Felejtse el a boldogságot

Aki nem boldog, az nem feltétlenül bánatos vagy lesújtott lény

Kapcsolódó cikkek

Csak boldog akarok lenni. Elképzelni sem tudok még egy mondatot, amely annyi nyomorúságot és tartós boldogtalanságot okozhatna, mint ez. (Talán csak ez a másik: – Drágám, a húgodba vagyok szerelmes.) Pedig első pillantásra teljesen ártalmatlannak tűnik. A gyerekek is csak boldogok akarnak lenni. Meg a kiskutyák. A boldogság egészséges, normális vágynak látszik. Akárcsak a friss levegőre áhítozás vagy épp a bioélelmiszer vásárlásának igénye.

Ám a „csak boldog akarok lenni” kiégetett, majd szőnyeggel letakart lyuk a parkettán. Mert mihelyt elhangzik, kimondatlanul azt sejteti, hogy akinek az ajkát elhagyta, nem boldog. A „csak boldog akarok lenni” rafinált csapdája az, hogy amíg valaki egészen pontosan meg nem nem határozza, mit is ért „boldog”-on, semmiképpen nem élheti át.

Bármit jelentsen is valakinek a boldogság, a lehető legkonkrétabbnak kell lennie. Amint kezünkben a boldogság tervrajza, vetítsük rá az életünkre, és nézzük meg, mit kell változtatnunk ahhoz, hogy jobban egybevágjon a kettő. Sajnos azonban ez a recept – tudniillik a boldogság meghatározása, majd az életünk ahhoz igazítása – egyeseknél beválik, másoknál nem.

Én az utóbbi csoportba tartozom. Nem vagyok boldog típus. Bizonyos dolgok azért persze megörvendeztetnek, de az öröm éppoly hamar elillanó érzés, akár egy nagyon hosszúra nyúlt tüsszentés. Sokszor az érzést inkább érdeklődésnek nevezném. Vagy mélabúnak. Szintén gyakori nálam a gyöngédség, bosszúság, értetlenség, félelem, reményvesztettség. Hát ebből nem jön össze olyasmi, amit boldogságnak nevezhetnénk. De vajon annyira nagy baj volna ez?

Aki nem boldog, az nem feltétlenül bánatos vagy lesújtott lény. Érdekelheti, izgathatja az, ami nem teszi boldoggá. Csak az zavar minket ebben, hogy korunk szélsőségesen pozitív beállítottságú társadalma egyáltalán nem tűri a negativitást. Ami nem mértéktelenül pozitív, arra rögtön rásütik, hogy negatív. De most őszintén, ki az, akinek minden egyes napja remek? Ki érzi folyton úgy, hogy „Köszi, szuperül vagyok”? A haragnak és a negativitásnak is megvan a maga haszna.

Ahelyett, hogy görcsösen „pozitív gondolkodásra” törekedve próbálná enyhíteni némelyik kényelmetlen, kellemetlen érzését, próbálkozzon negatív gondolkodással. Komolyan azt tanácsolom: próbálja ki néha! Így jobban megismeri valóságos érzéseit: „Reménytelennek, kövérnek és butának érzem magam. És kész kudarc, hogy így érzek. Ha pedig pozitív és földobott igyekszem lenni, attól dühbe gurulok, a dühtől meg úgy érzem, a padlón vagyok.”

Ha így érez – bármit érez is –, akkor megtalálta a kiindulópontot, a kézzelfogható viszonyítási alapot. Olykor már az is csillapítja a negatív érzelmet, ha megengedjük magunknak, hogy ítélkezés, cenzúrázás nélkül átéljük. Olyasféle ez, mintha kieresztenénk a négy fal közül, hadd futkározza ki magát a friss levegőn, hadd adjon le valamicskét az energiájából.

Vote it up
60
Tetszett?Szavazzon rá!