Gyógyír a horkolásra

Minden gyógymóddal próbálkoztunk, de hiába. Aztán olyan megoldást találtunk, amely megmentette a házasságunkat

Ez botrány! A férjemmel már nem alszunk együtt. Igaz, eddig sem aludtam vele. Egyáltalán nem aludtam.

Hogy miért nem? Mert Bud horkol. Méghozzá szédületesen, asztali szintetizátort megszégyenítő dinamikával és hangszínváltozatossággal. Huszonhét évi házasságunk több mint húszesztendős időszakában a hangerő a derékbőségével együtt növekedett. A műtéten kívül minden gyógymóddal próbálkoztunk, de hiába.

Könnyen döntöttük el, hogy külön fogunk aludni, hiszen többnyire eddig is ez történt. Bud akárhol tudott aludni, még a tévé előtti kanapén is, így hát én maradtam a hálóban, ő pedig átköltözött a vendégszobába.

Megváltásnak tetszett, hogy tetszésem szerint alhatok el és ébredhetek föl. Ráadásul ki-ki külön zugot rendezhetett be a saját könyveivel, számítógépével és kedvteléseivel. Addig nézhettem a tévét, ameddig csak akartam, Bud meg korán lefekhetett, és hajnalban fölkelhetett olvasni.

A távolság közelebb hozott bennünket egymáshoz. Azelőtt igyekeztem eliszkolni, amikor Bud elálmosodott, rettegve vártam a pillanatot, hogy lehunyja a szemét, a váltás óta azonban vidáman bújunk ágyba, miután jó éjszakát kívántunk egymásnak.

Kamaszfiunk meg az öccse, akiket annyira izgatott az apjuk éjszakai hortyogása, hogy dicsekedtek vele az iskolában, megértették az új elrendezést. Barátaink azonban felvont szemöldökkel, kérdő tekintettel észrevételezték a két külön hálószobát. Nyíltan egyikük sem mondott semmit, nekem pedig se türelmem, se hajlandóságom nem volt, hogy egyenként megmagyarázzam nekik, de azt hiszem, azon tanakodtak, ez vajon a vég kezdete-e nálunk.

Újra izgalmassá vált, amióta nem horkol a fülembe

Hát nem. Épp ellenkezőleg. Olyan, mint diákkorunkban, találkát adunk egymásnak: „Nálad vagy nálam?” Bizsergető érzés, amikor Bud bekopogtat hozzám. Azt jelenti, többre értékel, mint a könyvet, amelyet rendszerint lefekvéskor odakészített magának, amíg közös ágyban aludtunk. Amikor én látogatom meg andalító dzsesszt hallgatni, bebújok mellé, és jól elférünk az egyszemélyes heverőn.

Újra izgalmassá vált, amióta nem horkol a fülembe. Olyan, mint az a férfi, akibe egykor beleszerettem, csak érettebb.

A történelem során a gazdagok és előkelők gyakran házasságkötésük után is megtartották a külön hálószobát. Gyanítom, hogy ezzel együtt a saját magánéletük egy darabkáját is. Vagy talán az egyikük horkolt. Akárhogy is, nem véletlenül jártak el így. Ami engem illet, valóságos áldás, hogy éjszaka végre alhatok. Ráadásul álmaim hercegét a szomszéd szobában tudhatom.

Vote it up
378
Tetszett?Szavazzon rá!