Elefántpaprika

Egy nonprofit szervezet szokatlan fegyverrel vértezi fel az elefántok támadásai és a szegénység ellen küzdő afrikai gazdákat

Megjelent: 2010. február

Kapcsolódó cikkek

Zambiában, egy Livingstone környéki kis faluban a gazdák izgatottan várják, hogy hajnalodjon. Évek óta tehetetlenül állnak szemben a fiatal elefántbika-csordákkal, amelyek éjszakánként letarolják a családok élelmezésére termesztett zöldségeket és kukoricát. Egy ideje azonban felveszik a harcot ellenük. Minden este összezúzott csiliből és állati trágyából préselt tömböket helyeznek el földjeik határán, majd meggyújtják ezeket, hogy füstöljenek, és tovább fokozzák az ültetvényeket szegélyező, csípős csilinövények erős illatát.

Mire a nap a szemhatár fölé emelkedik, nyilvánvalóvá válik, hogy a leleményes biztonsági rendszer hatékonynak bizonyult. Amikor az éhes elefántok a könnyen megszerezhető élelem reményében az elmúlt éjjel előjöttek az erdőből, megérezték az édes-csípős illatot. A nagyvadak meglengették fülüket, ingatták a fejüket, és fülsiketítő trombitálás kíséretében odábbálltak, másfelé indultak. A falu terményei egy újabb napra épségben maradtak.

Dél-Afrika sok más közösségéhez hasonlóan ezek a falusiak is megtalálták a módját annak, hogy megvédjék értékes élelemforrásaikat, és együtt tudjanak élni a helybeli veszélyeztetett élővilággal. Az elefántok az élőhelyük csökkenése miatt egyre agresszívabbá váltak, a rettegésben élő falusiak pedig jobb híján szemet hunytak az esetenként felbukkanó orvvadászok ténykedése felett.

A kedvező változás az Elefántpaprika Programnak (Elephant Pepper Project) tulajdonítható, amelyet egy ausztrál üzletember, Michael Gravina és egy amerikai kutató, dr. Loki Osborn talált ki. Ez a program annak nyomán született meg, hogy Gravina és Osborn 2002-ben véletlenül találkozott egy zimbabwei kávézóban. Néhány hónappal korábban, amikor az Egyesült Államok elleni szeptember 11-ei terrortámadás híre futótűzként terjedt el a világon, Gravina még kényelmes kertvárosi életét élte, de már elhatározta, hogy új feladatot keres magának. Felmondott a munkahelyén, ahol számítástechnikai tanácsadóként dolgozott, lezárta melbourne-i házát, és vett egy világ körüli útra szóló jegyet. Végül Afrikában kötött ki: – Itt ragadtam – mondja.

A New Yorkban született Osborn, aki zoológusként doktorált a Cambridge Egyetemen, már a kilencvenes évek eleje óta kutatta az emberek és az elefántok egymással ütköző érdekeit Afrikában, és mindkét fél számára előnyös megoldást keresett.

– Az a kérdés foglalkoztatott, hogy miért hagyják el az elefántok azokat a védett övezeteket, ahol látszólag mindent megkapnak, amire szükségük van – mondja.

Miközben az afrikai elefántélőhelyek húsz százaléka hivatalosan védett, az elefántpopuláció is növekedett az elmúlt évtized folyamán. Az emberek és az elefántok között a területért és az élelemért vívott küzdelem elfajult, mindkét részről áldozatokat és súlyos sérüléseket követelt. Osborn tudta, hogy a földeken garázdálkodással az elefántok könnyen és gyorsan jutnak élelemhez.

– Ha a kukoricaföldön csatangolnak, fél óra alatt mindent felporszívóznak, különben meg egész nap küzdeniük kell valami rémes, szúrós fával – magyarázza Osborn.

