Egy lépés, nagy ugrás

Ez aztán a zöld megoldás: egy fiatal brit vállalkozó találmánya a lépéseinket alakítja át elektromos árammá!

Kapcsolódó cikkek

Laurence Kemball-Cook az a fiatalember, akit bármelyik édesanya szívesen látna a lánya udvarlójaként. A rendezett, egészséges, ápolt külsőhöz udvarias, sőt elbűvölő modor társul. A londoni King’s Cross vasútállomáshoz közeli irodája nyugalmat áraszt, bár kissé elhanyagolt, és tele van olyan lezseren öltözött alkalmazottal, akik a főnökükhöz hasonló fiatalos lelkesedést árasztják magukból.

Csakhogy ez a 30 éves mérnök, feltaláló és vállalkozó megszállott munkamániás. – Biztos vannak olyanok, akik szerint annyira maximalista vagyok, hogy azzal mások agyára megyek – mondja Laurence.

Ezzel együtt ő a „Pavegen” megalkotója, egy szabadalmazott járólapé, amely lépéseket alakít át tiszta, megújuló energiává. Ráadásul Laurence azt a célt tűzte ki, hogy ezzel megváltoztatja az egész világot.

– Úgy képzelem, a jövő városaiból nem hiányozhat a Pavegen, ahogy most minden számítógépen ott virít az „Intel inside” felirat – magyarázza. – Szeretném, ha a világon mindenütt a mi járólapunkat használnák. És azt is szeretném, ha minden híd, út és épület mozgási energiát termelne.

Laurence az angliai Loughborough Egyetemen tanult ipari tervezést és technológiát, amikor kipattant az agyából az isteni szikra. A képzés részeként az E.ON energiaipari vállalathoz került gyakorlatra.

– Azzal fogadtak: „Laurence, tudnál egy nap- vagy szélenergiával működő utcai lámpát tervezni?” – idézi fel az első munkanapját. – Kár, hogy amikor nem süt a nap vagy nem fúj a szél, nincs áram. Egy évig próbálkoztam vele, és kudarcot vallottam.

– Ez nagyon feldúlt. Aztán egy nap, amikor a londoni Victoria vasútállomáson sétáltam keresztül, belegondoltam, milyen sokan megfordulnak ott. Valahol azt olvastam, hogy 1 óra alatt 38 ezer ember halad keresztül a pályaudvaron. Feltettem magamnak a kérdést: mi lenne, ha áramforrásként hasznosítanánk ezt az energiát?

– Az ötlet nem új, mások is próbálkoztak már ezzel – ismeri el. – Ők olyasmiket használnak a töltéshez, mint az öngyújtókban is megtalálható piezoelektromos kristály. De az így termelt áram kevés, semmi értelmeset nem lehet vele kezdeni.

Laurence egészen más utat választott. Amikor valaki rálép az ő járólapjára, meghajtja az abban lévő vízszintes lendkereket. – Minél többen haladnak át rajta, annál gyorsabban forog a kerék – magyarázza. – Utána úgy használjuk fel a megtermelt áramot, ahogy szükségünk van rá… akár wattról wattra is.

Egy járólapon áthaladva minden gyalogos 7 watt áramot termel. A 2013-as párizsi maratonon a reklámkampány részeként a befutónál raktak le Pavegen járólapokat. A versenyzők 176 járólapon futottak át, és 401 756 lépéssel összesen 3 141 926 joule energiát termeltek. Ez elegendő 1880 mobiltelefon feltöltéséhez vagy ahhoz, hogy egy Nissan Leaf elektromos autó megtegyen 24,2 kilométert.

Kemball-Cook Romániában gyártatja a járólapokat. – Kedvelem a kelet-európaiakat – mondja. – Az ottani mérnökök egy része roppant szenvedélyesen mesél a kommunista időkről. Mivel semmit nem hozhattak be Romániába, mindent maguknak kellett elkészíteniük. Lenyűgöző ez a „jég hátán is megélek” hozzáállás.

A járólapokat Londonon keresztül már az egész világba exportálja Romániából. – Közel 30 országban 135 a beruházások száma. Megkeresett minket Washington polgármestere, hogy a Fehér Ház elé rakjunk le Pavegen járólapokat. A párizsi maratonon a mi járólapjaink borították a Champs-Élysées egy részét. A milánói világkiállításra kidolgoztunk egy rendszert a Coca-Colának, amelyben a táncoló látogatók termelték a zenéhez szükséges energiát, sőt ezzel a hangerőt is szabályozhatták.

