Felturbózott olimpia

Néhány sportág kerüljön lapátra, másokat meg poroljunk le – ötletel David Thomas sportújságíró és humorista

Megjelent: 2012. január

Kapcsolódó cikkek

Idén július 27-én a brit fővárosra figyel majd a nagyvilág: a londoni olimpiai játékok megnyitóünnepségén várhatóan több mint kétszáz ország 10 500 versenyzője készül arra, hogy harcba szálljon a 26 olimpiai sportág 302 aranyérméért.

A rövidtávfutó Usain Bolt lenyűgöző teljesítménye egyedül a férfi százméteres síkfutás döntőjére több mint egymillió jegyigénylőt csábított, a kéthetes sportparádé tévénézőinek teljes száma pedig előreláthatólag eléri az ötmilliárdot.

Az olimpiát joggal nevezhetjük a földkerekség legnagyobb és legnépszerűbb látványosságának. Mégis azt hiszem, bőven fejleszthetünk rajta, különösen a televízió előtt ülő milliárdok szempontjából, ha kiejtünk a sorból néhány versenyszámot, másoknak pedig jócskán átírjuk a szabályait.

Talán fölöslegesnek tűnik egy ennyire nyilvánvalóan sikeres világesemény átdolgozása, pedig a változtatás az olimpia történetének legnemesebb hagyományai közé tartozik. 1896 óta mindössze öt alapsportág, az atlétika, az úszás, a torna, a vívás és a kerékpározás szerepelt minden ötkarikás játékon.

A többi sportág jött és ment. A krokett és a motorcsónaksport eddig egy-egy lehetőséget kapott. A softball és a baseball az 1990-es években jelent meg az olimpián, de 2008 után kiesett a kegyekből. Az 1904-ben és 1908-ban már programba vett golf 2016-ban ugyanúgy visszatér, mint az 1924 óta hiányzó rögbi.

Egyértelmű példákat és sokféle érvet találhatunk tehát arra, hogy alapvetően megváltoztassuk az olimpiai sportágak összetételét.

A változtatás egyik indoka az, hogy az olimpia egyre meghatározóbb televíziós tényező. A műsorszóróktól és szponzoroktól származó bevétel létfontosságú az esemény megrendezéséhez – a kereskedelmi csatornák hosszú és gyakori reklámszünetre irányuló igénye pedig rövidebb, pattogóbb ritmusú, gyorsabb sportot követel.

Az olimpia mottója: „Citius, altius, fortius”, azaz ‘Gyorsabban, magasabbra, erősebben’

Ehhez járul öt földrész tévénézőinek kívánsága. A tömegek nem feltétlenül ismerik a versenyzőket, sokszor a szabályokat sem egészen értik, leginkább szórakozni szeretnének.

1992-ben például bevezették a strandröplabdát. A nézők annyira megkedvelték, hogy a 2012-es londoni olimpián a női strandröplabda döntőjére a legjobb jegyeket 450 fontért (több mint 160 ezer Ft) kínálják, ezt az árat csak az atlétikai stadion legfontosabb versenynapjai múlják felül.

Bízvást állíthatjuk, hogy a strandröplabda nem a világ egyik legjelentősebb sportága. Igen ám, de a versenyzők bikiniben ugrándozó, hosszú combú, szexis lányok. Ebből láthatjuk, hogy új olimpiai sportágakat bevezethetünk finoman szólva esztétikai alapon. A strandröplabda az olimpiai játékok Baywatcha.

Visszatérésre pályázik az eddig csak az 1900-as párizsi olimpián bemutatkozott krikett is. A legutóbbi időkig az igazolhatta a kirekesztését, hogy a játék akár öt napig is elhúzódhat végeredmény nélkül, a beavatatlanok számára teljesen érthetetlen, és körülbelül annyira izgalmas látvány, mint a száradó festék figyelése. Csakhogy most megváltozott a helyzet.

Immár létezik egy rövidebb, lendületesebb, gyorsabb válfaja, az úgynevezett Twenty20, amely a játék fontos összetevőit két és fél órás mérkőzésbe sűríti. A tömegek rajonganak érte. Még a legmegcsontosodottabb hagyományőrzők is elismerik, hogy minden eddigit meghaladó ügyességre és helytállásra kényszeríti a játékosokat. Gyorsabbak, erősebbek, magasabbra (és messzebbre) ütik a labdát, mint régen. Mi lehetne ennél olimpiaibb?

Elvégre az olimpia mottója: „Citius, altius, fortius”, azaz ‘Gyorsabban, magasabbra, erősebben’. Ez a legeslegjobbra törekvést írja le. Éppen erre törekszenek az alábbi elképzelések – még ha némelyik radikális, hóbortos vagy egész egyszerűen őrült is.

Maggie Li illusztrációja

FÉLRE VELE!
Díjlovaglás

Nem nehéz felfogni egy futószám lényegét, értékelni egy tornagyakorlat ügyességét. A díjlovaglás elképesztő, alig észrevehető rezdülései azonban a lovas hozzáértését és a ló idomítottságát hivatottak bemutatni.