Osborn 1991-ben felkeresett egy kanadai céget, amely a grizzly medvék elriasztására alkalmas csilipaprikaspray-t fejlesztett ki, és kísérletezni kezdett, milyen módon lehetne a csilikivonatot a Zambézi-völgy környékén lévő földeket pusztító elefántok távol tartására használni. – Az elefántok ormánya körülbelül ötszázszor olyan érzékeny, mint az emberi orr – mondja. – Az elefánt rendkívül kellemetlenül érzi magát, ha kapcsolatba kerül a csili növényben lévő kapszaicin nevű vegyület csípős szagával.

A fájdalom azonban húsz-harminc perc múlva alábbhagy, ezért ez egy nagyon hatékony, de ártalmatlan távol tartó eszköz. Osborn és Gravina széles körben alkalmazható megoldást keresett, és létrehozták az Elephant Pepper Development Trust nevű nonprofit szervezetet. Ennek az a célja, hogy megismertesse a gazdákkal az elefántok viselkedését, és kiképezze őket a csilialapú védekezőszerek használatára, többek között arra, hogy a veteményeiket sávszerűen köréjük ültetett csilivel védjék, a kerítésekre pedig csiliolajjal átitatott rongyot rakjanak.

A program hamarosan túlnőtt az eredeti célon. – Amikor Loki kivitt engem a földekre – meséli Gravina –, rájöttünk, hogy a kérdéses konfliktust megoldottuk ugyan, de az emberek ettől még nagyon szegények maradtak.

A csapat ezért kereskedelmi vállalkozást indított be, amely felvásárolja a gazdáktól a csilifölöslegüket, aztán azt feldolgozza, és Elephant Pepper márkanéven eladja a csiliszószt és más termékeket.

Osborn számára azoknak a reagálása és visszajelzése volt a legizgalmasabb, akik az általuk kitalált módszereiket a gyakorlatban alkalmazták, elmondták szomszédaiknak, barátaiknak, és a saját környékükhöz igazítva módosították. – A vidéki körzetekben élőkkel soha nem fogjuk tudni megszerettetni az elefántokat, de csökkenthetjük az ellenséges érzületet és a félelmet – mondja. – Hatékony eszközt adtunk a gazdák kezébe, hogy a lehetőségeiket kiaknázhassák.

Sok történet szól olyan emberekről, akik hasznát vették az Elephant Pepper módszereinek. Azelőtt egész családok töltötték az éjszakát a földeken nádból tákolt sátrakban, tűzgyújtással és hangos dobszóval próbálták távol tartani az elefántokat. Egyes közösségek az Elephant Pepper módszereinek bevezetése óta háromszor akkora a bevételük a csilitermesztésből, mint amennyi korábban volt a növények termesztéséből.

Az Elephant Pepper mostanában Afrika és Észak-Amerika különböző részein élelmiszer-áruházakban, és az elephantpepper.com internetes fórumon forgalmazza a csiliszószait. 2004-ben sikerült megállapodást kötnie a világ egyik legnagyobb márkájával, a louisianai Tabascóval.

Több nemzetközi természetvédelmi csoport, köztük a Wildlife Conservation Society és az amerikai Fish and Wildlife Service vallja magáénak a megfontolt természetvédelem ezen alapgondolatát, és a csilit mint a természetes távol tartás módszerét ma már Afrika déli részén és Indiában sok helyen alkalmazzák.

– Nagyon érdekes, hogy a természetvédelem átlép a kereskedelem birodalmába – mondja Osborn. – Ez azt jelenti, hogy a program már túlmutat önmagán.

Gravina most Zambiában, Livingstone városka egy farmján él, 2003-ban ugyanis idetelepült az Elephant Pepper. Erdő és gyönyörű tűzpiros csiliföldek veszik körül. – Afrika nyers, valódi, és rengeteg feladatot ad – mondja. – Városban nőttem fel, és most élvezem, hogy saját gazdaságom van a semmi közepén, amelyet én irányítok. Hosszú utat tettem meg.

Vote it up
289
Tetszett?Szavazzon rá!