Egy nap egy zsírsejt életéből

Dagadt vagyok, de még többet akarok – és meg is fogom kapni. Aranyélete van ám egy zsírsejtnek!

Kapcsolódó cikkek

Épp délelőtt tíz óra múlt, és a Szervezet az íróasztalánál ül, az e-mailjeit böngészgeti. A mája mellé, a zsigerek közti párnákba fészkeltem be magam, és reggelije – a csokis muffin és a leöblítésére használt vitaminital – anyagcsere-maradványait böngészgetem. A muffin régi barátom (kemény 400 kalória, majdhogynem főétkezés), na de a vitaminital? Hát, kérem, azt állítják, hogy feldúsított energiabomba, tápkoktél. Na persze. Kacagnom kell. Tömény cukor! Imádom. Átsurran a tápcsatornán, a májban köt ki, ahol zsírrá alakul, majd egyenesen bennem rakódik le. Pazar!

Jó idők járnak rám és testvérkéimre. Miután évezredeken át féken tartottak bennünket, és készségesen átadtuk tartalékainkat, valahányszor az izmok és idegek erre szólítottak fel, most átvettük a gyeplőt. Aki nem hiszi, a saját szemével is meggyőződhet róla az utcán. A magyar felnőttek 63 százaléka túlsúlyos, és csaknem egynegyedük elhízott. A Szervezet nagyon kényes erre a témára. Tegnap a kávézóban összeszólalkozott egy kollégájával, aki hangoztatta, hogy az elhízottak legalább 25 százalékkal többe kerülnek a társadalombiztosításnak, mint az egészséges súlyúak. Hát aztán? A szív- és érrendszeri betegség, a 2-es típusú diabétesz meg a rák nem az én bajom. Ha zsírsejt, legyen kövér!

Délelőtt 11-kor a Szervezetnek újra ehetnékje támad. Rám ne tessék nézni! A reggelije bőven tartalmazott elégethető kalóriát. Nem tehetek róla, ha a pasas feledékeny. Nekem csak az a dolgom, hogy elraktározzam a zsírt, azután hormonjelzést – úgynevezett „leptint” – küldjek az agyba, hogy tudassam, elfojthatja a Szervezet étvágyát. Így is teszek. Ez a rendszer valaha zökkenőmentesen működött, manapság azonban úgy ontom a leptint, mintha kezdene kimenni a divatból, és az agya nem veszi az adást.

Na, nem mintha panaszkodnék. Az élet édes. Akár a szacharin. Persze nem mindig volt ez így. Emlékszem a 40 évvel ezelőtti időre – amit az orvosok csak pubertásnak hívnak –, amikor sok hasonszőrű barátommal együtt az étkezéseknél jóformán még könyörögtünk egy kis zsírsavtöbbletért, amit zsírrá alakítva elraktározhattunk.

A Szervezet akkoriban folyton izgett-mozgott, úgyhogy a tápanyagok zömét fel is használta. Mi, zsírsejtek valamicskét mindig kikerekedtünk, aztán visszasoványodtunk. Ínséges esztendőket éltünk át.

De türelmetlenségre semmi okom, elvégre nem megyek sehová. Ez szó szerint értendő. Amikor a Szervezet energiahiánnyal küszködik, mi, zsírsejtek lefogyunk, de a helyünkön maradunk; amikor pedig energiatöbblete van, megtelünk zsírral, és elterpeszkedünk. Szóval a Szervezet megfoszthat a jóféle, zsíros koszttól, és olyankor cingár vagyok, de mihelyt ismét belakmározik, egy szempillantás alatt magamhoz térek.
 

Mi tagadás, egyaránt kijutott nekem jóból és rosszból is. A hetvenes évek végén, amikor a Szervezet egyetemre járt, szinte minden ebédhez felhörpintett egy szénsavas üdítőt.

