Egy darabka belőlem

Amikor a kisfiú mája felmondja a szolgálatot, szülei készek a legnagyobb ajándékot adni neki

– Gratulálok! Egészséges kisfia született! – mondja a gyermekorvos a 32 éves Margriet Bremernek, miután 2010. július 20-án világra hozta Thijnt. Margriet és 44 éves férje, Jeanot nagyon boldog, hogy négyéves kislányuk öccseként kisfiuk született. Két nap múlva a baba és a mama egészségesnek nyilvánítva elhagyhatja a kórházat, és Margriet hazaviszi Thijnt Leusdenbe, amely nincs messze az amersfoorti Meander Klinikától.

Alig több mint egy hónappal később Margriet sírni hallja Thijnt az éjszaka közepén, és felkel, hogy megetesse. Amikor belép a baba szobájába, meglepetten látja, hogy a férje már ott van. – Ne ijedj meg! – suttogja Jeanot. Thijn arca csupa vér.

– Mi történt?

– A szájából jön – feleli Jeanot. – Talán egy kis seb?

Margriet gyöngéden lemossa a vért, és elkezdi etetni Thijnt. Lehet, hogy az egyik hosszú körmöm okozta a sebet, amikor az ujjamat szopogatta? – töpreng.

Másnap reggel a családorvosuk megnyugtatja őket. – Egy pici seb – mondja. – Néhány napon belül teljesen be kell gyógyulnia.

Négy nap múlva azonban Margriet rémülten látja, hogy vér csöpög Thijn szájából. A Meander Klinikán elvégzett vizsgálat kimutatja, hogy Thijn vérében egy véralvadási faktor szintje rendkívül alacsony, tehát ezért nem gyógyul be a seb. A családot a 48 kilométerre lévő Utrechtbe, az ottani Wilhelmina Gyermekkórházba küldik további vizsgálatokra.

A következő három hét során az orvosok igyekeznek kitalálni, mi a baj, de nem tudnak diagnózissal előállni. Thijn állapota romlik. Már nem tudja magában tartani az anyatejet, a hasa felpuffad a visszatartott folyadéktól, és állandóan sír, mivel nagyon fáj a hasa. Sovány és sápadt. Más, vele egyidős babák megörvendeztetik a szüleiket a mosolyukkal, de rövidke életében Thijn még nem mosolyodott el.

Egy napon Thijn bőre sárgulni kezd, ami a májkárosodás jele. A vizsgálatok kimutatják, hogy a májban termelődő a fehérjék, így a véralvadáshoz szükséges fehérjék is teljesen hiányoznak a véréből. Azonnal májbiopsziát végeznek.

Szeptember 13-án, hétfőn a barátságos, vörös szakállas gyermekgasztroenterológus, dr. Roderik Houwen találkozik Margriettel és Jeanot-val. Rögtön a tárgyra tér.

– Thijn biliáris atresiában szenved. Ennek oka az epevezeték veleszületett szűkülete vagy hiánya – magyarázza Margrietnek és Jeanot-nak. – Thijn esetében az epevezetéken át egyáltalán nem tud az epe eljutni a vékonybélbe, ami azt jelenti, hogy nem tud kiürülni. A májban pangó epe helyrehozhatatlanul károsítja a szervet. Thijn véralvadási problémái is a májelégtelenségre utaló jelek voltak.

Houwen azt is elmondta, hogy ebben az állapotban úgynevezett Kasai műtétet lehet végezni. A sebész a baba vékonybelének egy darabját illeszti a májhoz. A siker aránya hatvan és nyolcvan százalék között mozog.

– Szerdán el tudjuk végezni a Kasai műtétet – mondja dr. Houwen Margrietnek és Jeanot-nak. – De lehet, hogy még sikeres műtét esetén is néhány év múlva májátültetésre lesz szükség.
 

Thijn kedvence a fociAmikor Thijnt kihozzák a műtőből, Margriet és Jeanot rögtön észreveszi, hogy a bőre már nem annyira sárga, mint korábban. A vérvizsgálatok hamarosan igazolják, hogy a májműködése jelentősen javult, és ez így folytatódik a következő néhány héten. Október közepén Thijn végre hazamehet a kórházból, ahol több mint egy hónapot töltött.

