Ez a Houdini egy Rómeó

Az állatok is képesek emberi érzelmekre! Szerelembe esnek, hűségesek tudnak lenni és kifejezik a hálájukat

Willoughby, a lányom border collie-ja szabadulóművész. Egyszer, miközben a lányom kertészkedett, kiszökött a kertből a nyitva felejtett kapun át.

A lányom másnap felhívta a helyi állatorvosokat és állatmenhelyeket, „Elveszett” címmel hirdetményeket helyezett el a környéken. Willoughby egy világbajnok gyorsaságával fut, ezért a lányom arra gondolt, esetleg egész messzire is elmehetett. Aztán egyszer csak egy tőle kétháznyira lakó nő telefonált.

Ennek a szomszédnak egy pontosan ugyanolyan border collie-ja volt, mint Willoughby, aki szintén hajlamos volt elszökdösni otthonról. Amikor a szomszéd egy kutyát látott a háza előtt, akit a sajátjának vélt, rászólt: – Gyere már be, te rosszcsont! – Willoughby pedig készségesen engedelmeskedett.

A nő másnap reggel arra ébredt, hogy két border collie ugat. Ezt furcsának találta, kiment a kertbe, és azt látta, hogy két egyforma kutya néz vissza rá.

Willoughby nem bolond – jó oka volt rá, hogy megszökjön. Tudta, hogy a kétháznyira lakó kutya egyáltalán nem olyan, mint ő – hanem nőstény! Willoughbyt tehát a szerelem vitte oda.
Mandy Simms

Kecskehűség
Aszály sújtotta a vidékünket, és három házi kedvencként tartott kecskénk nehezen talált táplálékot. A városi házunk kertjében lenyírt fűvel etettük őket. Egyszer, tudtunkon kívül olyat adtunk nekik, amelyben mérgező anyag volt. Nagy bánatunkra Billy kecskénk kimúlt, Frank és a várandós Millie igen beteg lett.

Éjjel Millie-t ápoltam, akinél idő előtt beindult az ellés. Hajnalban, miután felébredtem, Millie-t – aki este még lábra sem tudott állni – a dombon, 300 méterrel arrább találtam meg: a nagyon rossz állapotban lévő Frank mellett feküdt. Millie elvánszorgott odáig, hogy Frank mellett legyen. Mindketten meggyógyultak, s egy hét múlva Millie életet adott Tillie-nek. Biztos vagyok benne, hogy Millie odaadása mentette meg őket.
Sue Kelly

Hálalátogatás
Tavaly májusban egy nap koppintást hallottam a konyhaablakon. A konyha melletti szobában dolgoztam az íróasztalomnál, amikor az én ablakomon is kopogtak. Felnéztem, és egy cinke repült többször is az üvegnek. Nem értettem, mit akarhat, hiszen jó idő volt már, hetek óta nem tettünk magokat az ablakpárkányra. Felálltam, hogy kinézzek, és megdöbbenve láttam, hogy a párkányon, az előtetőn és egy faágon összesen négy cinkefióka ül, s mindegyik az ablaknak repülgető cinkemamát figyeli. Amikor az észrevette, hogy nézem őket, egyenként odareppent a kicsikhez, majd mind az öten elrepültek.

Úgy gondolom, az egyik, egész télen etetett hálás cinkemama mutatta be nekem a kicsinyeit.
Németh József, Szeged

Vote it up
155
Tetszett?Szavazzon rá!