Elszánt netező

A kanadai fiatalember laptopjával megakadályozta, hogy egy angliai kamasz felgyújtsa az iskoláját, mégsem tartja magát hősnek

Kapcsolódó cikkek

 

With his close-cropped hair, thick-framed retro glasses, slight build and gentle mien, JP Neufeld seems more Clark Kent than Superman. Over coffee in a Montreal café, he sounds bemused as he recounts how he became an international hero—after making a simple phone call. All the hoopla that came after, all the emails from people he’d never met that flooded his inbox, all the thank-you notes and certificates of merit he was given, caught him off guard.

“Me, a hero?” says the 22-year-old with a wry smile. “Seriously, I had no choice that morning. At least, I didn’t think I did.”

Rewind to March 17, 2009—St. Patrick’s Day—which began like any other morning. Neufeld was in his second year in the Faculty of Fine Arts at Montreal’s Concordia University. At 6:40 a.m., the Winnipeg native stumbled out of bed in the narrow, messy room he rents at the back of a house in the city’s west end and poured himself a bowl of cereal in the communal kitchen. Minutes later, he was back in his room, on his computer, checking emails and visiting websites before going to an electroacoustics class. First stop: newgrounds.com, an Internet portal for people who share his passion for animated videos, games and electronic music, which he helps moderate.

As he scrolled through the site’s topics, a thread caught his eye. It was titled, “This is it.”

This is what? Neufeld wondered.

He clicked through the thread: “Today at 11:30 GMT I will attack my school with arson and other forms of violence. Those bastards will pay.”

The writer of the post, who called himself sirtom93, included a link to a web page based in the region of Norfolk, England. On the linked page was an out-of-focus photograph of a hand holding a gas canister and a signature framed by “04/20/99”—the day 15 people died in bursts of gunfire at Columbine High School in Littleton, Colo.

It was 6:47 a.m. DST in Montreal—10:47 a.m. GMT (Greenwich Mean Time) in Norfolk.
  
Like other Web denizens, Neufeld, whose online name is Rig, had seen online threats before—threats such as “I’m going 2 kill U!” and “U R ded!”— but he’d dismissed them all as youthful hyperbole.

This one seemed different. Bloody images of Columbine and other school shootings came to mind—including a shooting in Germany from the week before and another much closer to home, at Montreal’s Dawson College in September 2006.

Neufeld knew he didn’t have much time. Still, he was torn. Should he call the police? He wondered if authorities would take him seriously, given that he would be calling to report the threat from more than 5,000 kilometres away. It could be a joke, he thought. But what if these few grim lines and images on the web page were the real thing? Could he live with himself then? No, he told himself.

Just before 7 a.m., Neufeld bought some minutes on an Internet phone service, looked up “Norfolk police” on Google and dialled through his computer. When he told the person who answered the phone of the threat, he was immediately transferred to an emergency dispatcher.

“Hi. I’m a guy from Canada,” Neufeld began. “There is someone about to set fire to a school.”

To his surprise, the dispatcher didn’t dismiss him as a crank caller or an overreacting busybody. Rather, he calmly took down all the information Neufeld had and promptly relayed it to detectives, who, in turn, began to follow the chat-room thread. Soon, another newgrounds.com user—who’d once met sirtom93 in person—posted sirtom93’s real name and the high school he attended in Attleborough, about 25 kilometres southwest of Norwich (Norfolk’s county seat).

Back in Canada, Neufeld sat at his computer and waited, barely able to breathe. Had his warning come in time?

Finally, at 7:48 a.m., his cellphone rang. It was the Norfolk police calling to inform him that 16-year-old sirtom93 had been stopped without incident outside the school, about 20 minutes earlier. Neufeld exhaled in relief. But his body quickly tensed when he realized the gravity of what had occurred.

Later, Neufeld learned the youth had been apprehended so quietly that neither the older pupils who were coming in for their afternoon lessons nor the younger students who were just starting their lunch hour knew what was happening—or that the suspect had been carrying a flammable liquid, matches and a knife. The teenager was detained under the U.K.’s Mental Health Act.
  
Suddenly, Neufeld was a hero, fielding phone calls from media outlets around the world. And his willingness to act was being recognized far and wide. According to The New York Times, Norfolk Police Superintendent Katie Elliott stated at a news conference, “It goes to show that things written on the Internet can be viewed across the world. We thank the person who read this and did something about it.”

The funny thing is, even though others on the site also saw the online threat, only one person other than Neufeld alerted authorities: Joseph Williams, the newgrounds.com user who had once met sirtom93 in real life. The 22-year-old Channel ferry steward based in Dover had gone to bed after his shift, but was woken by his girlfriend to come see what she had found on the website. Alarmed, he signed on with his tag name, deckheadtottie, got the teen’s Internet particulars and called the Norfolk police. But, noting the time, Williams realized sirtom93 would reach the school before police arrived, so he contacted the Attleborough school’s administrators and informed them of the threat and the boy’s name.
  
