Fapados konditerem

Csukrán Mihály bokszoló gondolt egy merészet, és sportklubot alapított Újfehértón a kallódó fiataloknak

Megjelent: 2011. október

Kapcsolódó cikkek

Pufognak a bokszkesztyűk a rozsdás vasoszlopokból és színes kötelekből barkácsolt ideiglenes ringben. A küzdő felek nyögését elnyomja a sporttársak hangos szurkolása. Érces baritonok helyett izgatott kölyökhangok hallatszanak a fészer alól.

Az edző könnyedén túlkiabálja őket: – Menj rá, Sanyi! Mind a két karod járjon! Felütés, felütés, felütéééés!

A lehető legegyszerűbb módon kialakított Honvéd utcai pálya ugyanis a gyerekek birodalma, akiket a sport segítségével nevel az életre Csukrán Mihály egykori ökölvívó, több Guinness-rekord büszke tulajdonosa.

Klubjuk kialakításában – pénz híján – a kreativitásé volt a főszerep. A bázist Csukrán félbehagyott háza adta, amelynek csak az alapjai készültek el. A gazda lebetonozta a placcot, föléje tetőféleséget eszkábált, talált anyagokból pici edzőtermet és öltözőt épített. A kert felől hasonló stílusú árnyékszék zárja a komplexumot.

A Csuki tse tagjai háromféle sportot űznek: testépítéssel az erőnlétüket, ökölvívással a keménységüket, végül focival a gyorsaságukat fejlesztik. De nem ám úgy, hogy ki-ki valamelyiket, hanem mindenki mindegyiket. Miska bá’ – ahogyan a gyerekek szólítják – ugyanis maximalista. A végletekig.

Ez róla a véleménye Matévi Miklósnak is, aki régóta ismeri Pestről az alföldi kisvárosba hazaköltözött földijét. Maga is játszott a Csukrán szervezte öregfiúk focicsapatában, ő volt a kapus.

– A Miska egy izgága ember! Kicsit tán beképzelt is, de ha úgy vesszük, van neki mire… Nem mindenki szereti a stílusát, de el kell ismerni, hogy letett pár dolgot az asztalra. Örökké szervez valamit, próbálja megmozgatni az embereket. Ingyen foglalkozik a gyerekekkel, pedig neki sincs sok pénze, rokkantnyugdíjas – dicséri sporttársát Matévi.

A barátságos, de kemény edzőmérkőzéseken a hősies helytállásért is kijár az érem – nem csak a győzelemért

A pályán aztán a vendég hajdúböszörményi ökölvívók fiatal versenyzőiről hamar kiderül, hogy technikásabbak és erősebbek. Ők csak egy sportággal foglalkoznak, de azzal nagyon. Így a Csuki tse srácainak a kemény, hősies helytállás marad. A bíró értékeli kitartásukat, ezért gyakori a döntetlen, el is fogynak az érmek hamar. Ha valakit nagyon elvernek, arról Csukrán megjegyzi, hogy igazából focista alkat, és ahhoz képest elismerésre méltó teljesítményt nyújtott.

A nap fénypontjaként aztán ringbe lép ő is, a Vasas egykori ökölvívója. A három menetből álló küzdelmet a tanítványok szűni nem akaró, hangos biztatása kíséri.

A barátságos csihipuhit – minekutána a felek pirosra püfölt arccal távoznak a ringből – közös szörpivás és kekszmajszolás zárja. Az ételt-italt is Mihály állja, havonta pár ezer forintot költ erre ötvenezer forintos rokkantnyugdíjából. Tagdíj, sportköridíj-hozzájárulás sincs, hiszen a gyerekek többsége olyan szegény vagy csonka családban él, ahol száz helye van minden forintnak, a sportért pedig végképp nem tudnának fizetni.

A vendégcsapat tiszteletére szendvicsek is készültek

A valaha szépen prosperáló, főleg mezőgazdaságból élő városban 20 százalékos a munkanélküliség. Ráadásul a települést gyakran szorongatja a belvíz is. Az elmúlt télen hetekig küzdöttek a helyiek és a vízügyesek a vízzel, a kemény mínuszokban elfagytak, tönkrementek a szivattyúk. Több régi ház összedőlt vagy lakhatatlanná vált.

– Tízéves korom óta járok a Miska bához, főleg a foci miatt. Anyám elégedett, látja, mennyit erősödtem, ügyesedtem. Ősztől középiskolás leszek, a helyi csapatban focizok majd tovább. Lehet persze, hogy már nem fogok ide eljárni, de azt nem felejtem el, hogy itt tanultam meg az alapokat. És a sok dicséret is segített, hogy egyre jobb legyek – mondja a 15 éves Juhász Sándor Norbert.

Vote it up
470
Tetszett?Szavazzon rá!