Fogyjon tudományosan!

Ideje elfelejteni a régi diétát, és helyette kipróbálni ezeket a remek új zsírapasztó ötleteket

Hajdan könnyű volt megőrizni az egészséges testsúlyt. A diéta lényege az „amennyi kalória bejut, annyi távozzon” elve volt. A fogyáshoz pedig csupán a háztartástan fordítottját kellett gyakorolni: használj fel többet, mint amennyihez hozzájutsz. Mármint energiához. Sokak számára sajnálatos, de talán nem meglepő módon azonban az emberi szervezet bonyolultabb, mint a bankszámla.

Rengeteg kutatómunkát fordítottak már egyéni zsíregyenlegünk rejtelmeinek feltárására – dollármilliárd összegű főnyereménnyel érne fel, ha valaki megtalálná a zsír elleni hatékony pirulát. Egyes felfedezések óvatosan fogalmazva is ellentétben állnak az intuícióval. Egyben a diétázás merőben új módszereit vetik fel.
 

Az egészséges testsúly megőrzéséhez egy leptin nevű hormon megfelelő működésére van szükség. Ez küldi a „jóllaktam” üzenetet a zsírsejtekből fel, az agyba, ahol egyebek között eljut ugyanazokba az örömközpontokba, amelyek a szexre és az olyan drogokra reagálnak, mint a kokain. Az elhízott emberek rengeteg leptint termelnek, de az agy mintha nem megfelelően reagálna rá. Tavaly az Oregon Kutatóközpont kutatói túlsúlyos emberek agyát vizsgálták, és azt állapították meg, hogy a jutalmazó köreik nem kellően aktívak. Többet ettek, hogy így próbálják meg elérni azt az örömérzetet, amelyet hiányoltak. Vagyis a vizsgálat arra mutatott rá, hogy a kövérek valójában a falánk emberek ellentétei, mivel kevesebb örömük származik az evésből, mint másoknak.

Számos bizonyíték támasztja alá azt a tényt, hogy gyakorlatilag mindannyiunknál van egy fix pont, amelytől a testsúlyunk 6-9 kilóval elmozdulhat, de az ennél nagyobb eltérés már komoly gondot okoz. Ugyanez vonatkozik a vékony emberekre is, akik hízni szeretnének. Változtatni nehéz, főleg ha a szervezet ellene dolgozik, mivel – ahogy azt a leptin példája is mutatja – az egész testsúlyt befolyásoló rendszer szoros kapcsolatban áll az örömközpontjainkkal.

Ha tehát a szervezete szabotálja a fogyási kísérleteit, dobja sutba a hagyományos módszereket, és próbáljon ki olyan, a közelmúltbeli kutatási eredményeken alapuló újakat, amelyek együttműködnek a szervezetével, nem pedig ellene dolgoznak!

És Helen Lederer valami mást próbál ki...
Mintegy húszévnyi sikertelen fogyókúrázás jelei mutatkoznak a pocakomon. Ez azonban merőben másnak, izgalmasnak ígérkezett.

Azt hipnotizálják belém, hogy gyomorszájszűkítőt viselek. Zseniális! Miért feküdnék műtőasztalra, ha ezt el tudja végezni az agyam is?

Ezért aztán Marion és Martin Shirranra bíztam az agyam, akik ezt a módszert kidolgozták spanyolországi klinikájukon. A kezelés négy napig tart – de vajon egy virtuális gumigyűrű tényleg felválthatja a sokévi boldogtalan (és boldog) ábrándozást?

Marion és Martin módszere lényegében az, hogy neurolingvisztikai programozással és kognitív viselkedésterápiával „bejutnak az agyba”, hogy kiderítsék és kezeljék azt, ami miatt nem megfelelően táplálkozom.

Az első ülés arról szólt, hogy én mit akarok, és mire van szükségem: márpedig ez két nagyon különböző dolog. A második alkalommal sorra vettük az egy nap alatt előforduló összes, étellel kapcsolatos gondolatot. Ezek zöme pozitív és logikus, de a többi eléggé negatív. Ahogyan reagálunk, az kihat a viselkedésünkre.

Ebben nagyon otthon éreztem magam, mivel eléggé negatív tudok lenni – mint például: „Jajajajaj, már három csokisnápolyi-szeletet faltam fel, tehát mi értelme van bárminek is, undorító vagyok.” Miután azonban Marion hipnotizált, elképzelhetőnek tartottam, hogy lenyomom a „szünet” gombot, mielőtt elkezdem a nápolyit, sőt még a végkifejletet is megváltoztatom.

