Ez most szerelem, vagy valami más?

Meg fog lepődni, mit derítettek ki a tudósok a párválasztásról és a kialakult kapcsolat tartósságáról

Akár tud róla, akár nem, ha kedvese szemébe néz, jó esély van rá, hogy többé-kevésbé saját magát látja viszont. Kutatók kimutatták, hogy hajlamosak vagyunk olyan társat keresni magunknak, akinek a testméretei, alakja és származása olyan, mint a miénk... gyakran még az arcvonásai is hasonlók.

Vegyük például az amszterdami Lot Geelst és amerikai férjét, Brock Mosovskyt! – Mindketten szőkék és kék szeműek vagyunk – mondja Lot. – Egyikünk sem túl magas növésű. Erős a testalkatunk, őseink jobbára európaiak.

Egyre több kutatás állítja, hogy ha a partnerek külseje eltér is egymástól, más jellegzetességeik hasonlók lehetnek, például a végzettség, a társadalmi-gazdasági helyzet, a vallás, bizonyos személyiségjegyek és az alapvető értékek.

Lot és Brock erre az azonosságra is jó példa. – Mindkettőnknek van doktorátusa, és mindketten kutatóként dolgozunk – mondja az asszony. – Lételemünk a mozgás, imádunk sziklát mászni és síelni, snowboardozni. Nagyjából hasonló nézeteket vallunk a világ dolgairól. Igyekvő, barátságos, szociálisan érzékeny emberek vagyunk.

A kutatók már évtizedek óta vizsgálják azt a jelenséget – amelyet asszortatív párválasztásnak neveznek –, hogy hasonló egyedek alkotnak párt. Ha ön eddig úgy gondolta, hogy „az ellentétek vonzzák egymást”, meg fog lepődni a kutatások eredményén: épp ellenkezőleg, a hasonlóságok vonzzák egymást.

Igen, amikor az emberek életük párját keresik, az esetek túlnyomó többségében olyan valaki után néznek, akiben bizonyos mértékig saját magukra ismerhetnek.

– Ha hozzánk hasonló családi és társadalmi hátterű partnerrel randizunk, nem kell számítanunk váratlan meglepetésekre – állítja Ty Tashiro szakíró. – A találkozót nem tartjuk fenyegetőnek, ijesztőnek. A kapcsolatban rögtön az elején otthonosnak érezzük magunkat. És az otthonosság nagyon vonzó.

A hasonlóságon alapuló párválasztás rendszerint nem tudatos (hacsak valaki nem kifejezetten azonos etnikai vagy vallási hátterű partnert keres). Nézzük, hogyan is zajlik ez a valóságban!

A jó szomszédság
Annak, hogy valaki magához hasonló házastársat választ, a legkézenfekvőbb oka a kényelem és a földrajzi adottságok. – Az ugyanabba a templomba, középiskolába, egyetemre járók vagy ugyanarról a környékről valók nagy eséllyel hasonló szinten élő párt fognak találni maguknak – mondja Abdel Abdellaoui, az amszterdami VU Egyetem genetikusa.

A hasonlóság vonzó. Életünk párjául olyan társat keresünk, akiben önmagunkra ismerhetünk

Abdellaoui megállapította, hogy a Hollandia északi részén élők genetikailag eltérnek a déli részen élőktől, mivel hajlamosak a közelebbi környezetükből választani párt maguknak. – A genetikai hasonlóság azzal magyarázható, hogy a szülőknek közös őseik voltak – mondja Abdellaoui. – Kutatásaink egyértelműen azt mutatják, hogy az asszortatív párválasztás az általános. A házastársak oly mértékben hasonlítanak egymásra, hogy kizárható a véletlen egyezés.

Persze sokan nem ott élnek, ahol felnőttek. Ha valaki egyetemre jár, olyanok veszik körül, akikkel szellemileg és társadalmilag egy szinten van. Amikor munkába áll, valószínűleg oda költözik, ahol könnyen el tud helyezkedni a szakmájában, és ideje nagy részét hasonló végzettségű és társadalmi helyzetű munkatársak között tölti.