Neufeld is not sure why others didn’t do what he and Williams did. “It’s a mindset, I guess, that what occurs on the Internet stays on the Internet,” says Neufeld. “But for me, the distinction is rapidly blurring between the online and the off-line world. It makes me wonder if people really care nowadays.”

Paul Gillespie, a former detective sergeant with the Toronto Police Service who now heads the international Kids’ Internet Safety Alliance, says that in an ideal world there would be a simple global reporting mechanism for Internet users—a single phone number, for example, or an email address.

But for now, he says, Internet users should exercise common sense and listen to their own conscience. “Ask yourself, What would I do in real life? If your instinct is to report a situation, then you should,” he says. “JP Neufeld showed us that the system can work, even if it’s in a jurisdiction half a world away. He was savvy enough to find the number for the Norfolk police on the Web and he overcame his fear of not being taken seriously. We can learn from him and from the police department he called.”

“That day,” says Neufeld, “I did what my mom has always told me to do when I see trouble. “‘JP,’ she says, ‘you call the police!’”

A kanadai J. P. Neufeld rövidre nyírt frizurájával, vastag keretes retrószemüvegével, törékeny testalkatával és szelíd vonásaival inkább tűnik Clark Kentnek, mint Supermannek. Egy montreali kávézóban ülve látható zavarban meséli, hogyan tette világhírű hőssé egy egyszerű telefonhívás. Az eset utáni hírverés, a vadidegenektől érkező e-mailek özöne, a hálálkodó lapok és elismerő oklevelek tömege teljesen váratlanul érte.

– Még hogy én mint hős! – mosolyog félszegen a 22 éves fiatalember. – Komolyan mondom, nem volt más választásom azon a reggelen. Legalábbis úgy éreztem, hogy nincs.

Ugorjunk vissza 2009. március 17-ére. Szent Patrik napjának reggele ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik másik nap. Neufeld másodéves volt a montreali Concordia Egyetem képzőművészeti karán. Hat óra 40 perckor a winnipegi származású egyetemista kikászálódott az ágyából a szűk, rendetlen szobában, amelyet a város nyugati részében bérelt egy ház hátsó részében, és a közös konyhában gabonapelyhet öntött magának egy tálkába. Percekkel később már vissza is tért a szobájába, bekapcsolta a számítógépét, megnyitotta az e-mailes postafiókját, és megnézett még néhány weboldalt, mielőtt útnak indult volna elektroakusztika-órájára. Az első megállóhely a newgrounds.com volt. A részben általa moderált portál olyanoknak szól, akiknek hozzá hasonlóan szenvedélyük az érdekes videók, a számítógépes játékok és az elektronikus zene világa.

Ahogy végigböngészte a fórumok kínálatát, a következő címen akadt meg a szeme: „Ennyi volt.”

No ez mi? – lepődött meg Neufeld.

Megnyitotta a bejegyzést: „Holnap, greenwichi középidő szerint 11.30-kor fel fogom gyújtani az iskolámat, és ez csak az első csapás. Megfizetnek azok a szemetek!”

A bejegyzés írója sirtom93-ként regisztrált, és belinkelt egy honlapot az angliai Norfolk vidékéről. A honlap tartalma egy elmosódott fénykép volt, amely egy flakont és egy „20/04/99” feliratú táblát tartó kezet ábrázolt. Az 1999. április 20-i dátum a coloradói Columbine középiskolában történt tragédiára, a tizenöt ember életét követelő lövöldözésre utalt.

Az idő ekkor Montrealban reggel 6 óra 47 perc volt, Norfolkban pedig 10.47-et mutatott az óra.
  
Neufeld – aki a neten a Rig nevet használja – az internetfelhasználók többségéhez hasonlóan olvasott már a fórumon olyan fenyegetéseket, mint „Ezért kinyírlak!” vagy „Dögölj meg!”, de ezeket nem vette komolyan, mindössze gyerekes túlzásnak tekintette.

Ebben a bejegyzésben azonban volt valami igazán fenyegető. Neufeld felidézte a véres képsorokat, nemcsak a Columbine-ból, hanem az előző heti, németországi iskolai lövöldözés helyszínéről is. Sőt 2006 szeptemberéből akadt hazai emlékkép is: a montreali Dawson College-ban történt tragédia.

Neufeld tudta, hogy kevés az ideje. Mégsem tudta, mit is tegyen. Hívja a rendőrséget? Eszébe ötlött, hogy a hatóság aligha venné komolyan, hiszen több mint ötezer kilométerről jelentene be egy fenyegetést. Könnyedén azt hihetik, hogy csak szórakozom velük – gondolta. De mi van, ha a honlapon olvasott szavak és a félelmetes képek távolról sem viccesek. Nem mardosna később a bűntudat? – gondolta Neufeld. Dehogyisnem!

