképezni.

Az immár hetvenéves McCartney továbbra is zenét szerez és koncertezik. Legutóbbi turnéja, az „On the Run”, 2011 júliusától decemberéig tizenkilenc egyesült államokbeli, európai és közel-keleti fellépésből állt, és a belépőjegyeket napok alatt elkapkodták.

2011. október 9-én, a néhai John Lennon hetvenegyedik születésnapján Paul McCartney elvette harmadik feleségét, Nancy Shevellt.

Számos híresség tisztelte meg a jeles eseményt, köztük a másik még élő Beatles-tag, Ringo Starr. Az esküvőre a londoni Old Marylebone Town Hallban került sor, ugyanott, ahol McCartney több mint negyven évvel azelőtt Linda Eastmannel kötött házasságot.

Vote it up
246
Tetszett?Szavazzon rá!