Kezdettől fogva élveztem a dolgot, a különleges kényeztetést. Minden alkalommal elhappoltam a májtól néhány zsírcsöppecskét, és betároltam. A koffeint is szerette a pasas, mert felturbózta a délutánját. Hamarosan lediplomázott, elhelyezkedett, és azután még egy kóla kellett neki, hogy átsegítse a délutáni mélyponton. Akkor kezdődött számomra az aranykor.

És tessék! Most is épp felbont egy dobozzal, ahogy nekiveselkedik a mikróban melegíthető, zsírszegény lasagnájának. Igyekszik visszafogni magát, leadni pár kilót, így mellőzi a zsírt. A józan ész is ezt diktálja, nem? De kóstoltak már vaj- és olajmentes lasagnát? Olyan ízű, mint a kartonpapír. Ezért rengeteg sót meg a kelleténél kicsivel több cukrot adnak hozzá. Így nem nehéz megkaparintanom és elspájzolnom némi megmaradt energiát. Szerencsétlen flótásnak fogalma sincs, mi folyik itt!

Szegénykém. Még diákkorában, amikor rendszeresen focizott és másnaponta kerékpározott, szépen kordában tartotta a súlyát. Az étrendje sokkal kevesebb zsírt tartalmazott, és az agya hallgatott a leptines figyelmeztetéseimre, csillapította az étvágyát. Egy-egy kiadós hétvégi eszem-iszom után kicsit magamra szedtem ugyan, de másnap a sonkás-sajtos szendvicsből és almából álló reggeli után biciklire pattant, az izmai az összes cukrot elégették, én meg kénytelen-kelletlen lebontottam becses zsírkészletem egy részét zsírsavakra és glicerinre. A glicerint továbbítottam a májnak, az átalakította elégethető szőlőcukorrá, a felszabadított zsírsavak pedig egyenesen az izmok mitokondriumaiba kerültek, ahol energia lett belőlük. Kicsit girhesebb lettem, és ugrásra készen vártam az újabb dáridót.

Most hat falásra elpusztítja a lasagnát, és visszafordul a számítógépéhez, végigpötyögi a délutánt. Amikor feltápászkodik ergonomikus karosszékéből, hogy a parkolóba induljon, a szívének az aznapi legnehezebb feladatot kell elvégeznie. Mégsem nyugtalankodom – izomsejtjeiben bőven elegendő a glikogén, amely azonnali energialöketet tud adni az izmok megfeszítéséhez. Csöndben nevetgélek, hiszen tudom, hogy még véletlenül sem kell energiatermelés végett a készleteimhez nyúlnom.
 

A munkából hazafelé vezető hosszú úton lazítok, már a vacsora jár az eszemben. Vajon mit kapok? Rántott csirkét? Sült oldalast? Amikor a Szervezet végre lerogy az étkezőasztalhoz, a tányérján csirkemell szerénykedik salátával. Spenót, paradicsom, zöldpaprika... hát ez meg mi a csuda? Pirított fenyőmag? Ecetes és extra szűz olívaolajos öntet, még csak nem is tejszínes szósz. – Mi történt? – kérdezi a pasas.

– Moderáljuk magunkat – mondja a felesége. – Nem eszünk több vicket-vackot vacsorára.

Ennek cseppet sem örülök, de a Szervezet nem hazudtolja meg magát, benyakal egy sört. Édes megkönnyebbülés! Tucatnyi zsírcsöppet nyerek.

Vacsora után megsétáltatja a kutyát, majd a foteljába telepszik, korgó gyomorral nézi a meccset, végül megadja magát, és bekap valami zsírszegény édességet, egy szelet fruktóz­utánpótlást. Éjféltájt ágyba bújik, hogy szokás szerint hat órát durmoljon. Ehhez nekem is közöm van: az elhízottak zöme kevesebbet alszik soványabb társainál. Én pedig már remegek a gyönyörűségtől, ahogy az újabb vitaminitalra, állítólag zsírszegény ebédre és vacsora utáni folyékony kenyérre gondolok. Hadd jöjjenek csak azok a kalóriák!