Margriet és Jeanot boldogan és megkönnyebbülten rendez Thijn hazatérését ünneplő partit. A kisfiú kíváncsian figyelve, tágra nyílt szemmel nézi a nyüzsgő barátokat és rokonokat. Amikor Margriet megcsiklandozza a hasát, megajándékozza az egybegyűlteket az első igazi mosolyával. Három hónapos.
 

A nap fényesen süt be Thijn szobájába. November eleje van, Margriet a karjában tartja a kisfiát, és integet Jeanot-nak, aki a kislányukat viszi az óvodába, majd hozzáfog, hogy tisztába tegye Thijnt. Halkan dúdol, de hirtelen abbahagyja, és elsápad. Meglátja, hogy Thijn széklete riasztóan eltér a normálistól, agyagszerű.

Addigra Margriet már épp eleget tud a májbetegségről, tisztában van vele, hogy ez nagyon rossz jel. Másnap az orvosuk rendelőjében be is igazolódnak a félelmei. – A Kasai műtét nem vált be – mondja dr. Houwen. – Thijnnek új májra van szüksége. Mégpedig minél előbb.

Évekbe telhet, mire lesz olyan halott donor, akinek a máját be lehet ültetni – különösen olyan, akinek a mája elég kicsi egy három hónapos babának. Ha semmit nem tesznek, Thijn mája négy-öt hónap alatt teljesen tönkremegy a pangó epétől, és ez az életébe kerül. Várakozásra nincs idő.

Mindannyian a Margriet karjában fekvő beteg kisfiúra néznek. Thijn szünet nélkül sír, az arca piros. A kínzó hasfájás kemény próbára teszi soványodó kis testét.

– Van egy eljárás, amely megmentheti a kisfiukat – mondja dr. Houwen. – Az élő rokontól átültetés (Living related donorship: LRD). Az egyik szülő vagy közeli rokon egészséges májának egy darabját ültetik be. Ez különleges szakértelmet igényel, amely nekünk sajnos nincs meg. A brüsszeli Saint Luc Kórházba kell menniük.
 

Egy hónap múlva a Saint Luc Kórház gyermekosztályán dr. Etienne Sokal gyermekgasztroenterológus magyarázza el az eljárást a szülőknek.

– Ha egyikük alkalmas rá – mondja az orvos –, a sebész kivesz egy darabot a májából. Akkorát, aminek a mérete és alakja pontosan illeszkedik a baba testébe. Sikeres beültetés után a májdarab regenerálódik, és idővel teljes értékűen működő, új máj fejlődik ki belőle. A donor mája is teljes mértékben felépül.
 

A következő öt nap során az orvosok megvizsgálják Thijn vérét, szívét, máját, veséit és más szerveit, hogy megállapítsák, elég jó állapotban van-e a gyerek ahhoz, hogy esélye legyen túlélni a műtétet. A válasz: igen, ám közel öt hónaposan Thijn súlyának 7,5 kiló körül kellene lennie, csakhogy alig éri el a négyet, és továbbra is veszít a súlyából.

Ezért speciális étrendre állítják át, hogy elérje legalább a hét kilót a műtét előtt. Nagyobb súlyúnak kell lennie, mint egy vele egyidős egészséges babának, hogy átvészelhesse a műtétet és az azt követő időszakot.

Egyikünknek muszáj alkalmasnak lennie – gondolja Jeanot, miközben nézi, ahogy a nővér vérmintát vesz tőlük. Aztán mindketten átesnek a hasi ultrahangvizsgálaton is. Már elmondták nekik, hogy ötből átlagosan csak egy ember szokott alkalmasnak bizonyulni. A bizonytalanság és a várakozás rendkívül nehéz.

Egy hét múlva cseng az otthoni telefonjuk. Jeanot fogja Margriet kezét, miközben meghallgatja, amit az orvos asszisztense mond: – A felesége alkalmas – mondja. – A műtétet március 23-ára tűztük ki.

Margriet felveszi a kiságyában fekvő Thijnt, és gyöngéden átöleli törékeny kis testét. Vajon merhetik remélni, hogy hamarosan vége lesz ennek a tortúrának?
 

