Egy hálás férj vallomása

Miért szeretik a férfiak titkon a házasságot?

Amikor a megnyomorgatott fogkrémes tubus nagy nehezen kiköpi az utolsó, makacsul beleragadt maradékot is – mely tán egyetlen fogamra elég –, reménykedve kukkantok be a fürdőszobaszekrénybe, hátha lapul ott néhány tartalék tubus. Talán a feleségem, Mary bölcsen megsejtette e szorult pillanatot, és beszerzett néhányat.

És mit találok? Hat vadonatúj fogkrémet. Ráadásul családi kiszerelésben.

Ez az egyik oka annak, amiért kedvelem a házas létet, bár még soha nem kerítettem sort arra, hogy bevalljam a feleségemnek: ő életünk fenntartója. Gondoskodik róla, hogy ne szenvedjünk hiányt az emberi lét alapvető szükségleteiben.

A férfiak, mint bizonyára észrevette már, nem nagyon beszélnek arról, mi vonzó számukra a házasságban. Ennek részben az az oka, hogy különben se igazán szószátyárok. Ha mégis kinyitják a szájukat, rendszerint fontos információt kívánnak közölni: hogy például melyik nap zsugáznak a haverokkal.

Tény viszont, hogy ha a férfiak bőbeszédűbbek lennének, hosszan sorolhatnák, mi mindent szeretnek titkon a házasságban. Néhány barátom vélekedését is felhasználva elárulhatom, miket sorolna fel a férje, ha erőt venne magán:

Van igényes ember a családban
Agglegényként szalvéta helyett papírtörülközőt használtam. Úgy gondoltam, a kettő voltaképpen egy és ugyanaz, csak másképp hajtogatják. Miért venne valaki drága pénzért szalvétát, amikor jóval olcsóbb egy nagy guriga papírtörlő?

Aztán megjelent az életemben Mary és vele együtt seregnyi apró különbségtétel a fogyasztói cikkek között. Én abban a hitben éltem, hogy csak kétféle főzőolaj létezik: szilárd és folyékony. Mary csalhatatlan érzékkel tesz különbséget a hidegen sajtolt szűzolaj, extra zöld, napraforgó-, kukorica-, repce- és tudom is én miféle olajok között. Nálunk mindenféle árnyalatú található belőlük, és ha szalvétára van szükségünk, hamisítatlan, valódi, Mary által jóváhagyott papírszalvétát használunk. Észrevettem, hogy sokkal puhább a tapintása, mint a papírtörülközőé.

A kényelemről szólva...
Külsőm jelentősen ápoltabb lett. Különféle test- és arcápoló folyadékokat tartunk otthon. Amikor egyedül éltem, hírből se ismertem az ilyen sűrűn folyó kencéket. Sört, azt tartottam otthon. Meg üdítőitalokat. A bőröm minden télen kiszáradt és viszketni kezdett – különösen a hátam –, amire megvolt a jól bevált Ñkezelési módomî: rendszeresen nekidörgölőztem a kilincsnek. Most Mary dörzsöli be a hátamat testápolóval. Ő a kencék királynője.

De ez a boldogság nem csupán a bőr rétegeit érinti. Marc barátom, amikor arról kérdik, mit szeret a házasságban, egy sokkal lélekmelengetőbb érzést említ. Élvezetét leli a napi rutinban. Hogy munka után hazamegy a szeretteihez. Valahányszor üzleti úton van, éjjel nyugtalanul hánykolódik. – Nem hinném, hogy megértené – mondja a feleségéről –, milyen nehezemre esik úgy aludni, hogy ő nincs mellettem.

Nem csupán arról van szó, hogy legyen mellette egy szuszogó lény. A feleség az élet őrzője. Éjszaka a férfi sokszor szorongva felriad. Tart a kudarctól. Fél a gyöngeségétől. Fél attól, hogy többé már nem ő a romantikus főhős az élet drámájában. Ilyen pillanatokban kinyújtja a kezét, megérinti a feleségét, szorosan átöleli, beszívja bőrének illatát, és ebből erőt merít.

Szabadságért szabadságot
Kevesen hajlandók beismerni: a túl sok szabadság nyomasztó teher. Napjaink társadalma zavarba ejtően sok lehetőséget kínál. A független embereknek szüntelenül azon jár az eszük, mi legyen a következő teendőjük. Egy családos férfi pontosan tudja, mit fog csinálni: munka után hazamegy, megöleli a feleségét és a gyerekeit, befészkeli magát a fotelbe, és sportműsort néz a tévében.

Perzselő szex
A házasság kötelékében a nemi aktus olykor ugyancsak gátlástalan. Ami nagyon jó dolog. Az már kevésbé, hogy a mi lehetőségeinket otthon meglehetősen szűkre szabja a kis Achenbachok állandó jelenléte, ezért aztán ha eljön az alkalom, az nem épp romantikus látvány. Szinte szikrázik a levegő. Pedig még csak a vetkőzésnél tartunk...

A férfinak, még a nyughatatlanabb fajtának is, jóleső érzés tudni, feleségével jobban esik a szex, mint bárki mással – mert ők ketten már összeszoktak. Jól ismerik egymás testének érzékeny pontjait, különleges tájékait, tiltott régióit.

Bűbájos, patyolattiszta kölkök
A dolgok menetét tekintve, az emberek nem azért házasodnak össze, hogy gyermekeik lehessenek. Egyedülálló szülők milliói teljesítik bámulatosan kötelességüket. De ha én magam próbálnám fölnevelni a kölykeimet, addig hordanának egy ruhát, míg le nem foszlana róluk. És akár a tizenkét évet is megérnék, mire gyümölcsöt tennék elébük.

Más életformák is léteznek
A független lét egyik hátulütője a határtalan énkultusz. Boldogan jelentem ki, hogy többé már nem vagyok megszállottja egy bizonyos illetőnek, történetesen önmagamnak. Itt van nekem Mary és a három lányunk – értük kész lennék feláldozni az életemet. Izgalmas egyéniség mindahány. Érzéseik az én érzéseim, fájdalmuk az én fájdalmam, és örömeink is közösek. Amikor legidősebb lányom biciklizni tanult, az volt az érzésem, én imbolygok ott helyette a nyeregben.
 

Végezetül a nős ember tudja: létezik a világon valaki, aki tényleg ismeri őt. David barátom, aki hozzám hasonlóan tíz éve él házasságban, szilárdan vallja, hogy a férfiak nem barátkoznak olyan könnyen, mint a nők. – A férfiak ritkán avatnak valakit a bizalmukba – mondja David.

Ilyen kivételes személy a feleség. Mary meg én nemrég kétnapos kirándulást tettünk a gyerekek nélkül. Kiadós távot bicikliztünk le. Elképedve döbbentem rá, hogy immár egy évtizede egymás mellett kerekezünk. Milyen sokat változtunk! Milyen jó, hogy ő is tudja, mi minden történt velem, velünk: voltak változások, sikerek, jöttek a gyerekek, akadtak jó és rossz idők.

És nagyon boldog vagyok, hogy ismerhetem őt.