Ennél hidegebb hely nincs

Isten hozta az oroszországi Jakutföld kis településén, amely előkelő helyet foglal el a rekordok könyvében

Kapcsolódó cikkek

Nem sok ember vágyik arra, hogy elutazzon Ojmjakonba. Ez a világ leghidegebb állandóan lakott települése a sarkkörtől néhány száz kilométerre, az orosz tundrán. Amos Chapple új-zélandi fotográfus számára azonban olyan lehetőséget kínált, amelynek nem tudott ellenállni (kattintson a további fotókért).

A férfi, aki Oroszországban adott angolórákból fedezte fotós expedícióit, különleges művészi élmény reményében indult útnak. Ahhoz, hogy eljusson Ojmjakonba, ahol 1933-ban mérték a mínusz 67,7 Celsius-fokos rekordhideget, először Jakutszkba, a térség központjába kellett utaznia, amely Moszkvától hat időzónányi távolságra esik.

Bár januárban mínusz 40 celsius-fokra is eshet a hőmérséklet Jakutszkban, mégis virágzik a gazdaság, mivel a környék igen gazdag természeti kincsekben – gyémántban, olajban és földgázban. A városon egyetlen főút vezet keresztül, a Kolima, amelyet Sztálin idejében építettek a kényszermunkatáborok rabjai.

Chapple teherautó-sofőrökkel társulva és autóstoppal két nap alatt jutott el a Jakutszktól 926 kilométerre fekvő Ojmjakonba.

Egy alkalommal egy üzemanyagtöltő állomáson rekedt. – Két napig csak rénszarvashúst ettem – meséli. A kis kávézó és teaházban ugyanis, amely ironikus módon a Café Cuba nevet viselte, mindössze ezt az ételt lehetett kapni. – A tundrán a rénszarvas a legfontosabb táplálék.

A Föld leghidegebb részének lakói nem csak rénszarvast esznek, de a táplálkozásuk alapja a hús. Chapple megkóstolt egy tésztából és fagyasztott lóvérből álló ételt is meg a vékony szeletekre vágott fagyasztott halat.

– Tulajdonképpen a japán szasimi (nyers hal- vagy hússzeletek) fagyasztott változatának tekinthető, és isteni – meséli. – Különleges élmény a fagyott hal állaga a meleg kísérőfalatokkal.
 

Amikor megérkezett a nagyjából 500 állandó lakosú településre, a fotóst megdöbbentette, mennyire kihaltak az utcák. – Sehol nem láttam egy lelket sem. Arra számítottam, hogy az emberek alkalmazkodnak a rideg körülményekhez, és az utcán a megszokott életet élik, ám itt mindent felülír a dermesztő hideg – mondja Chapple. – Teljesen kihaltnak tűnt a település. Persze itt is zajlott az élet, csak épp a négy fal között, oda viszont engem nem hívott meg senki.

Amikor Chapple a jéggé dermedt falu utcáin barangolt, jobbára csak kóbor kutyák és részegek társaságára számíthatott (az alkoholizmus igen elterjedt Ojmjakonban).

Azonban természetesen a település élete nem áll le ilyen „normális” időjárási körülmények között. Az iskolát is csak akkor csukják be, ha a hőmérséklet mínusz 50 fok alá süllyed. A gazdák kihajtják a teheneket az itatóhoz – a „termál”, vagyis pár fokos vizű patak soha nem fagy be –, majd visszaterelik őket a szigetelt istállókba.

A termálvíz a település éltető eleme, mi több, létrejöttének egyedüli oka: hajdanán a rénszarvasnyájak pásztorai itattak itt, majd a sokadik visszatérés után páran letelepedtek. A település neve is erre az eredetre emlékeztet, hiszen azt jelenti: „ahol nem fagy be a víz”.

Persze vannak hátrányai annak, ha valaki a világ leghidegebb településén él. A mellékhelyiség rendszerint kint van a kertben, mert a házba épített vízvezeték bizony nagyon könnyen befagyhat. Sok helybélinek van autója, de a kocsik motorját soha nem állítják le, sokszor éjszakára sem, nehogy tönkremenjen a hidegben. Olykor még így is előfordul, hogy az itt élőknek rendkívüli módszerekhez kell folyamodniuk.

– A házigazdám éjszaka is járatta a motort, reggelre mégis teljesen befagyott a főtengely. Ekkor minden különösebb felhajtás nélkül elővett egy lángszórót, befeküdt a teherautó alá, és elkezdte nyílt tűzzel melengetni a kocsi alját – meséli Chapple. – Az ojmjakoniaknál egy kisebb lángszóró az otthoni szerszámkészlet alapvető darabjának számít.

Vote it up
133
Tetszett?Szavazzon rá!