Más szóval ez kutyakiállítás lovaknak. És bár a kifogástalanul öltözött lovas igazán szemet gyönyörködtető a pompás paripa hátán, ennek éppúgy semmi köze sincs modern sporteseményhez, mint az ebét pórázon körbesétáltató gazdinak.

Öttusa
Az öttusa vívást, pisztolylövést, úszást, díjugratást és terepfutást foglal magában. A francia pedagógus és történész, Pierre de Coubertin báró, az 1896-os első újkori olimpiai játékok atyja eszelte ki. Elvileg egy tizenkilencedik századi lovas katona ügyességét tette próbára. No de már nem a tizenkilencedik századot írjuk, és lovas katonák sincsenek. El vele!

Kötöttfogású birkózás
Másik neve, a görög–római birkózás mindennél beszédesebb. A birkózás a diszkoszvetéssel és a gerelyhajítással együtt azon sportágak közé tartozik, amelyek az ókori olimpiai játékokig, mintegy 2700 évvel ezelőttig nyúlnak vissza. Több mint ötven nemzet verseng az olimpiai birkózásban, de ha ma rendezünk olimpiát, és a lehető legjobb módon szeretnénk megjeleníteni a birkózást, a küzdősportot, akkor a görög–római birkózást hagyjuk az antik görögökre és rómaiakra.

Szinkronúszás
Ugyan kérem, ez nem is sport. A kisminkelt pofinak, igéző mosolynak és flitteres úszódressznek semmi keresnivalója az olimpiai vetélkedésen. Ha van szinkronúszás, akkor ezzel az erővel jöhet akár a rúdtánc is. És igen, már a rúdtáncosok is kérték, hogy vegyék fontolóra őket az olimpián.

Labdarúgás
A legnépszerűbb sportág a világon, olimpiai változata azonban nem elégíti ki a tévénézők szükségleteit.

Noha az olimpikonok elvileg sportáguk legjobbjai, a férfi csapatok itt 23 év alatti játékosokból, valamint három idősebb résztvevőből állnak, így a foci legnagyobb – ha nem az összes – csillagai távol maradnak.

És bár az olimpiai érmet tekinthetnénk a legbecsesebb sporttrófeának, a férfi futballisták számára egy olimpiai arany a legjobb esetben a negyedik a rangsorban a világbajnokság, a Bajnokok Ligája meg a nemzeti bajnokság után.

A labdarúgásnak ahhoz, hogy maradhasson, a rögbi példáját kellene követnie. A rögbi 2016-ban a hetes rögbi formájában tér vissza az olimpiára. Tizenöt játékos helyett heten mérkőznek a nem 80, csupán 14 perces viadalon. Ez gyors, látványos játékot eredményez, így az egész torna egyetlen stadionban két-három nap alatt lebonyolítható.

Nagyjából ugyanígy járhatnánk el a labdarúgással is. Ötfős csapatok, legfeljebb húszperces játékidő, fedett küzdőtér. Így a játék a résztvevőknek koncentráltabb, a szurkolóknak izgalmasabb, és egyedülállóan olimpiai.

Vagy pedig hallgathatnánk Sepp Blatterre, a FIFA elnökére, aki 2011 szeptemberében szorgalmazta a strandfoci bevezetését a 2016-os olimpiára. Ő természetesen csak annyit javasolt, hogy a hagyományos futball mellett azt is vegyék föl az olimpiai sportágak listájára, de szerintem mozduljunk rá a strandra, és mellőzzük egy ideig a füves játékot!

ITT AZ IDEJE A GENERÁLOZÁSNAK!
Pályakerékpározás

A bicikli mindazt kínálja, ami egy olimpiai sportághoz kell: sebességet, izgalmat és sportolói kiválóságot. Az egyéni sprintet azonban nézni sem bírom, annyira agyoncsapja az élményt, hogy mindegyik bicajos a másik mögé, annak légörvényébe akar húzódni, csak az utolsó körben iramodik neki igazán. A futam tehát, amelynek a gyorsaságról kellene szólnia, az idő legnagyobb részében valójában hihetetlenül lassú, mivel a két versenyző a menetszélben való helyezkedéssel van elfoglalva.

Ez képtelenség! Usain Bolt nem tölt száz méterből nyolcvanötöt ráérős kocogással. Michael Phelps nem tapossa néhány percig a vizet, mielőtt szelni kezdené a habokat. Rajttól célig csúcsra járatják magukat. A bringásoknak is ezt kellene tenniük.

Vagy egészen rövidre kéne szorítani a futamidőt, vagy pedig a kerékpárosoknak is úgy kellene versenyezniük, ahogyan a futók, úszók és evezősök szoktak: egymás mellett, egyenes pályán. Így azután olimpiához illően tudnánk kideríteni, melyikük gyorsabb a többieknél.

