Ha egy lány halat kap

A lányom odament egy idegen férfihoz a strandon. Ami ezután következett, tanulságos volt

A barátnőmhöz fordultam: – Rendes anyukák vagyunk – mondtam neki. Elegáns strandszékeken üldögéltünk a szilárdan a homokba szúrt napernyő alatt, és a vízben játszadozó lányainkat figyeltük. Rendkívül rendes anyukának éreztem magam azon a nyári reggelen – korán felkeltem, teleraktam a piknikkosarat ennivalóval, a kocsiba tereltem három- és ötéves lányaimat, aztán áthajtottam a barátnőmhöz, aki beültette három- és ötéves lányait a kocsiba, majd másfél óra alatt levezettem a New Jersey-i tengerpartra, ahol 10-kor már ki is terítettük a törülközőinket a homokra.

A lányok egyszer csak elszaladtak. Úgy 50 méterre tőlünk egy ötvenes éveiben járó férfi pecázott. Akkora botot tartott a kezében, hogy azzal akár cápát is foghatott volna. A lányok megálltak mellette, s kicsi szájukat tátva figyelték, amint bedobta a zsineget a vízbe. A horgász rámosolygott a gyerekekre, akik gyorsan visszafutottak. Kivéve hároméves lányomat, Drew-t. Ő ugyanis lerakta piros-rózsaszín virágos hátsóját a fehér vödör mellé, amelyben a férfi alighanem a jövőbeni zsákmányát tervezte tárolni.

Agyam azonnal anyatigris módba váltott: pedofil. Gyerekbántalmazó. Bűnöző.

– Drew! Gyere ide! Játssz a barátaiddal! – kiáltottam, miközben megállapítottam: hiába tartottam kiselőadásokat arról, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel. Minden szülő hallott már rémtörténeteket gyerekrablásról meg vasúti síneken halva talált kétévesekről. A rendes anyukák éberek. Megtanítják gyermekeiknek, hogy milyen veszélyes hely a világ. Határozottan megkönnyebbültem, amikor Drew visszatotyogott hozzám, és megragadta a homokozólapátját.

Aztán a szemembe nézett, és így szólt: – Azzal a bácsival akarok lenni.
 

Visszaszaladt a férfi mellé, és elkezdett ásni. Ide-oda forgattam a fejemet, mint egy vadászsólyom: néhány másodpercig ötéves lányomra néztem, nem sodorja-e el a hullámzás, majd gyorsan Drew-ra lestem, nincs-e közeledés. Csak pecázás. Meg ásás.

– Mégis mit mondhat a férfinak? – kérdezte a barátnőm. Amikor egy pillanatra elfordultam, Drew beszélni kezdett. Láthatóan intenzíven csacsogott. Alighanem beszámolt róla, hol lakunk, hogy a papája üzleti úton van és az anyukája néha megengedi, hogy a nővérével kettesben bringázzanak a kocsifeljárón. A férfi bólintott. Drew szája be nem állt. A férfi megint bólintott, majd felnevetett. Drew is nevetett.

Kisvártatva visszafutott hozzánk, és csillogó, iszamós kis valamit mutogatott. – Nézd, mami! Egy hal!

– Micsoda? – rezzentem össze.

– Játék hal! – Valóban, sárga gumihalat fogott a kezében, amelyen aranyló pontok fénylettek. A férfi alighanem csalinak használta. És most odaadta Drew-nak. A másik három lány elképedt, és meg sem próbálta titkolni, mennyire irigykedik. Minden vágyuk egy ilyen hal volt. Drew segélykérőn nézett rám, a horgászra, majd megint rám.

– A barátomtól kaptam – tiltakozott Drew. A napernyő alatti homokos terület óvodai ketrecharc színterévé vált, miközben a levegőben repkedett a sárga gumihal. A könnyekre sem kellett sokáig várni. Legszívesebben én is elbőgtem volna magam. Megpróbáltam elkobozni a halat, de ez újabb hisztikitöréshez vezetett.

És egyszer csak ott állt előttünk a horgász. Három gumihalat tartott a kezében, majd minden lánynak adott egyet. – Köszönöm – mondta mindegyik felszólítás nélkül.

– Köszönöm – hálálkodtam én is, és rájöttem, hogy igen, az ördög sosem alszik... de jóság is van a világban, ismeretlen emberek is lehetnek kedvesek, és akadnak olyan leckék, amelyeket csak háromévesek tudnak megtanítani az anyukájuknak.

A férfi búcsút intett nekünk, és visszament pecázni.

Vote it up
193
Tetszett?Szavazzon rá!