Aki ügyvédként dolgozik, nagy valószínűséggel ügyvéddel lép házasságra, vagy olyasvalakivel, akit a kollégái vagy barátai révén ismert meg. Partnerét így is asszortatív párválasztás útján találja meg, bár lehet, hogy a fizikai hasonlóság kisebb mértékű lesz. – A diplomások gyermekeinél valamivel nagyobb a genetikai eltérés, mint az alacsonyabb végzettségűeknél, mivel utóbbiak ritkábban költöznek távol szülőhelyüktől – állítja Abdellaoui.

Tükröm, tükröm, mondd meg
Bizonyára ön is elcsodálkozott már azon, amikor egy nagyon szép nőt látott kézen fogva sétálni egy ronda pasival. Akkor azon nem fog meglepődni, hogy a kutatások szerint ez csak ritkán fordul elő: a legtöbben annyira vonzó partnert keresnek maguknak, amennyire magukat is vonzónak tartják.

– A legvonzóbb emberek a legvonzóbbakat keresik, és a közepesen vonzók, illetve a legkevésbé vonzók is a hozzájuk hasonlókkal jönnek össze – állítja Tashiro. – Akadnak kivételek, de ezek mögött általában társadalmi-gazdasági okok húzódnak. A vonzó emberek jobbára vonzó embereket választanak maguknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kevésbé jó külsejűek ne vonzódnának a kifejezetten szépekhez. – Ám tisztában vannak vele, hol helyezkednek el a „rangsorban”, és tudják: őszintén viszonzott vonzódásra csak a nekik megfelelő társtól számíthatnak.

– Sokan a hűség biztosítékát látják ebben – magyarázza John Speakman, az Aberdeeni Egyetem biológia- és környezettudomány-professzora. – Vagyis azért választanak magukhoz hasonlóan vonzó partnert, mert úgy gondolják, hűséges lesz hozzájuk.

Súlyos érvek
A hűség biztosítéka és az asszortatív párválasztás is befolyásolja döntésünket, amikor a partner testalkatát vesszük figyelembe. Speakman kutatásai azt mutatják, hogy az elhízottak általában elhízottakkal házasodnak. – Bármilyen testalkatú embert kérdezünk meg, mindenkinek a soványak tetszenek – mondja Speakman. – Ugyanakkor az elhízottak nem tekintik megfelelő élettársnak a soványakat.

Mivel ez meglehetősen új kutatási terület, még nem tudjuk, hogy az elhízott házastársak már akkor is testesebbek voltak-e, amikor először találkoztak. A kutatók feltételezik, hogy sokan együtt híznak el, mivel táplálkozási és testedzési szokásaik megegyeznek. Hasonló okból gondolják, hogy a karcsúak azért őrzik meg a testsúlyukat, mert ugyanolyan életmódot folytatnak.

– Az emberek általában olyan partner mellett kötnek ki, aki hozzájuk hasonlóan vonzó, és részben ezzel magyarázható, ahogyan később házastársakként egymásra hatnak – teszi hozzá Paul Eastwick, az Austin Egyetem pszichológusdocense.

A méret számít
A hasonlóság szerinti válogatás nem kizárólag a testsúlyra vonatkozik. A magasak magasakat, az alacsonyak alacsonyabbakat keresnek. – Az ötvenes és hatvanas években végzett kutatások során olyan méreteket vetettek össze, mint a házastársak csuklókörfogata, a fej nagysága, a lábszár, a lábfej hossza – mondja Anthony Little, a Stirling Egyetem előadója. – Az eredmények nem kis mértékben hasonlóságokat mutattak ki ezekben az adottságokban. Ami persze nem igazán meglepő, hiszen a magasak magasakkal, a testesek testesekkel állnak össze.

Egy férfi, aki magasabb a férfiak 90 százalékánál, valószínűleg a nők 90 százalékánál magasabb nőt vesz el

Mivel a férfiak általában magasabbak, mint a nők, nem a pontos méretekben, inkább az arányokban találtak egyezéseket. Egy férfi, aki magasabb, mint a férfiak 90 százaléka, nagy valószínűséggel olyan nőt vesz el, aki magasabb, mint a nők 90 százaléka. – Alacsony férfit ritkán látni magasabb nővel – mondja Speakman –, hacsak nem ellensúlyozza az alacsonyságát mondjuk kivételes vonzerővel, mint Tom Cruise.

