Elég a piából!

Ma már az Anonim Alkoholistáké mellett számos más módszer segít azokon a nőkön, akik le akarnak szokni az ivásról

Sok feszültséggel járó költözködésen estünk túl három gyerekünkkel, amikor 2008-ban a férjem az ország túlsó felében kapott új állást. Késő esténként azon kaptam magam, hogy elkortyolgatom a harmadik pohár bort is, hogy könnyebben elfeledjem a bánatot, amit a költözés okozott. Visszafogtam az ivást, mielőtt még valódi gondot jelentett volna, ám rádöbbentem, milyen sok szállal kötődik az alkohol a mai nő életéhez.

Láttam kertvárosi, magas beosztású nőket, akiknél a vacsorához bizony lecsúszott egy üveg bor. Anyákat, akik Baileyst öntöttek a kávéstermoszukba, s felhajtották, miután a gyereket kirakták az iskolánál. A tévésorozatokban, mint a Született feleségek vagy a Botrány, hatalmas borospoharakat szorongatnak a nők. A Facebookon ilyen csoportokat találtam: „Káromkodó és ivós anyák”, „Anyák, akiknek bor kell”. Annyira megdöbbentett, mekkora szerepet játszik az alkohol, hogy három évig ezt kutattam, sőt könyvet is írtam róla.

Megfigyeléseimet igazolta az amerikai Betegségmegelőzési Központ 2011-es adatsora, amely szerint az amerikai nők körében igen gyakori a féktelen ivás (alkalmanként több mint négy pohár), minden nyolcadik nő rendszeresen ezt műveli. A nők növekvő alkoholfogyasztásával párhuzamosan növekednek a káros hatások is. Egyre többüket kapják el ittas vezetésért, egyre több főiskolás lány kerül ambulanciára veszélyes alkoholmérgezés következtében.

Járványtani szakemberek szerint a nők féktelen ivászata a főiskolán kezdődik, ahol viselkedésben nem akarnak a fiúktól elmaradni, a kialakult ivási szokások pedig az iskola végeztével folytatódnak. A mai nők számára az alkohol kézenfekvő, gyors stresszoldó a határidős munka, a gyerekek nyafogása vagy az idősödő szülőkkel kapcsolatos gondok esetén. Ráadásul kétszer annyi nőnek van neurózisa, mint férfinak, továbbá a nők az alkoholra gyakran gyógyszerként tekintenek, és a biológiának is megvan a maga szerepe. A nők rosszabbul bírják az alkoholt, mert a testük nagyobb hányada zsír (ami nem tudja felvenni az alkoholt, így az bekerül a véráramba), és kevesebb a víz (ami hígítaná az alkoholt). A nők májában kevesebb az alkoholt lebontó alkohol-dehidrogenáz nevű enzim, ezért ők hamarabb rúgnak be.
 

Az 1980-as évek elején tízből egy megkérdezett amerikai nő válaszolta azt, hogy aggasztja, milyen sokat iszik. 2002-re az arány ötből egy lett. Azóta rekordlétszámú középkorú nőt kezeltek alkoholizmussal, mások leszoktató programra jártak. A többség számára ez az Anonim Alkoholisták (AA) szervezetét jelentette.

Az AA a legnagyobb és legismertebb program alkoholisták számára az Egyesült Államokban. 2014-ben csaknem 1,3 millió amerikai tagja volt, ennek egyharmada nő. A világ 170 országában működik, tagsága több mint 2,1 millió. Az alkalmazott technikák azonban keveset változtak az 1930-as évek óta, amikor két férfi létrehozta a szervezetet, hogy megosszák személyes tapasztalataikat a problémás ivásról. Az AA szakirodalmában az alkoholizmus „progrediáló betegség, amely soha nem gyógyítható”, a szervezet célja pedig az, hogy tagjai „felépüljenek”, ami egyet jelent az életfogytiglani absztinenciával és tizenkét lépés betartásával. Ezek közül az első azt írja elő, hogy az AA tagja beismerje: tehetetlen az alkohollal szemben, a következőben pedig meg kell fogalmaznia azt a hitét, hogy a segítség „egy nála hatalmasabb Erő”-től érkezik.

Az AA nagyon sok embernek segített: rendszert és közösséget vitt az életébe. Szigorúsága azonban elriasztott néhány nőt, akik más közösséget kerestek, ahol az alkoholizmust nem gyógyíthatatlan betegségnek tekintik, hanem egészségtelen viselkedésnek, amely megváltoztatható. Ezek a csoportok az AA-hoz hasonlóan ingyenesek és sorstársak által vezetett gyűléseket kínálnak, ám kulcsfontosságú pontokon eltérnek az AA rendszerétől. A résztvevők például online is bekapcsolódhatnak, a módszerek alapja pedig egy pszichológiai irányzat, a behaviorizmus (viselkedés-lélektan) és az idegtudományok, emellett mindegyik csoport hangsúlyozza a személyes felelősséget.