Rövidesen készen álltam a „műtétemre”. Miután megnéztem egy filmet, amelyben felhelyeztek egy valódi gyomorszáj-szűkítő gyűrűt, „alámerültem”, hogy belém ivódjon a gyomortérfogat-csökkentő eljárás átélésének érzése. Altatásban elvégzett császármetszésre emlékeztetett, csak épp a műtét utáni hegek miatt nem kellett aggódnom.

Kérdés, hogy sikerült-e engem, aki világ életemben sütemény-, sajt- és borfogyasztó voltam, „önkontrollra” beprogramozni. Nos, eddig négy és fél kilót adtam le. De nem bíztam el magam. Ez csak a kezdete gondolatmódosító utamnak, és arra az esetre, ha meginognék, van egy „megerősítő” CD-m. Tudták, hogy egy pohár bor négy halrudacskával egyenértékű? Ez is csak egy „módosított” gondolat, amelyet elő lehet hívni, miközben az ember csak fogy és fogy...

A minden második nap evős diéta
Persze lehet továbbra is járni a kalóriacsökkentés már jól kitaposott útján, és ha kitartunk a napi 1500 kcal körül, fogyni fogunk. További előny, hogy a kilók nem jönnek vissza, és sokat javítunk az egészségi állapotunkon: az összes gyakori gyilkos – a szívbetegség, a rák, a cukorbetegség –, továbbá az allergia, az asztma és a fertőző betegségek kockázata is jelentősen csökken. A hátránya, hogy az ember állandóan éhes, és pocsékul érzi magát. És ha élvezhetné mindezen előnyöket anélkül, hogy örökké éhezne?

Nos, talán megvalósítható. A trükk a „napváltós” diéta kipróbálása lehet. A baltimore-i Országos Öregedéskutató Intézet (National Institute on Aging) kutatói arról számoltak be, hogy amikor az egyik nap nagyon kevés ennivalót adtak patkányoknak, a másik nap pedig annyit ehettek, amennyit akartak, lényegében ugyanazok az előnyök mutatkoztak, mint a folyamatos kalóriakorlátozó diéta hatására. Dr. James Johnson szerint, aki weboldalt hozott létre a megvalósítást segítő információk közzétételére, ugyanez érvényes az emberekre is.

Hogyan hat? Azonkívül, hogy zsír elégetésére kényszeríti a szervezetet, hormonális változásokat is elindíthat, például fokozhatja két öregedésgátló gén, a SIRT3 és a SIRT4 aktivitását. Sokan mondják, hogy a diétához elég nehéz hozzászokni, ehhez viszont könnyebb, hiszen nem kell mindennap visszafognunk magunkat.

Az Illinois Egyetem (Chicago) nemrég tette közzé elhízott pácienseken elvégzett tízhetes kísérlete eredményeit, amelynek során a betegek egy speciális napváltó diétát tartottak, és 4,5–12,7 kilót fogytak, holott a kutatók csak átlag 2-3 kiló súly leadására számítottak. A vérnyomásuk, a pulzusszámuk és a koleszterinszintjük is csökkent.

Hűtse magát
Az idősebb diétázók talán emlékeznek a barna zsírra. Szemben a nemkívánatos fehérrel, ez volt a fogyókúrázók álma. A barnazsír-szövet a fölösleges energiát nem tárolja zsír formájában, hanem elégeti, hogy melegen tartson – legalábbis az egerekben.

A barna zsír kegyvesztett lett, mert a kutatók emberekben nem sokat találtak belőle, de most a New England Journal of Medicine folyóirat egyik cikkének hatására újra divatba jött. Az elképzelés az, hogy az embereket alacsony hőmérsékletnek kell kitenni. Ilyenkor több barna zsírt állítanak elő, és csökken a testsúlyuk. A 22 Celsius-fokban tartózkodó nők napi 27-tel több gramm testzsírt használtak fel, mint azok, akik 27 Celsius-fokos helyiségben voltak. Tekerje tehát le a hőfokszabályozót!

Ellenőriztesse a tesztoszteronszintjét (csak a férfiak)
Ha ön középkorú férfi, aki középtájra hízik, ez talán nemcsak azért van, mert kevesebbet mozog és többet eszik, hanem azért is, mert túl sok női hormon, ösztrogén termelődik a szervezetében.

