Egy városi úr

Pedáns mosómedve, zenebarát nimfapapagáj és a fekhelyéhez ragaszkodó kutya – jópofa történetek az Okos állatok rovatból

Kapcsolódó cikkek

Néhány éve, miután egész délelőtt New York nevezetességeit jártuk sorra a gyermekeimmel, egy szusszanásnyi pihenőt engedélyeztünk magunknak, és letelepedtünk a Central Park egyik padjára.

– Odanézz! – mondta a fiam a közeli szemetesládára mutatva. Ott láttuk meg az első mosómedvét. Otthonosan mozgott a nagyvárosi közegben, ügyet sem vetett ránk, csak az ebéd felkutatására összpontosított – elő is bukkant, mancsában egy becsomagolt szendviccsel.

Elégedetten huppant le a murvával beszórt ösvényre, egy méterre tőlünk. A gyerekek megbabonázva figyelték: a mosómedve sokkal érdekfeszítőbb volt bármilyen múzeumnál. Ránk pillantott, hogy nem jelentünk-e veszélyt az ebédjére, majd ügyes ujjaival kicsomagolta a félig elfogyasztott szendvicset.

Ám ahelyett, hogy enni kezdett volna, odament a legközelebbi pocsolyához, belemártotta a mancsát, majd a víz alatt összedörzsölte őket, lesimította a bajszát, és csak ez után kezdett falatozni.
Elizabeth Strachan

Klasszikusok bűvöletében
Dachi nevű nimfapapagájom nem mindennapi teremtmény. Megtanítottam neki a Happy Birthdayt, de ő Mozart A-dúr klarinétversenyének első néhány taktusát szerette a legjobban.

Egy nap elfelejtettem bezárni a bejárati ajtót, és Dachi elrepült. A szárnya nem volt rövidre vágva, úgyhogy komoly aggodalom lett úrrá rajtam. A helyi újságban hirdettem, egy héttel később felhívott egy nő: a férje talált egy nimfapapagájt az út közepén.

De honnan tudhatnák, hogy a madár az enyém? Rázendítettem a klarinétversenyre, mire az asszony így szólt: – A magáé, nem vitás. Egy hete ezt fütyüli!
William Forrest

Ki aludt az ágyamban?
Tommy, a border collie-nk fél a vihartól, ezért ilyenkor körbe-körbe szaladgál a kertben, hátha így elűzi e természeti jelenséget. Haverja, Bruno, a játékos masztiff a nyomába ered, s mindketten csuromvizesre áznak. Ennek megelőzésére vihar idején kikötjük őket a verandán, és mindkettő kap egy-egy fekhelyet.

Egy nap Tommy Bruno „ágyában” aludt, és fordítva, mi pedig hagytuk. Másnap reggelre Bruno elrágta a pórázát, és szépen kitúrta Tommyt arról a fekhelyről, amelyet a sajátjának tartott. Bruno kényelmesen elhelyezkedett a vackán, Tommynak pedig csak a padló jutott. Soha többé nem cseréltük meg az ágyaikat.
Natashea Lingam

Vote it up
322
Tetszett?Szavazzon rá!