Ökölvívás
A boksz azon kevés olimpiai sportág egyike, amely még őrzi a régi amatőr hagyományt. A bunyósok csak négy, egyenként kétperces menetet vívnak, így a torna sokkal gyorsabban lebonyolítható. Nagyon fontos, hogy a versenyzők párnázott fejvédőt viselnek, ez megóvja őket a hosszú távú agykárosodástól, amelyet az ismételten a fejükre mért ütések okozhatnának.

Az olimpia új utat mutathatna ezen a téren. Ha a bokszolók biztonságosabban akarnak öklözni, próbáljanak valami mást: mérkőzzenek meg puszta kézzel. A kesztyű nélküli ökölvívás Európa legtöbb országában tilos, pedig régóta nyilvánvaló, hogy a bokszolók éppen azért tudnak komoly kárt tenni egymásban, mert kesztyűvel sóznak oda.

Kesztyűben sokkal nagyobbat lehet ütni, ez idézi elő az agy előre-hátra rázkódását a koponyában, ami a bokszolás nyilvánvalóan legveszélyesebb következménye.

Kesztyű nélkül az ütőképességet jelentősen mérsékeli az a körülmény, hogy a koponyára irányzott erős csapástól a támadó kézcsonttörést szenvedhet.

A kesztyű nélküli boksz brutális, civilizálatlan híre miatt furcsának tűnhet az olimpián. Elvégre felhasadt ajkakat és törött orrokat jelenthet. Ez azonban, hacsak teljesen be nem tiltják az ökölvívást, még mindig jobb, mint a megsérült agy.

Lövészet
Amennyiben létezik unalmasabb, mint azt lesni, ahogy egy középkorú férfi papírral félig letakart szemüvegben tüzel az álló, fekete-fehér céltáblára, valaki árulja el, mi az. Ha már lövés, legyen mozgalmas. Nosza, modernizáljuk egy kicsit!

Szervezzünk festéklabda-mérkőzéseket, így elválik, ki mennyire mestere a célzásnak, nyomkövetésnek és rejtőzködésnek. Egy komoly, nagy lőtávolságú orvlövészet (élő személyek helyett természetesen bábokra) is tömegérdeklődést vonzana.

Végezetül, akár konzolos lövöldöző játékokat is olimpiai sportággá alakíthatnánk, egyenesen a Call of Duty vagy a Grand Theft Auto gyártóit kellene megbízni a fejlesztéssel. David Coulthard volt Forma–1-es versenyző már kiállt valódi Mercedesszel playstationos játékosok ellen, akik ugyanolyan autót „vezettek” ugyanazon a pályán. Miért ne alkalmazhatnánk hasonló elgondolást az olimpián? A versenyző képernyője remekül érvényesülne a televízióban, és világszerte számtalan szenvedélyes játékos nézné.

Tenisz
A labdarúgáshoz hasonlóan a tenisszel is kezdeni kellene valamit, hogy az olimpia valóban kiemelkedjen – ebben az esetben a négy Grand Slam tenisztorna közül. Mindenekelőtt vessük be ugyanazt a rövidítési elvet. A három- és ötszettes teljes mérkőzéseket három rövidített játszmából álló viadalok váltanák föl, így a nézők egy ültő helyükben jó néhány villámgyors, emellett eseménydús összecsapást élvezhetnének.

De miért állnánk meg itt? Coubertin báró szelleme örömmel nyugtázná, ha utódai megtiltanák, hogy a játékosok adogatás közben nyögjenek és sikítozzanak. Ez a sportemberhez méltalan viselkedés zavarja az ellenfelet, a nézők meg kifejezetten utálják.

Reformáljuk meg az adogatást is: vagy egyetlen szervára korlátozzuk a játékosokat, a rontott szerva megismétlési lehetősége nélkül, vagy pedig helyezzük az adogatóvonalat az alapvonaltól egy méterre. Így kevesebb pont szerezhető, de több a hosszú labdamenet, vagyis a nézők kétszeresen is jól járnak.

Végül pedig...
Mi lenne, ha mindenki ugyanolyan felszerelést használna? Ez az alapelv forradalmasítaná a kerékpározást, a sportlövészetet, az evezést és a vitorlázást, hogy csak négy olimpiai sportágat említsünk.

2008-ban Pekingben óriási előnyre tettek szert azok az úszók, akik a közegellenállást csökkentő Speedo LZR úszómezt viseltek. A speciális dresszt ezután kitiltották a nemzetközi versenyekről, a 2012-es londoni játékokat is beleértve. Fontolóra vehetnénk egy alternatívát: bocsássunk mindenki rendelkezésére korszerű anyagokat és eszközöket.

Az alapelv pofonegyszerű: Legyen az olimpia a formatervezők és mérnökök helyett a sportolók megmérettetése! Olyan seregszemle, amelyen a szegények esélyei megegyeznek a gazdagokéival. Lássuk, ki a jobb, ha ugyanolyan pisztollyal lőnek, ugyanolyan kerékpár pedálját tekerik, ugyanolyan evezős vagy vitorlás hajóval szállnak vízre, illetve ugyanolyan ütővel teniszeznek.

Vote it up
183
Tetszett?Szavazzon rá!