Bár férfi- és női hormonokról beszélünk, mindenkinek a szervezetében mindkettő termelődik – a férfiakban a tesztoszteronból lesz az ösztrogén. Ez különösen fontos idősebb férfiaknál. Ahogy idősödünk, nem csupán kevesebb tesztoszteront állítunk elő, hanem ebből többet alakítunk át ösztrogénné. A többlet ösztrogén elősegíti a zsírlerakódást éppen deréktájon, azon a helyen, ahol a zsírtárolást a cukor- és szívbetegség kockázatának növekedésével hozzák összefüggésbe. Ez ördögi kört indít be: a frissen lerakódott zsír miatt nagyobb arányban alakul át a tesztoszteron ösztrogénné.

A kört úgy lehet megszakítani, hogy testmozgással törekszünk a zsírpárnák leadására és izmaink fejlesztésére – jóllehet ez alacsony tesztoszteron mellett kifejezetten nehéz. Segíthet a tesztoszteronpótlás, amelyet egyes orvosok felírnak, ha valakinek a szintje nagyon alacsony. Ajánlatos abbahagyni a nagy mennyiségű alkohol fogyasztását is, mert ha a májnak rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt kell feldolgoznia, kevésbé hatékonyan tudja lebontani az ösztrogént.

Fogyjon a napfénnyel (vagy szedjen helyette étrend-kiegészítő vitamint)
A D-vitamin az új tápanyagszupersztár, amelyet mindenféle rendellenesség, köztük a szív-, a cukorbetegség, a szklerózis multiplex és a reuma kockázatának csökkenésével hoznak összefüggésbe. Újabban pedig úgy látszik, hogy a súlyfelesleg leadásában is hatékonyan segít.

2008 nyarán egy csupán 38 emberen elvégzett vizsgálat során a Minnesotai Egyetemen azt állapították meg, hogy jobban fogytak azok, akiknek több D-vitamin volt a vérében. Ha a D-vitamin milliliterenként egy nanogrammal (ng/ml) nőtt, a résztvevők további 22,5 dekagrammot adtak le.

Más kísérletek is összefüggésbe hozták a magasabb D-vitamin-szintet a kisebb súlyfelesleggel. De vajon mi erre a magyarázat? A D-vitamin valamennyi szakértője egyetért abban, hogy további kutatásokra van szükség, de a londoni Imperial College már most előállt egy érdekes elmélettel. Mivel a napfény a D-vitamin fő forrása, az alacsony D-vitamin-szint alapján esetleg azt gondolja a szervezet, hogy közeledik a tél, és ezért több tápanyagot kell elraktároznia.

Arról is sok vita folyik, hogy milyen mennyiségre van szükségünk. A hivatalosan ajánlott napi adag 200 NE (nemzetközi egység), de sok szakértő mostanában ezer, sőt kétezer egységet javasol. A napi ezres adag több hónapon át 10 ng/ml-lel növeli a szintet a vérben, ami azt jelenti, hogy 2,25 kilóval többet tud leadni azon felül, amennyit a diétájától vár. Ilyen dózist azonban csak orvosi ellenőrzés mellett szedjen.

Legyen duci, és büszke rá
Valóban minden esetben egészségtelen, ha valaki túlsúlyos? A 2007-ben a Lancetben megjelent úttörő tanulmány szerint a túlsúlyosnak minősített emberek (vagyis akiknek 30 vagy annál több a testtömegindexük) körülbelül 30 százalékának anyagcseréje gyakorlatilag teljesen egészséges, koleszterinszintjük, vérnyomásuk és vércukorszintjük alacsony. Szervezetük az inzulinra is reagált, ami nincs mindig így az elhízott embereknél.

Tehát azok közül, akiket állandóan fogyásra ösztönöznek, minden harmadik embernek valójában nincs is rá szüksége. Sőt tulajdonképpen árthat is nekik. A Montreali Egyetem kutatói összehasonlították azt, milyen hatást gyakorol az alacsony kalóriatartalmú étrend az egészséges anyagcseréjű túlsúlyos emberek csoportjára, illetve egy olyan csoportra, amelyet veszélyeztetett túlsúlyos emberek alkottak. Azt állapították meg, hogy a veszélyeztetett csoportnál 26 százalékkal csökkent az inzulinrezisztencia (a cukorbetegségre való hajlam), míg az egészséges anyagcseréjűeknél 13 százalékkal rosszabb lett.

Tehát ha valakinek a testtömegindexe riasztóan magas ugyan, de helyesen táplálkozik, rendszeresen sportol, és jól érzi magát, akkor ellenőriztesse az anyagcsereértékeit: ha ezek egészségesek, akkor valószínűleg nincs más teendője, mint élvezni a többletkilókat!

Vote it up
306
Tetszett?Szavazzon rá!