Hét óra előtt pár perccel Neufeld internetes telefonálóidőt vásárolt, aztán a Google-on kikereste a norfolki rendőrség számát, és a számítógépén keresztül tárcsázta. Amint elmondta, miért telefonál, azonnal átkapcsolták a vészhelyzeti diszpécserhez.

– Üdv, én egy srác vagyok Kanadából – kezdte. – És szerintem fel fognak maguknál gyújtani egy iskolát.

Legnagyobb meglepetésére a diszpécser a hívást nem tartotta sem rossz viccnek, sem oktalan aggodalmaskodásnak. Sőt szép nyugodtan kikérdezte Neufeldet a részletekről, majd értesítette az illetékes nyomozókat, akik elolvasták az internetes fórumot. Nemsokára egy fórumozótól, aki egyszer személyesen is találkozott sirtom93-mal, megtudták a fiú valódi nevét, és azt is, hogy hova jár iskolába: a norfolki megyeszékhelytől, Norwichtól körülbelül 25 kilométerre délnyugatra lévő Attleborough-ba.

Neufeld odaát Kanadában a számítógépe előtt ült, és lélegzet-visszafojtva várt. Vajon még idejében tudta figyelmeztetni az illetékeseket?

Végül 7 óra 48 perckor megcsörrent a telefonja. A norfolki rendőrség hívta, hogy közöljék vele: húsz perccel azelőtt sikerült őrizetbe venniük a tizenhat éves sirtom93-at az iskolája előtt. Neufeld megkönnyebbülten sóhajtott fel. Amint azonban rádöbbent a történtek súlyosságára, ismét úrrá lett rajta a feszültség.

Neufeld később megtudta, hogy a fiút a legkisebb feltűnés nélkül sikerült ártalmatlanná tenni. Sem a délutáni órákra érkező idősebb, sem az épp ebédelni induló fiatalabb tanulók nem vettek észre semmit, így azt sem, hogy a letartóztatott fiúnál gyúlékony folyadékot, gyufát és egy kést is találtak. A tanulót a brit törvények alapján pszichiátriai kezelés alá helyezték.
  
Neufeld egyszerre hős lett, a világ minden pontjáról keresték a média képviselői. Széltében-hosszában elismerést kapott, amiért nem habozott fellépni a fenyegetés ellen. A New York Times cikke szerint Kate Elliott, a norfolki megyei rendőrfőnök egy sajtótájékoztatón ezt nyilatkozta: – A történtek bizonyítják, hogy amit az interneten írnak, az az egész világon olvasható. Köszönettel tartozunk annak a személynek, aki elolvasta ezt a bejegyzést, és cselekedett.

Jóllehet többen is olvasták az internetes fenyegetést, Neufelden kívül mindössze egyetlen ember értesítette a hatóságot, mégpedig Joseph Williams, a newgrounds.com fórumának az a felhasználója, aki egyszer személyesen is találkozott sirtom93-mal. A 22 éves doveri hajópincér a műszakja végeztével lefeküdt aludni, ám a barátnője felébresztette, hogy megmutassa neki a fenyegető beírást a fórumon. Williamset annyira aggasztotta a dolog, hogy bejelentkezett a fórumra, megkereste a kamasz fiú adatait, és hívta a norfolki rendőrséget. Az órára nézve azonban rájött, hogy sirtom93 biztosan beér az iskolába, mielőtt a rendőrség odaér, így értesítette az attleborough-i középiskola vezetőségét a veszélyről, és megadta a fiú nevét.
  
Neufeld nem igazán tudja, vajon Williamsszel és vele ellentétben mások miért nem tettek semmit. – Azt hiszem, az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ami az interneten történik, az az interneten is marad – véli. – Számomra azonban egyre inkább elmosódik a határvonal a virtuális és a valóságos világ között. De vajon manapság törődnek-e egymással az emberek?

Paul Gillespie, a kanadai rendőrség volt nyomozója, aki jelenleg a Biztonságos internetet a gyermekeknek (Kids’ Internet Safety Alliance) nemzetközi szervezet igazgatója úgy véli, egy ideális világban egy közismert telefonszámon vagy e-mail címen minden internetező könnyen jelenthetne bármi szokatlant.

– Egyelőre azonban – mondja – az internetezőknek használniuk kellene a józan eszüket, és hallgatniuk kéne a lelkiismeretükre. Gondoljanak bele, mit tennének a való életben. Ha az ösztönük azt súgja, hogy jelentsenek be valamit, akkor azt be is kell jelenteni! – tanácsolja. – J. P. Neufeld bebizonyította, hogy a dolog működhet, még ha a világ másik feléről jelentünk is be valamit. Neufeld feltalálta magát: megkereste a világhálón a norfolki rendőrség telefonszámát, és túllépett a félelmén, hogy talán nem veszik majd komolyan. Sokat tanulhatunk tőle és a hívását fogadó rendőrségtől.

– Én aznap csak azt tettem, amit az édesanyámtól tanultam – mondja Neufeld. – Mindig azt mondogatja: „J. P., ha baj van, hívd a rendőrséget!”