Kemball-Cook sorolja a városokat, ahova elvitte a Pavegent – Madrid, Athén, Malmö, Szófia, Bukarest – és a multinacionális vállalatokat, mint a BASF és a Diageo, amelyekkel együtt dolgozott. Céljait azonban legalább annyira diktálja az erkölcsi felelősség, mint az üzleti érdek. Miután legyártották a járólapokat, a rendszer nem igényel fosszilis tüzelőanyagot, nem termel szén-dioxidot, és nem bocsát ki káros anyagokat. – Vannak, akiknek a meggazdagodás vagy a siker az életcéljuk – mondja Laurence –, én viszont azt vallom: gyerünk, csináljunk valami jót!

De hozhat-e áttörést a Pavegen a mindennapos energiafelhasználásban? A Nemzetközi Környezettudatos Építés Egyesülete brit tagszervezetének igazgatója, Julie Hirigoyen úgy gondolja, igen. Szerinte a Pavegen „nagyon innovatív technológia”. Tetszik neki, hogy „bevonja a felhasználókat, és tudatosítja bennük, hogy aktív részesei egy probléma megoldásának. A megújuló energiaforrások minden leleményes formájára szükségünk van.” Ennek tartja a Pavegent is, viszont arra figyelmeztet, hogy az ára (Kemball-Cook becslése szerint ma 1500 font/m2, azaz kb. 600 ezer Ft/m2) – a nagy forgalmú helyeket, így a bevásárlóközpontokat, pályaudvarokat és repülőtereket leszámítva – komoly akadályt jelent.

– A következő 24 hónap feladata, hogy a járólapunk ára elérje a normál padlóburkolatokét – mondja Laurence, aki tisztában van vele, hogy a költség még akadály. – De miután lerakták, ingyen termeli az áramot.

A technológia hasznosításakor a tervezőt a jó szándék is vezérli. 2014-ben a Shell olajipari vállalat anyagi támogatásával Rio de Janeiro egyik legszegényebb, bűnözéstől sújtott nyomornegyedébe, a Morro da Mineira favelába vihette el a Pavegent. Kétszáz járólapot raktak le az egyik helyi futballpálya borítása alá, így a játékosok immár tevékenyen hozzájárulnak a világítás áramellátásához.

Nyilvánvaló, hogy ez a beruházás nagyon sokat jelentett Laurence-nek. – Őrült egy hely, ahol gyerekek szaladgálnak gépfegyverrel a kezükben, mégis megtiszteltetés volt együtt dolgozni az ottaniakkal.

Laurence nagy utat tett meg gyermekkorának helyszínétől, a katedrálisáról híres, csöndes Canterburytől, ahová Londonból költözött ki a családjával. – Diákként imádtam mindenfélét szétszedni és összerakni – meséli az iskoláról. – Le sem tagadhattam volna mérnöki örökségemet. Nagyapám részt vett a korai radartechnika kifejlesztésében, és dolgozott a fogyatékos embereknek szánt első számítógépeken is. Az egyik nagybátyám pedig az egész életét a feltalálásnak szentelte.

Szerencsére ehhez a családi háttérhez elszántság is társult, ami elengedhetetlen, ha valaki egy kis ötletből nagy üzletet akar csinálni.

– Semmi sem állíthat meg – mondja, és ezt nem kérkedésnek szánja, csak az eltökéltségét hangsúlyozza. – Mindig is azt vallottam, ha van egy ötletem, azt mindenképpen megvalósítom. Vállalkozóként abban hiszek, hogy bátran vessük le magunkat a szikláról, és zuhanás közben tanuljunk meg úszni.

Laurence-nek a kollégiumi szobában hat asztala volt, és mindegyiknek megvolt a maga szerepe. Az egyiket elektrotechnikai tervezésre használta, a másikon rajzolt, a harmadikon a szerelőműhelye foglalt helyet. – Az ágyamon mindenféle szerkezet hevert, tele rugókkal és generátorokkal – meséli. – Az egész helyiség úgy nézett ki, mint egy nagy műhely.

A Pavegen ötletén már végzősként dolgozott. – Amikor benyújtottam a munkámat, az oktatóm szitkozódva nekem támadt, mert négy bőrönddel jelentem meg nála.

Laurence a diploma megszerzése után előbb elfogadta egy New York-i tervezőcég gyakornoki állását, majd meggondolta magát. – Tartoztam magamnak annyival, hogy folytassam a Pavegen fejlesztését.

Mindazonáltal elismeri, hogy voltak mélypontok. – Kenyéren és vízen éltem; heteken át ültem a lakásban, éjszakákon át dolgoztam, és csak a feladatra összpontosítottam. Gyakran éreztem úgy, hogy feladom.

