Ha eljönnek az angyalok

Az angyalok köztünk járnak. És Fóton ez nem közhelyes kijelentés: éjjelente adományokat visznek a rászorulóknak

Kapcsolódó cikkek

Elmúlt kilenc, már bezárt a pékség, de bentről fény szűrődik ki. Péksütemények illata gomolyog elő, majd a ládákkal megjelennek az Angyalcsapat tagjai. Két-három rekesz zsömlét, kakaós csigát, pizzás lepényt nyel el Gyuráné Deszpot Ildikó ütött-kopott autója. Még nem indulnak, csak most kezdik a porciózást – közel félszáz családhoz mennek ki éjszaka. A pékáru mellé kerül más élelmiszer is, cukor, liszt, kis zsák krumpli. Aztán nekivágnak, és jó 20 kilométert keringenek majd Fóton. A rászorulók már várják őket, gyakran csöngetni sem kell, szaladnak ki a csomagjukért. Egy ilyen éjjelen nevezte el őket valaki éjszakai angyaloknak, aztán rajtuk ragadt a név. Angyalok, akiknek útját a kertvárosban az autójuk hangját ismerő kutyák ugatása kíséri.

– Három éve Afrim, a fóti pékség tulajdonosa szólt nekem, hogy szeretné a szegényeknek adni azokat a péksüteményeket, amelyek aznap a boltban nem keltek el – mondja Ildikó. – De este kilencig nyitva van, utána tudja csak odaadni őket. Ha reggelig várunk vele, kiszárad, ezért gondoltam, hogy még akkor, sebtiben ki kell osztani. A rászorulók egy része azonban idős ember és sokgyerekes család, nem tudnak éjszaka botorkálni. Ki kell hát vinni nekik. Tizenkét családdal kezdtem, most már több mint ötvennél tartunk. Sajnos folyamatosan nő a számuk.

A korábban bevándorlóként érkezett albán Afrim, aki már Koszovóban is rendre elosztotta megmaradt áruját, nem véletlenül fordult éppen Ildikóhoz. Az asszony a nyugdíjazásáig óvodavezetőként dolgozott, jól ismerték Fóton mint ötletdús, áldozatkész és tevékeny embert. Nemcsak a városlakók nemzedékeit nevelte az óvodában, de olyan pedagógiai programot is kidolgozott, amelynek hála a kicsik hatéves korukra az összes közlekedési táblát megtanulhatták az elsősegélynyújtás alapjaival együtt – ezért kitüntette az országos rendőrfőkapitány is. Szervezett véradást kórházaknak, gyűjtést az árvíz- és vörösiszap-károsultaknak, gyermekműsorral támogatta a gyermekkórházat.

– Kitalálni persze egyszerű volt, hogy éjszakánként kivigyem a megmaradt pékárut, neki is kezdtem – idézi fel Ildikó. – De az én energiám sem végtelen. Egy éjjel a jeges úton elestem, és szinte becsúsztam a saját kocsim alá. Rettenetesen fájt a lábam, azt hittem, eltörött. Akkor eszembe jutott, hogy ha nem tudok felállni, mire rám találnak, talán megfagyok az utcán.

Ildikó a „szeretetláda” működtetése és az Angyalcsapat vezetése mellett segélyakciókat szervez, kórházban önkénteskedik, és gyámolítja a gazdátlan állatokat

– Ezért is járunk párban – veszi át a szót Kancz Mónika, aki az elsők közt csatlakozott Ildikó kezdeményezéséhez. Bár jelenleg Fornetti-üzeme van, korábban két évtizeden át az őrbottyáni gyermekotthonban foglalkozott értelmi fogyatékos, sérült gyermekekkel. Nagy vágya, hogy egy ilyen otthont nyisson Fóton, már meg is vette hozzá az épületet.

– Ildikót nagyon megviselte az állandó éjszakázás, ezért álltunk mellé. Mert annak is segíteni kell, aki segít – teszi hozzá Mónika.

– Gyerekként együtt játszottunk Ildivel – mondja Barna Lászlóné Márti. – Olyan, mintha ezt a játékot folytatnánk most is, ám rettenetes élethelyzetekkel találkozunk. A segítségre szorulók listáját papok, lelkészek, óvodavezetők, az állatorvos, a gyógyszerész és a védőnő ötletei alapján állítjuk össze. Tizenöten vagyunk a csapatban, váltva visszük az adományokat a saját autóinkkal, a saját pénzünkből tankolva. Így mindenkinek jut nyugodt este, meg az autók se kopnak annyira.

És már nem csak a pékségből viszik a süteményeket, egyre több helyről érkezik adomány, tartós élelmiszer, ruha. Van, aki egy teherautónyi gyerekcipőt ajánlott fel, más disznót vágott és a húst, hurkát, kolbászt, szalonnát hozta el. Érkezett már segítség Ausztriából is.

– Nem mindig a leggazdagabbak adnak, sőt. Nemsokára bútorokért, köztük egy nagy ágyért megyünk. Azt egy olyan család szeretné odaadományozni, akiket éppen kilakoltatnak a házukból, és a sokkal kisebb épületbe, ahová költöznek, már nem férne be – mondja Kolozsváriné Jancsik Renáta, aki maga is rászorulónak számít: egy devizahitelt nyögnek a férjével, s a hirtelen megnőtt részletek miatt szinte kilátástalan helyzetbe kerültek.

Négy támogatott családnál már az áramot is kikapcsolták. De fény nélkül nem élhet az ember, ezért Ildikó a fóti temetőben – engedéllyel – összeszedi a még használható gyertyákat, mécseseket. Így legalább nem ül sötétben a négy család. Tüzelőt is gyűjtenek, sőt, Ildikó már a saját fáját is elosztogatta – az idei télen is kétséges, hogyan fűt majd.

Néhány hónapja házhoz is mehet, aki adni vagy kapni szeretne. Ildikó háza előtt állították fel a „szeretetládát”, amelybe bárki rakhat ételt, ruhát, s ha szüksége van rá, el is vehet onnan. Sajnos mindig gyorsabban ürül, mint ahogy megtelik. Ha üres, az „angyalok” vásárolják tele.

– Szeretnénk alapítvánnyá válni, de erre eddig sajnos nem volt pénzünk. Pedig akkor legalább nem a saját pénzünkből tankolnánk, mert az éveken át nagyon megterhelő. Talán hálózatot is szervezhetnénk, hiszen sokan vannak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá – mondja Ildikó.

Évente kétszer, gyermeknapon és karácsonykor összejövetelt is szerveznek az utcában. A környékbeli asszonyok sütnek-főznek, ehet mindenki, aki betér. Legutóbb székelykáposzta, kenyérlángos, gyümölcssaláta, nokedli, pacal és sütemény volt a menü. Az ilyenkor szétosztott játékok mellett közben gyűjtik a tartós élelmiszert is az iskolai szünetek idejére, hiszen sok gyereknek nincs mit ennie, ha bezár a menza.

Ildikó idén márciusban megkapta a Fót Városáért Díjat – ebből vette az anyagot a szeretetládához. Bár örül neki, lelke mélyén azt szerette volna, ha a pedagógiai munkásságát ismerik el. Képesítés nélkül kezdte, két diplomával ment nyugdíjba.

– Az a legjobb az egészben, hogy az ember elindul egy úton – mondja Ildikó. – Azt hiszi, egyedül van, de amikor hátranéz, látja, hogy már egy csapat áll mögötte.
 

Kattintson, ha segíteni, csatlakozni szeretne!

Vote it up
192
Tetszett?Szavazzon rá!