Sok nő véli úgy, hogy az AA nem megfelelően viszonyul a mai körülményekhez. Nehéz megemészteni például, hogy valaki tehetetlen az alkohollal szemben. A nők hamarabb küzdik le a függőségüket, ha maguk irányíthatják a folyamatot, magyarázza Mark Willenbring pszichiáter, az amerikai alkoholizmuskutatások korábbi vezetője. – Számukra az önbizalom fejlesztése, a magabiztosság növelése gyógyító erejű.

Az alábbiakban olyan nők történetét olvashatják, akik a régimódinak tartott AA helyett számukra jobb megoldást találtak ivásproblémáikra.
 

Donna Dierker idegkutató 2001-ben, az első gyermeke születése után kezdett inni. – Ha rossz napom volt, alkohollal jutalmaztam magam péntek vagy szombat esténként, miután lefektettem a kisfiamat – meséli. 2002 nyarára a jutalom már hat sör volt, és utána jött a bor. Maga is próbálta csökkenteni a mennyiséget, de mint mondja: – Kevesebbet inni nagyon nehéznek bizonyult.

A ma 51 éves Donna végigolvasta az AA 12 lépését, de a követelmények elriasztották: nem gondolta úgy, hogy az alkohol miatt irányíthatatlanná vált az élete, nem érezte magát tehetetlennek vele szemben, és nem akart egy életen át absztinens maradni. – Ha bárki azt mondta volna, hogy soha nem ihatom többet egy kortyot se, csak arra tudtam volna gondolni, semmi másra – mondja.

Donna talált egy cikket a Moderation Management (Fenntartott mértékletesség) nevű, 1993-ban alapított csoportról, amely éppúgy alkoholmegvonással kezdi a programját, mint az AA, de egy hónapra mérsékli ezt az időszakot, és nem kívánja meg, hogy tagjai alávessék magukat egy felsőbb Erőnek a józanság elérése érdekében. Inkább az önmegfigyelésre helyezi a hangsúlyt, hogy az érintett jobb minőségű életet élhessen (mértékletes alkoholfogyasztással). Az MM lépései olyan egyszerű gyakorlatokból állnak, mint hogy „írja le, miket tart az életében a legfontosabb dolgoknak” és „vegye górcső alá, mikor, milyen gyakorisággal és milyen körülmények között iszik”.

– Az MM megtanított, hogy figyeljek arra, milyen íze volt az italnak és hogyan éreztem magam utána – mondja a kétgyerekes anya. 2008 óta felváltva absztinens egy hónapon át, majd két hónapig mértékletesen iszik (naponta legfeljebb három pohárral, és a heti adag sem haladhatja meg a kilencet). – Nekem ez bevált – állítja. – Az ivás újra ritka élvezet lett.
 

– Szeretek inni – vallja be az 54 éves Jane. – Szeretem az ital okozta kellemes hatást. – Amikor 2008-ban elveszítette az állását, a Virginia államban élő üzletasszony az alkoholban keresett vigaszt. – Egészen addig nem mértem fel, mennyire a munka határozta meg az önazonosságomat. Amikor a munka eltűnt az életemből, talajt vesztettem – meséli. Esténként szívesen elkortyolgatott egy-két pohár bort a nap levezetésére, ám a következő másfél évben a borról áttért a vodkára, és egy ültő helyében akár fél litert is benyakalt belőle.

A fordulópont akkor következett el, amikor „már mindig rettenetesen rosszul érezte magát”. Ismerte az AA-t, néhány rokona tag is volt, ám annak vallásos színezete és az egyén tehetetlenségének hangsúlyozása riasztóan hatott rá. – Az ivásomat saját választásomnak tekintettem – magyarázza. Rábukkant a 2007 óta működő HAMS (Harm Reduction, Abstinence and Moderation Support – Ártalomcsökkentés, absztinencia és a mértékletesség fenntartása) programra, amely sokkal gyakorlatiasabb és ösztönzőbb volt számára, mint az MM-é. A HAMS „elismeri a rekreációs lerészegedés létezését, és igyekszik az általa okozott kárt mérsékelni”, áll a honlapján, továbbá „nem akarja olyan változásokra rákényszeríteni az embereket, amelyeket nem ők maguk választanak”. A tagok kitűznek egy célt – a biztonságosabb ivást, az alkoholfogyasztás mérséklését vagy az absztinenciát –, majd maguk tervezik meg az oda vezető utat.