Nem csak arra keresett megoldást, hogyan fejleszthetne áramot. A járólapot strapabíróra kellett terveznie, hogy ellenálljon az utcai terhelésnek. – Hatalmas kihívást jelentő körülményekről van szó – emlékeztet Laurence. – A lapnak ugyanúgy meg kell küzdenie az időjárással, mint a vandalizmussal. Ki kell bírnia 15-20 millió lépést. És a koncentrált terheléssel is számolni kell, legyen az egy magas sarkúban közlekedő nő vagy egy óránkénti 80 kilométeres sebességgel robogó tűzoltóautó.

Aztán lassan jöttek a sikerek is. Ezer másik tervezővel együtt bemutathatta munkáját a nyilvánosság előtt, és a Pavegennek hamar híre ment az interneten. A sajtó ugyancsak felkapta az áramot termelő járólap ötletét – Laurence ennek köszönhette első ügyfeleit.

Egy kelet-londoni bevásárlóközpont fejlesztői azzal keresték meg, hogy az építési engedélyük fenntartható energia használatához kötött, és a zöldáramot a Pavegennel szeretnék megtermelni. A 2012-es olimpiára készülő londoni tömegközlekedési vállalat pedig megbízta, hogy az olimpiai stadionhoz közeli metróállomáson szereljen fel Pavegen járólapokat. A nyári játékok ideje alatt egymillió ember haladt át rajtuk.

Laurence a húszas évei közepén már elismert fiatal üzletembernek számított. A brit miniszterelnök, David Cameron vezette gazdasági küldöttség tagjaként Kínába is eljutott. De nem minden sikerült elsőre.

A kezdeti Pavegen járólapokon nagy, kerek lámpák voltak, amelyek minden lépésnél felvillantak. Remekül néztek ki, de aztán Laurence felfigyelt valamire. – Miután leraktuk a lapokat, észrevettük, hogy sok nő megkerüli őket. Attól féltek, hogy kamerával vannak felszerelve, amelyek belátnak a szoknyájuk alá.

A járólapok nemcsak áramtermelésre, hanem lépésszámlálásra is alkalmasak. Az összegyűjtött adatok alapján a bevásárlóközpontok üzemeltetői meg tudják állapítani, hogy a vásárlók milyen számban és hová mennek, illetve pontosan meghatározhatják, az épületen belül melyek a legértékesebb területek. A vasútállomások, repülőterek vagy stadionok fenntartói idejében közbeléphetnek, ha egy adott létesítményben a túlzsúfoltság mértéke veszélyes szinthez közelítene.

A Pavegen eddig közel 3 millió font (1,2 milliárd forint) bevételt hozott, a céget 20 millió fontra (8 milliárd forint) tartják. Laurence azonban hozzáteszi: – Még mindig ugyanabban a lakásban élek, mint amikor elindult a cég, és remekül érzem ott magam. Talán csak annyi változott, hogy most egy gyorsabb kerékpárral járok munkába. A fejlődésnek ebben a szakaszában nem érdemes pénzt kivenni a cégből. Eljön annak is az ideje, ha az üzletre összpontosítok.

Munkamániáját a magánélete sínylette meg. Ahogy ő fogalmaz: – Elköltözött barátnők száma: három. – Majd hozzáteszi: – Jó néhány velem egykorú barátomnak van már családja és gyereke, én viszont nem ezt az életet választottam. Nekem más feladatom van, és amíg nem teljesítettem, nem akarom, hogy ilyesmi elvonja a figyelmemet.

Amikor éppen nem dolgozik, Laurence szívesen indul kerékpárversenyeken és ironman távú triatlonokon. – Kerékpárral egy nap alatt eljutottam Londonból Amszterdamba, ahogy Párizsba is. Hétvégente félmaratont futok vagy a londoni Serpentine-tóban úszom. Edzés közben sokat tanulok magamról. Olyan, mintha meditálnék.

Irodájában a falakat a Pavegennel kiérdemelt technológiai, környezetvédelmi és üzleti elismerések bekeretezett oklevelei borítják; mellettük lelkesítő idézetek olvashatók neves gondolkodóktól és üzletemberektől – Albert Einsteintől a Virgint alapító Sir Richard Bransonig.

Ha Kemball-Cooknak sikerül meghódítania járólapjaival a világ városait, akkor egy nap olyan híres lehet, mint Einstein, és olyan gazdag, mint Branson. És talán a jövő fiatal vállalkozói már az ő szavait írják fel az irodájuk falára: „Bátran vessük le magunkat a szikláról, és zuhanás közben tanuljunk meg úszni.”

Vote it up
173
Tetszett?Szavazzon rá!