Forma-1-es csata napelemmel

Az ausztrál sivatagban kétévente zajló nemzetközi verseny célja: napenergiás meghajtással megtenni háromezer kilométert

Megjelent: 2010. augusztus

Kapcsolódó cikkek

Perzselőn tűz a nap az előttük hosszan elnyúló ausztráliai országút aszfaltjára. A Nuna–5 holland napelemes autó egyszemélyes utasterében bizony hamar felszökik a hőmérséklet, amint Jan Willem van Gent bezárja a tetőt, amely úgy borul a fejére, akár egy jókora sisak. Európa legjobb szolárautós csapatának pilótája egyetlen irányban haladhat: a célvonal felé.

A napenergiával hajtott kocsik legnevesebb világversenye ez. Európából ezúttal kilenc csapat méri össze az erejét olyan országok képviselőivel, mint az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália. A csapatok tagjai műegyetemi hallgatók, akik kilenc hónapot töltöttek a járművek megépítésével. Noha a verseny fő célkitűzése a napelemes technika továbbfejlesztése, illetve népszerűsítése, a diákok és tanáraik szeme előtt csak az lebeg, hogy az ausztrál pusztaságban öt napig tartó verseny háromezer kilométeres távját a legjobb időeredménnyel teljesítsék.

A motor üresben jár, Jan Willem megmarkolja a volánt. A Michigani Egyetem autója nekiiramodik, a holland fiú azonban még vár. Fülhallgatóján hallgatja a visszaszámolást, majd beletapos a „gázba”. Óránként kilencven kilométeres sebességgel robog a szinte néptelen ausztrál tájon, közvetlenül az amerikaiak mögött. Olykor már-már túlságosan is közel kerül, ahogy a michiganiek segédcsapatát szállító furgon nyomában cikcakkol.

– Fék! Fék! – inti a fejhallgatón át a saját „irányítóközpontja”. Amint előzési lehetőség kínálkozik, újabb utasítást kap: – Most előzz!

A sofőr gyorsít. A felhőtlen égboltra pillant. A derült időben teljes kapacitással vehetik föl a sugárzó energiát a napelemek. A sebességmérő a 100 km/h felé kúszik, miközben Jan Willem jobbról megelőzi a michiganit. Most, hogy senki sincs előtte az úton, csökkenti a sebességet, hogy tartalékolja az energiát. Elmosolyodik, de csak egy pillanatra. A japán továbbra is vezet a versenyben.

Ilyennek szeretik látni a szervezők a napelemes autók World Solar Challenge versenyét: tele izgalommal és szenzációval. A hírverés jót tesz és reflektorfénybe állítja a napenergiás autózásban rejlő műszaki vívmányok fontosságát. A napelemes meghajtás, az autóipari formatervezés és az átgondolt vezetéstechnika együttesen jut érvényre itt.

A kétévenkénti verseny serkentően hat az említett szakterületek fejlődésére, jelenti ki Mike Drewer, az esemény ausztráliai szóvivője. A versenyautók hatásfoka egyre javul, és ez annak a műszaki haladásnak köszönhető, amelyet a csapatok nemcsak a napelemes energiafelvétel, hanem az akkumulátorkapacitás és a villanymotorok tekintetében is elértek. A napelemes autók sebessége ezzel arányosan nő. Egy évtizede az ilyen járművek sebessége alig közelítette meg a 100 km/h-t, napjainkban viszont már 150 km/h a végsebességük, bár a versenyen biztonsági okokból nem mehetnek ilyen gyorsan.

Drewer úgy véli, hogy a World Solar Challenge számottevően gyarapította az alternatív és mind hatékonyabb energiafelhasználási ismereteket a közlekedés-szállítás terén. – A szolárautók a közeljövőben aligha válhatnak mindennapos közlekedési eszközzé – mondja –, de a fejlesztésük során kidolgozott technológiát már a ma forgalomba kerülő elektromos és hibridautókban is alkalmazzák.
 

Míg a versenyzők a sebességtől remélik a győzelmet, a német csapat eltérő taktikát követ. A bochumi műegyetem hallgatói konkrétan olyan, nagy hatékonyságú napelem tervezésére szánták el magukat, amely elvileg mindennapi használatra alkalmas. Hogy milyen megfontolásból? – Szeretnénk megmutatni, hogy létezhet napelemekkel a tetején biztonságosan és jó hatásfokkal vezethető autó – magyarázza Stefan Spychalski csapatszóvivő.

Darvinban, a parlament épülete előtt végzik az utolsó előkészületeket a csapatok a járművekenEz hívta életre a BOcruisert, a „bochumi cirkálót”, amely tavaly szelte át az ausztrál sivatagot. A jármű kirítt a mezőnyből a hagyományos „pingponglabdás modelltől” elütő, lekerekített formájával és négy kerekével. – Három keréken gyorsabb a haladás, de a négy kerék a biztonságos vezetés elvitathatatlan feltétele, különösen kanyarodásnál, ennélfogva a hétköznapi közlekedésben – mutat rá Spychalski.

Bár a BOcruiser a huszonöt induló közül tizenkettedikként futott be, elnyerte a verseny formatervezési díját. Spychalski szerint a legnagyobb elismerés az, hogy a nemzetközi erőpróbát kísérő sajtótudósításokat a német autó képei uralták.

A német műegyetemisták megmutatják, mi mindent kell tudnia egy elektromos autónak. Észak-Rajna–Vesztfália tartományi kormányzata és a térség vállalatai támogatják a legújabb bochumi modell, a BOmobile konstrukcióját. A bochumiak most arra készülnek, hogy mindennapi forgalmi helyzetekben kísérletezzenek a hagyományos ajtómegoldású, két személynek és szerény csomagtérnek helyet adó kocsival. – Jó hatásfokú autót akartunk, amely kevés energiát fogyaszt, vagyis környezetbarát. Ez volt az alapgondolat.

Mindez 1982-ben kezdődött, amikor a kalandvágyó dán Hans Tholstrup házi építésű napelemes autójával szelte át Ausztráliát. Úttörő erőfeszítései nyomán öt év múlva megrendezték az első World Solar Challenge versenyt ezzel az egyszerű koncepcióval: a résztvevők építsenek olyan autót, amely kizárólag napenergiás meghajtással jut el a lehető leggyorsabban Darwinból Adelaide-be.

A következő években a verseny az aerodinamikától a kerekek rotációs ellenállásáig és természetesen a napenergia hatékony kihasználásáig a gépjárműtervezés összes részletének próbaterepévé vált.

Mike Drewer, a verseny szóvivője felidézi, hogy az első években az Egyesült Államok és a szintén autóiparára támaszkodó Japán haladt az élen. Az európai csapatok csak később törtek be, mindenekelőtt a delfti holland csapat. Mostanában már az ausztrálok is egészen versenyképesek.

A holland Nuon Solar csapat, amely a tekintélyes 2. helyen végzett, most újabb diákcsoportnak adta tovább a stafétabotot. A Nuna–6 megépítésére és versenybe állítására készülő új team számára ez a verseny a felkészülés legfontosabb állomása, állítja a delfti szóvivő Jesper Wentink. – Egy szolárautó nagyon összetett konstrukció. Az aerodinamikától a napelemes technikán át a gépészetig számos szakterületet fog át.

Drewer a 2009-es japán győzelem után arra számít, hogy 2011-ben az európai és amerikai csapatok revánsot vesznek. – Sosem tudhatjuk, miféle fejlesztésekre kerül sor, de az biztos, hogy előrukkolnak valamivel.

Vote it up
315
Tetszett?Szavazzon rá!