Egydolláros szemüveg

Martin Aufmuth azon a 150 millió rosszul látó emberen próbál segíteni, akinek nincs pénze szemüvegre

Kapcsolódó cikkek

2012 vége felé járunk, és optikusok egy csoportja biciklivel járja az ugandai falvakat. Arra biztatják a falusiakat, hogy üljenek ki egy padra és nézzenek a fára függesztett látásvizsgáló táblára. Ha valakinek szemüvegre van szüksége, az optikusok meghatározzák, milyen lencse kell neki, megmérik a pupillái közti távolságot, és megbeszélik, milyen színű keretet óhajt az illető. Aztán beillesztik a lencsét a keretbe, és egy dollárnak megfelelő összeg ellenében átadják a szemüveget.

– Amikor először láttam egy új szemüveget viselő embert ragyogó arccal fizetni, az nagyon jó érzés volt – meséli Martin Aufmuth, a németországi Erlangenben élő férfi, aki kitalálta, hogyan lehet olcsó szemüveggel ellátni a rászorulókat. Egy idős férfi először tudta rendesen megnézni a faluját. Alkalmatlannak minősített gyerekek kezdhettek iskolába járni, varrónők folytathatták a munkájukat, és taxisofőrök ülhettek vissza a volán mögé. Aufmuth százával tud ilyen történeteket mesélni.

Aufmuth közép-németországi, teraszos házáról nem gondolná az ember, hogy egy globális forradalom központja. Pedig az ősz lófarkas férfi ennek az épületnek a felső szintjén lévő irodájából irányítja több mint száz önkéntes munkáját, és éjt nappallá téve győzködi telefonon az embereket, hogy támogassák a tevékenységét, amellyel megváltoztatják a világot.

A 42 éves, háromgyerekes családapa, matematika–fizika szakos tanár hosszabb szabadságot vett ki, mivel szervezete, az Egydolláros Szemüveg Szövetség mára elérte egy közepes vállalat méretét. Aufmuth célja, hogy emberek milliói másként lássák a világot: élesen! A férfi találmánya óriási javulást hozhat az életükbe.

Szerte a világon közel 150 millió embernek volna sürgősen szüksége szemüvegre. – Sokan vagyunk, akik nem létezhetünk szemüveg nélkül – mondja Aufmuth. – Mi elmegyünk az optikushoz, és megvesszük, de a fejlődő országokban élők ezt nem tehetik meg, és ezért nem tudnak dolgozni.
 

Gyermekkorában Aufmuth feltaláló akart lenni, de azt hitte, hogy már mindent feltaláltak. Korán felháborították a világ igazságtalanságai. – Elfogadhatatlannak találtam, hogy míg nekünk ilyen kényelmes élet jutott, néhány órás repülőútra innen az éhezés vagy könnyen gyógyítható betegségek végeznek az emberekkel – mondja.

Úgy érezte, tennie kell valamit. Először több mint félmillió eurót gyűjtött az éhezés ellen küzdő Hunger Project számára, majd megalapította a CO2-Maus nevű mozgalmat, amely az egyik legjelentősebb fiataloknak szóló klímavédelmi vetélkedő volt.

2006-ban olvasta az Out of Poverty (Kiút a nyomorból) című könyvet, amelynek szerzője, Paul Polak az egyik úttörője a szociálisvállalkozás-mozgalomnak, amely adományok küldése helyett a fenntartható gazdálkodás támogatását tűzte ki célul. Polak szerint komoly fejlődést indítana el, ha szemüveggel látnák el azokat, akik napi egy dollárból vagy kevesebből élnek. Hogyan is törhetne ki valaki a szegénységből, ha nem lát rendesen?

Aufmuth rögtön felfogta a gondolat jelentőségét. De úgy érezte, ez a szakértők dolga, és különben is túl nagy feladat egy ember számára.

Néhány nappal később egy kis diszkontboltban egyeurós szemüvegeket látott. Tehát lehetséges ilyen olcsón szemüveget gyártani? Elhatározta, hogy kidolgoz egy hatékony, megfizethető módszert, amellyel szemüvegeket lehet készíteni. Emellett fontosnak tartotta a szemüvegek előállításának és terjesztésének oktatását, amely megélhetést nyújthat helybélieknek. – Bízni kell az emberekben és meg kell osztani velük a felelősséget.

Aufmuth műhelyt alakított ki a pincéjében. Kísérleteket végzett, és bejáratos lett a helyi barkácsboltba. Órarugóból olyan rugalmas keretet csinált, hogy még akkor sem tört el, ha rálépett egy tehén. Egy kínai cég vágja méretre és csiszolja a lencséket, amelyeket kézzel is könnyű a keretbe illeszteni.

Mérnöki segítséggel tervezett egy 30 x 30 centiméteres dobozt is, egy „szerszámosládát”. Ebbe rakta az órarugót, a dioptria szerint besorolt lencséket és az egyéb felszereléseket. Színes kódokkal jelezte a műszaki leírást, amelyet bárki könnyen megértett. A doboz tetejére került az a szerkezet, amellyel egy perc alatt összerakható egy szemüveg. Az előállítási ár nagyjából egy dollár.

Aufmuth 2012 tavaszán vitte el a dobozait Afrikába, amikor egy hályogműtéteket végző szemészcsoport Ugandába hívta. Az ottani kaotikus állapotokat felidézve – a ládái késve érkeztek, a falusi vezetőket meg kellett győznie, hogy hívják össze az embereket – Aufmuth nevetve legyint. – Afrika már csak ilyen.

Ez volt az első útja, de azonnal beleszeretett a kontinensbe. – Afrika sokszor színesebb, vidámabb hely, mint ahol mi élünk – mondja.

Most, hogy kipróbálta elképzelését a gyakorlatban, meggyőződött róla, hogy rengetegen szeretnének két-három napi munkabérükből szemüveget venni, illetve megtanulni az előállításukat.

Uganda után beindult a vállalkozás. Sorra jelentkeztek az önkéntesek, és gyűltek az adományok. Az Egydolláros Szemüveg megkezdte működését Ruandában, Malawiban és Burkina Fasóban is. Dél-afrikai segélyszervezetek is érdeklődnek a módszer bevezetése iránt.

Aufmuth és csapata több tízezer szemüveget adott már el. Azonban a 150 millió rövidlátó mellett van még félmilliárd, aki nem tud szemüveg nélkül olvasni. – Ha öt-tíz éven belül sikerül a java részüket ellátni szemüveggel, elégedett leszek.

Vote it up
152
Tetszett?Szavazzon rá!