Jane internetes chatszobákon keresztül vett részt a programban, és absztinens tudott maradni az előírt harminc napig. Kihívás volt, vallja be. – Újra kellett tanulnom, hogyan érezzem jól magam a bőrömben. – Olvasott, főzött és gitározott.

Amikor az alkoholt visszaengedte az életébe, követte a HAMS ajánlásait, és felírta, valahányszor ivott valamit. Jegyzetei szerint az első-második ital után jól érezte magát, ám a harmadik és a negyedik után egyre rosszabbul. És bár élvezetesnek találta az alkoholt, Jane felismerte: az ital tartja távol a számára valóban örömet jelentő tevékenységektől, amilyen a gitározás és az olvasás.

– Még ma is előfordul, hogy átlépem az esti két ital mennyiséget – ismeri be –, de tényleg ritka. Szeretem megtartani az agyam feletti uralmat.
 

Tizenöt évvel ezelőtt Ashley Phillips, a nők egészségtudatosságának növelésével foglalkozó 59 éves San Diegó-i életvezetési tanácsadó mélypontra került. Megpróbált két állásban is helytállni, a férjével úgy döntöttek, hogy elválnak, és közben azon aggódott, hogyan fogja egyedül nevelni a lányát. – A bort használtam szorongáscsökkentőként – meséli. Esténként több mint egy üveggel felhajtott. Ekkor a családja közbelépett, és Ashley egy hónapot töltött elvonókúrán, majd két éven át eljárt az AA foglalkozásaira. De ő, aki a karrierjét a nők támogatásának szentelte, nehezen tudta elfogadni, hogy akaratát Isten alá kellene rendelnie.

Így lelt rá a SMART Recovery (OKOS felépülés) programra, amelyet 1994-ben alapítottak mentálhigiénés szakemberek. A tudományosan megalapozott segítő csoport a „növekvő mértékű önerőre támaszkodást” tanítja. A SMART-nak négy stratégiája van: a motiváció kiépítése és fenntartása; a késztetések leküzdése; a gondolatok, érzések és a viselkedés irányítása; a kiegyensúlyozott élet megteremtése. Arra ösztönzi az embereket, hogy „logikusan” nézzék az ivásproblémájukat. Amikor az online segítő egy költség-haszon számítást küldött Ashley-nek, amelyben összevetette az alkoholizálását az életcéljaival, Ashley ráébredt, hogy italfogyasztásának nincs értelme. – Amikor feketén-fehéren láttam a helyzetet, képes voltam előremutató, egészséges döntéseket hozni. (2010 óta maga is SMART-segítő és -tanácsadó.) – Ma már képes vagyok alkohol nélkül is megbirkózni a stresszel és a csalódottsággal.
 

Az AA helyett számos más módszer vagy csoport választható. A Rational Recovery (Ésszerű felépülés) abban segíti az alkoholistákat, hogy megtalálják „függőségük hangját”; az SOS (józanságot előmozdító világi szervezetek angol nevének rövidítéséből) önálló, tudományos alapokon álló segítő csoportok hálózata.

Vannak nők, akik gyógyszer segítségével szoknak le az italról. A naltrexont húsz éve hagyta jóvá alkoholfüggőség ellen az Amerikai Szövetségi Gyógyszer- és Élelmiszer-hivatal. Ez a szer gátolja az endorfinok felszabadulását, amelyek az iváshoz társuló kellemes érzést idézik elő. (És hatásosabb, mint az alkoholfogyasztáskor hányingert okozó diszulfiram, mert azt egyszerűen nem szedi be, aki inni akar.) Ha pedig az alkohol nem szerez kellemes érzést, akkor az illető talán maga hagy fel az ivással. Amióta 2009 óta ezt a gyógyszert szedi orvosi felügyelet mellett, Claudia Christian 48 éves Los Angeles-i színésznő nem ivott kettőnél több italt egy este. – Egy pohár bor íze nekem ma már elég – mondja.

A legtöbb olyan férfi vagy nő, akinek problémát jelent az alkohol, soha nem kap segítséget. Azok, akik az AA vagy hasonló csoportok segítségével sikert értek el, feltétlenül folytassák ezt a terápiát. Azok azonban, akik számára nem hozott eredményt, ne önmagukat hibáztassák a kudarcért. Amikor az ivásról való leszokás a tét, a társadalomnak el kellene ismernie, amit oly sok vizsgálat megállapított: egy módszer nem lehet mindenki számára megfelelő. – Ma már sokféle eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy segíteni tudjunk – teszi hozzá Scott Stern New York-i pszichoterapeuta, aki alkoholproblémás betegekkel foglalkozik. – Tragikus, hogy milyen sok nő nem tud ezekről.

Vote it up
178
Tetszett?Szavazzon rá!