Hasonmás kerestetik
Gyakran olyan párt keresünk, aki külsőleg is hasonlít ránk, például ugyanolyan a haj- vagy bőrszíne, az arccsontja vagy az állkapcsa alakja. – Sokat számít a megszokott látvány – magyarázza Little. – Minél többször látunk valamit, annál jobban megkedveljük. Talán azért vonzódunk a hozzánk hasonlókhoz, mert már megszoktuk a saját külsőnket.

Néhány vizsgálat arra következtetett, hogy az emberek nagyobb biztonságban érzik magukat olyanok társaságában, akik hasonlítanak rájuk. – Sikerült bebizonyítani, hogy jobban bízunk egy új arcban, ha annak felépítése némileg emlékeztet a sajátunkéra – mondja Eastwick.

Közös értékek
A házastársak gyakran egyformán nyitottak, nagylelkűek és kedvesek. – Különböző országokban végzett felmérések szerint az önzetlenség hasonló mértékben jellemző azokra, akik együtt élnek – mondja Arnaud Tognetti toulouse-i kutató.

Néhány vizsgálat azt mutatta ki, hogy minél tovább él együtt két ember, annál inkább hasonlítanak egymásra a nagylelkűség és az együttműködés terén. Ám Tognetti legfrissebb kutatása során azt találta, hogy bizonyos esetekben a társak már a kapcsolatuk elején egyformán osztoztak ezekben a tulajdonságokban, ami bizonyára még vonzóbbá tette őket egymás szemében.

– Az együttműködési készség olyan önzetlen tevékenységre is utal, mint a gyereknevelés és a gondoskodás – mondja Tognetti. – Az együttműködő partnerben olyan apát/anyát választunk, aki nem kíméli majd az energiáját, idejét és erőforrásait, amikor az utódgondozásra kerül sor. Mivel a szülői gondoskodás alapvetően fontos, mindenképpen előnyös olyan társsal utódot nemzeni, aki teljes erőbedobással vesz részt a gyerek felnevelésében.

Kedvcsinálók
Párválasztáskor a személyiségjegyek alapján is válogatunk. – Egyértelmű bizonyítékokat találtunk arra, hogy a házastársak a nyitottság terén is hasonlítanak egymásra: egyformán társaságkedvelők és barátságosak – mondja Little. – A magabiztosság, a lelkiismeretesség is közös bennük, valamint a széles körű érdeklődés.

Ellenkező előjellel is bőven található bizonyíték: a vizsgálatok azt mutatják, hogy a depresszív, szorongós, hiperaktív személyek is egymást keresik. – Minél súlyosabbak a tünetek, annál szorosabb lehet a kötődés – mondja Abdellaoui. – Még nem tudjuk, miért. Talán azért vonzódnak egymáshoz, mert hasonlóan negatív tapasztalatokat szereztek.

Boldogan élnek?
Ha a társával sok mindenben hasonlítanak egymásra, örvendjen: a kutatások szerint minél több a közös vonás, annál nagyobb az esély, hogy hosszú távú lesz a kapcsolat. – Egy reprezentatív felmérés során egyértelmű összefüggést találtak a kapcsolatok tartóssága és a hasonló tulajdonságok között – mondja Little. – Azt is kimutatták, hogy a partnerek nem maradnak egymás mellett, ha nagyon különböznek egymástól.

Lot Geels úgy érzi, a férjével azért sikerült szoros kapcsolatot kialakítaniuk, mert sok közös tulajdonságuk van. – Ez megkönnyíti a dolgunkat – mondja az asszony. – A fontos kérdésekben nincs köztünk nézeteltérés.

Persze a boldog együttlét receptjét még nem találták meg a kutatók: arra még nincs bizonyíték, hogy bármilyen tulajdonság megléte vagy hiánya javítaná a kapcsolatok minőségét.

– Távol állunk attól, hogy megjósoljuk egy kapcsolat sikerét – ismeri el Abdellaoui. – Senkinek sem mernék párválasztási tanácsot adni tudományos alapon. A legjobb, ha a szívükre hallgatnak.

Vote it up
156
Tetszett?Szavazzon rá!