Margriet, Jeanot, Sanne és a hároméves ThijnMárcius 23-án, szerdán dr. Raymond Reding vezető gasztroenterológus és sebész körbetekint egybegyűlt sebészcsapatán: az öt sebész specialistán, négy aneszteziológuson és négy nővéren. Két műtőt készítettek fel, amelyeket steril átjáró köt össze, hogy a csapat gyorsan és hatékonyan tudjon együtt dolgozni.

A professzor és csapata 500-nál több, kisgyermekeken végrehajtott, sikeres LRD műtétet tudhat már maga mögött.

Az 1-es számú műtőben dr. Reding mély lélegzetet vesz, és ráteszi a szikét Margriet bőrére. A 2-es számú műtőben dr. Jairo Riviera Thijn megsárgult teste fölé hajol, és felnyitja a kisfiú hasüregét.

– Még épp idejében vagyunk – mondja halkan, amikor benyúl és kiveszi Thijn máját. A mandarin nagyságú pici szerv egészségtelenül szürkés-zöldes színű. A csapat megkezdi a donormáj fogadásához szükséges előkészületeket, ami a műtét igen kényes része, mivel a sebészeknek több tucat parányi eret kell felkészíteniük arra, hogy összekapcsolják az új májdarabban levőkkel. Négy óra telik el.

Odaát, az 1-es műtőben csak dr. Reding utasításai törik meg a csendet, miközben Margriet hasa fölé hajol. Reding két sebész közreműködésével kiveszi Margriet májának körülbelül egyötödét, aztán lezárja a bemetszést. Reding átsiet az összekötő folyosón a 2-es műtőbe egy asszisztenssel, aki a golflabda nagyságú, egészséges rózsaszínű májdarabot viszi egy speciális hűtőkonténerben.

Reding próbaként azonnal behelyezi a donormájat Thijn hasüregébe. Tökéletesen illeszkedik! Reding és Riviera megkönnyebbülten pillant egymásra. Ekkor következik a műtét legaprólékosabb része.

A nagyítós szemüveggel dolgozó Reding belenéz Thijn csöppnyi hasüregébe. Több órába telik majd, mire összeköt minden parányi, kanyargó eret az új szervvel. Miután ezzel végez, új epevezetéket alakít ki.

Délután fél négy körül, hét és fél órával a műtét kezdete után dr. Reding leveszi a kapcsokat, amelyek eddig megakadályozták, hogy vér jusson az új májba.

Erős fény világítja meg a szervet, hogy a csapat minden változást azonnal észrevehessen. Reding a vér áramlását detektáló Doppler ultrahangot használ: ezzel látható, hogy a vér beáramlik-e a májba. Ez másodperceken belül meg is történik. Ezután azt kell az orvoscsapat tagjainak megvárniuk, hogy beinduljon az epekiválasztás az epevezetéken át.

Reding feszült csendben várakozik. Körülbelül egy óra múltán sárga folyadék kezd kiáramlani a májból a vékonybélbe.

Thijn kicsi testében működni kezdett az új szerv. Dr. Raymond Reding megkönnyebbülten elmosolyodik. A műtét sikerült!

Orvosok jönnek be, és lezárják a bemetszést, aztán Thijnt átviszik a gyermek-intenzívosztályra, ahol három teljes hetet tölt még gondos megfigyelés alatt, mielőtt aztán végre hazaengedik – két hónappal az első születésnapja előtt.

Az intenzív osztályon Margriet még némileg kába az altatástól, amikor dr. Reding, valamint a férje, Jeanot bemegy hozzá. – Jól ment – mondja a professzor. – Az új máj ugyanolyan ütemben fog fejlődni, mint Thijn testének többi része, és elő fogja állítani a saját új sejtjeit.

Margriet alig látja Jeanot-t a patakzó könnyeitől. Kicsi fia élni fog.
 

Thijn ma olyan, mint bármelyik hároméves, azt leszámítva, hogy gyógyszereket kell szednie, nehogy a szervezete kilökje az új májat. És évenként kell ellenőrzésre visszajárnia a brüsszeli Saint Luc Kórházba. Életkilátásai azonban ugyanolyanok, mint a vele egyidősekéi.

Vote it up
232
Tetszett?Szavazzon rá!